Hirdetés

Balassi Bálint Istenes versei – bűnbánat és könyörgés

6 perc olvasás

Több vers gyűjteményében találhatóak feltehetően egy vallásos gyűjteménynek képezték volna a részeit. Akad közöttük fordítás is. Balassi a hitt után vágyakozik, nála a hit jelenti az Istent. Balassi keservei, vétkei, könyörgése és perlekedése jelenik meg a versben. Távol áll tőle a felekezeti szellem. Ő egy emberként, egymagában egyedül áll szembe Istennel. A legszemélyesebb mondanivalóját adja, így a legeredetibb. Istenes versei egész korára jellemzőek. A mélyből feltörő fohászkodás az Istenhez forduló nem ismeretlen a 16. sz-ban, a reneszánszban sem. Balassi versei is követik a kor szokásait. Különösen sok önálló szubjektív hangot, egyéni bíróságot tartalmazzák. Ez már világi szemléletű segítségre szoruló ember intim beszélgetési kapcsolata Istennel. Nehezebbnek látja az utat Istenhez, mert mélyen meg van győződve saját bűnösségéről, s egyszersmind kételkedik az üdvözlésében. Ez az életérzés fejezi ki a Balassi Bálint nevére című verse. A 16. sz- i költő fájdalma, panasza két módon jelentkezik: Ha szerelmi csalódás éri, akkor kegyetlen kedveséhez fordul, minden más panaszával Istenhez. Balassi ebben is egyéni, hiszen a rendkívüli mélységű emberi fájdalom, a javulás is szándék, a rendezett élet utáni sóvárgás művészi hangon jelentkezik nála. Verseiben nyoma sincs egyházhoz tartozásnak, egyéni lélekállapotban keresi Istent. Vallásos lírája természetesen reneszánsz jelenség gyakran ő is kevésnek érzi a hitet.

Hirdetés

 

Kiben bűne bocsánatáért könyörgött…

A versfők összeolvasása saját nevét adja: BALASSI BÁLINTHÉ. Ez az alkotás ifjúkori költeményeit zárja le. A vers nem csupán az első ciklust zárja le, hanem egy életszakaszt is, fiatalságának korszakát. Harminc éves ekkor, házasodni készül, nagy reményekkel egy új életperiódus előtt áll, tisztázni és tisztára mosni szeretné korábbi életét, ezért tör fel belőle az őszinte bűnbánás és gyónás megrendítő éneke. három eltérő, de egymással össze is függő érzelmi-hangulati lelkiállapot követi egymást a költeményben. Az első szerkezeti egységben 1-5. versszak a bűnbocsánatért esdő sóhaj után a kétségek között hányódó meghasonlottság, a lelki válság, az ostorozó önvád állapota nyilatkozik meg. Fájdalmas és szégyenkező gyónásban sorolja fel ifjúsága bűneit, hitetlenségét, s keserűen vakja be, hogy nincs semmi érdeme, amivel az Istent engesztelhetné. Léte tele van tétova bizonytalansággal, rettegéssel, kétellyel. Gyötri bűnösségének tudata, a lélek valóban szánalmas helyzetben vergődik. Bűneire nem talál semmi mentséget. A költő önmagát teszi felelőssé elhibázott, méltatlan életéért. Talán a gyónás őszintesége, mély bűnbánata adja végül is kételyei, félelmei ellenére az erőt és bizalmat, hogy reménykedve mégis isten szánalmáért könyörögjön 6-10. versszak.

A vers utolsó harmadában 11-15. versszak a bizakodás már bizonyossággá erősödik. Kétkedés nélkül, háborgásain túljutva és lecsillapodva érvel a megbocsátás szükségessége mellett. Eddig egyes szám második személyben szól az Istenhez a jajongó panasz és a bocsánatkérés, most az isteni irgalom reményében megnyugodva önmagához fordul, s saját lelkét szólítja meg 13. versszak. Az Istenbe vetett bizalom immár megingathatatlan, s ez a bizonyosság múlt időben szólal meg, hiszen Isten “most megkegyelmeze”.

A záróstrófa összefoglalja még egyszer a versen végigvonuló különböző lelkiállapotokat: a lelki válságot és keserűséget, a bűnbánó őszinteséget és az Úr kegyelmében való, megnyugvást, lelki megbékélést.

 

 

 

Adj már csendességet

Balassi hiába kereste az evilági harmóniát, sem egyéni életben, sem a korban, a reneszánsz halódásának évtizedeiben azt már nem találhatta meg. A földi boldogság lehetőségében véglegesen csalódott ember most már a belső békét, a lélek csendjét igyekszik elnyerni. E méltán híres istenes énekében a legtökéletesebb formaművészet birtokában sóhajt sz utolsó felmentés, az engesztelő halál után. Belső ellentétektől feszülő, izgatott menetű alkotás ez: csupa kérlelő könyörgés, perlekedés, vita és szenvedélyes érvelés. Ezt a belső hullámzást jelzi a különböző mondatformák állandó váltakozása (felszólító, kijelentő, kérdő, óhajtó).

Hirdetés

Műfaja: himnusz(Istenhez szóló magasztos, lírai hangvételű könyörgés)

Lapozz a további részletekért

1 2


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!