A történet


A mű alapja valós történelmi esemény, mely már a maga korában nemzetközi figyelmet is keltett. A korabeli történelmi feljegyzések egymásnak ellentmondóak mind az összeesküvés, mind a királyné meggyilkolásának körülményeiben, pontosan nem rekonstruálhatóak az események. Tény, hogy a lázadók közül II. András (Endre) csak Péter ispánt (a darabban Petúr) büntette meg, s az is valószínű, hogy a konfliktusnak diplomáciai, nagypolitikai okai is voltak. Már 1268-ban megjelent Gertrudis meggyilkolásának szépirodalmi feldolgozása egy ausztriai verses krónikában, az “eset” első magyar lejegyzése a Képes Krónikában olvasható. Valószínűleg innen került át Thúróczy János krónikájába, Bonfini pedig ezt a művet használja forrásaként. A krónikaírók maguk sem ismerték, ismerhették a valódi eseménysort, így már az első feldolgozások értelmezések, fikcionált történetek. Az értelmezések sokfélék, függően a szerző személyétől, van, aki Bánk (és családja) tragikus történeteként, van aki szerelmi tragédiaként, van, aki az alattvalói hűség tragédiájaként értelmezi a történetet, az azonban közös a feldolgozásokban, hogy a királynét mindenki hibáztatja.Valószínű, Bonfini írása indította el a Bánk-Gertrudis történet irodalmi “karrierjét”, vándortémává válását. A XVI. századtól számos feldolgozása született Európában és Magyarországon is (pl. Valkai András históriás éneke 1567-ből). A történet legérdekesebb külföldi feldolgozásai Hans Sachs XVI. századi német költő és George Lillo 1730-as drámái, leghíresebb változata Franz Grillparzer (1791-1872) Urának hű szolgája című műve. Különös, hogy a XIX. században Katona műve mellett két másik magyar szerző is feldolgozta a témát (Kisfaludy Sándor és Horváth József Elek). Katona műve már forrása Petőfi Bánk bán című költeményének, legismertebb feldolgozása Erkel Ferenc operája (1861).