Berzsenyi Dániel: Osztályrészem elemzés

Berzsenyi Dániel, a klasszicista ódaköltő

Berzsenyi pályájának korai szakaszában művei 2 nagy csoportra oszlanak: szerelmes versekre (melyek formája rímes – hangsúlyos, műfajuk dal) és klasszikus verselésű, főként hazafias ódákra. Ódáinak legfőbb motívumai a következők:

• hazafiság, a nemzet fennmaradásán érzett aggodalom;
• a nemzeti lét és nemlét dilemmája;
• a régi dicsőség és az elkorcsosult jelen szembeállítása;
• a nemzethalál víziója.

Berzsenyi felvállalja a küldetést: a nemzet megmentése mellett emel szót, figyelmeztet és felhív. A korszak két kiemelkedő darabja: A magyarokhoz (I.) és A magyarokhoz (II.) című ódák, mely versek megszólítottjai a címből is jól láthatóan, mindkét esetben  a magyarok, a magyar nép.

Berzsenyi ódái nagy nyelvi erővel szólnak, de nem érik el elégiáinak egyetemes mélységét, a romantika hirdetésére hajlanak. Műveiben kettősség uralkodik, melyet erősít a klasszikus és romantikus elemek keveredése. Hogy Berzsenyit mégis a klasszikusokhoz sorolják, példázza az ódáiban az általánosságra való törekvés. Jellemző még rá a Kölcsey bírálta dagályosság és áradó, túlzó jelzők használata.

Osztályrészem című versről

Az Osztályrészem című elégikus ódájában a megelégedéssel viaskodik (1799 körül) – osztályrészem, ami nekem jutott. A vers a személyesség megjelenítésével és az egyes szám első személy használatával a romantika felé hajlik. A klasszikus kereteket nagy erővel feszíti szét Berzsenyi és a Horatiustól kölcsönzött, sajátos módon értelmezett képek. Az emberi életutat egy veszélyes tengeri hajózással azonosítja, középúton. Az élet viharain szerencsésen túljutott „heves ifjú” élete fordulópontjához érkezett: felnőtté vált. A biztonság jóleső érzése mögött ott rejlik az ifjúságtól való búcsúzás fájdalma, ráeszmélés az idő visszafordíthatatlanságára. A „boldog megelégedés” illúziójába ringatja magát. Mindez szembesítésben történik: pozitív és negatív értékek összehasonlításában. Pozitív értékek az antik városok, dolgok (Tarentum, Larissza). Belső hang azt mondja, hogy kérjen még. A 3-4. versszakban az elégedetlenség fogalmazódik meg. Úgy látszik, hogy lejjebb adná. (Antik világgal szemben ez csak egy porfészek). 6. szakasz: egyre kevesebbel beérné.