Csokonai Vitéz Mihály népiesség, Szegény Zsuzsi a táborozáskor elemzés

Népies mű

A népiesség is fellelhető Csokonai sokszínű művészetében. A reneszánsz korban a költészet két részre oszlik: közköltészet – udvari. Balassinál összefolyik. A magyar reneszánszban keveredik a vágáns és a trubadúr költészet. Kazinczy viszont már különbséget tett a kettő között és élesen elhatárolta a „fentebb nem”-et és a „mindenekhez szólót”. Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Angliában alakul ki ez a kettősség.

Herder szerint a kultúra akkor jó, ha a saját gyökereit keresi meg. Az ősköltészetet megőrizte a népköltészet. Nem igaz, hogy a népköltészet a reneszánsz kultúrából süllyedt le a nép körébe. Csokonai olvasott volt, tájékozott. Hatott rá a debreceni iskolai költészet (vágáns). Polgár volt, ismerte a népköltészetet.

Szegény Zsuzsi a táborozáskor című költeménye is egyike népies helyzetdalainak. Helyzetdal, formája monológ forma. Balladára jellemző a sejtető, előre mutató szerepvers, hisz a költő szerepet alakít, ahol megjelenik a búcsúzás képe. Ideje visszatekintő, azaz múlt idejű. Két ill. egy szereplő van jelen: Zsuzsi és Jancsi, azonban csak Zsuzsi beszél. Elbeszélő, leíró előadású. Balladaszerű, tipikus búcsúzó leány története. Népköltészeti eszközök itt is jól megfigyelhetőek: a felszólítás valamint a felkiáltás.