Krúdy Gyula: Ál-Petőfi

Az Ál-Petőfi alapján jól látható, hogy KRÚDY történelemszemlélete szerint az 1848-as szabadságharc leverése óta a hanyatlás, az értékek pusztulása megállíthatatlan folyamat. A regény középpontjában a halál áll (a tizedik fejezet, amelyben a regény szereplői körében negy tekintélynek örvendő fővárosi látogató, Lisznyai Kálmán elmeséli PETŐFI halálát), a bukott felkelés után minden csak pótcselekvés lehet, a költőket gyászoló, ál-Petőfik keltette illúziókba menekülő regényalakok saját pusztulásukra is ráébrednek. A farsangi hangulatú mulatozás – szerenád, dalárda udvarlás – haláltánccá változik, Lisznyai hazafias szónoklatát titkosrendőrök zavarják meg, az ál-Petőfik feltűnése valódi spicliket aktivizál, s a részletekből összeáll az általános – és immár nemcsak egy adott korhoz kötött – nemzeti identitás-válság képe: „Magyarországon vagyunk, ahol most mindenki álarcban jár. A forradalom árulói hamisítják a honfibút, míg az igazak börtönben szenvednek.”