Lázár Ervin novelláinak világa

Az asszony  

A Csillagmajor hetedik elbeszélése, Az asszony igazi remekmű, a magyar novellairodalom egyik legszebb darabja. 

Karácsony felé egy szép asszony tűnik fel Rácpácegrespusztán pólyás kisfiával. Üldözik, s azt is megbüntetik, aki segít rajta. A pusztaiak készségesen fogadják, s vigyáznak, nehogy megneszelje jöttét Bederik Duri, akitől félni kell. Megérkeznek a katonák, Bederik Duri kalauzolja őket. A tiszt kihirdeti, hogy egy nőt keresnek csecsemővel. Aki tud róla, de nem jelenti, az életébe kerülhet. A pusztaiak rejtekutakon menekítik az üldözők elől az anyát és gyerekét. Eljövetelüktől karácsonyestig minden házban megfordulnak. Ekkor szekérre ülteti őket az elbeszélő apja, hogy biztos helyre vigye őket. Bederik Duri lesben áll a határban. Amikor előugrik a sötétből, az apa a lovak közé csap, de az asszony köpenye az áruló kezében marad. Viszi a „bűnjelt” a katonáknak. A szökevényeket egy másik kocsi várja, eltűnnek az éjszakában. Másnap lánctalpas monstrum és egész hadsereg jelenik meg a pusztán. Elöl Bederik Duri lobogtatja zsákmányát, a köpenyt. A pusztaiak menekülnének, de a kör bezárul. Nincs már menekvés, ám ekkor történik meg a csoda. Láthatatlanná változnak a házak, emberek. A tiszt azt hiszi, lóvá tették. Bottal támad Bederik Durira. A had elvonul, a puszta népe kórusban neveti ki őt. 

A folklórhatásból következik Lázár novelláinak az a sajátossága, hogy az alakok, környezeti elemek, történetek és jelenetek legtöbbjét átszínezi a csodás jelleg. Részben vagy egészben igaz történetek lényegülnek át mesékké úgy, ahogy az írói látomás és indulat rendeli. 

Az asszony című mű részben bibliai, részben történelmi ihletésű. Az asszony és a fia a rendszerint arannyal szegett, világos palástban ábrázolt Szűz Máriát és kis Jézust idézi.  Ami ettől kezdve történik, az a magyar történelem legperzselőbb és legfagyasztóbb időszakaira utal. A mű szimbolikája kiegészíti az Újszövetség képzetkörét a huszadik századi magyar történelem tragikus eseményeivel. 

Az író életrajzi adatait véve figyelembe, elsősorban 1944-es vagy 1956-os képzetek idéződnek föl bennünk. 1944-ben a náci megszállás és a nyilas uralom üldözöttei kerestek kiutat a pokolból. A különböző okokból üldözöttek egymást érték a búvóhelyeken. 

A novella megértéséhez azonban egyetlen mozzanat is elég: valaki bujkálni kényszerül, habár – mint mondja – ártatlan: s a tanyabeliek, akik nem kérdezik, kicsoda és miért üldözik, úgy tartják tisztességesnek, ha elrejtik. Az elbeszélt esemény lényegében arról szól, mi mindenre képes a közösségi becsület, az emberi tisztességtudat, az igazságérzet. A Lázár Ervin-féle rácpácegresi világkép szerint csodára is, ha muszáj. Az író ezt a csodát kelti életre egy remekmű erejéig.