A Jónás könyvét súlyos operációja után a betegágyon vetette papírra, amikor némaságra ítélve csak beszélgető füzeteivel tartotta kapcsolatát, a külvilággal. A Nyugat 1938 szeptemberi számában jelent meg először. A Jónás könyve négyrészes elbeszélő költemény, mely egyben a bibliai történet mögé rejtett szellemi önéletrajz, lírai önvallomás is. A költő kívülről szemléli önmagát. Önarcképét Jónás személyében festette meg, de nem mindenben azonosította önmagát.

Az első részben: Jónás az Istentől azt a parancsot kapta, hogy menjen Ninivébe prófétálni, mert túl sokat vétkeztek a városban. Jónás menekül az Úr parancsa elől, mert utálja a prófétaságot. Hajóra száll, és egy békés szigetre vágyott, ahol magány és békesség veszi körül. Isten ekkor egy nagy vihart támaszt a tengeren. Jónás a hajó fenekére menekül a vihar elől. Fel sem merült benne, hogy ez Isten bosszúállása.

A második részben: a cethal gyomrában van Jónás. Isten meg akarja leckéztetni. 3 napig szenvedett. Nem döbbent rá rögtön bűnére, csak később. Bízott abban, hogy Isten megmenti. A szabadulás csak a 4. napon következett be.

A harmadik részben: három napon keresztül prédikál Ninivé különböző részein. A harmadik napon jut el a királyi palotába. Itt már várták, hallották hírét, de csúfot űztek belőle. Megalázottnak érezte magát és iszonyú átkot kiáltott mindenkire. Istentől azt kérte, hogy pusztítsa el a várost. Isten nem tette meg.

A negyedik részben jön a magyarázat, hogy Isten miért nem pusztította el a várost. Jónás ráeszmél, hogy nem az ő feladata az ítélkezés, hanem a bátor harc, minden embertelenség és barbárság ellen.

Babits művészetének tanulsága, hogy a próféta nem menekülhet kötelessége elöl, nem vonulhat magányosan el egy szigetre, s nem hallgathat, ha szólnia kell. A költőnek íly módon kell hatnia az emberek erkölcseire, eszére és érzelmeire, hogy az Isten által kijelölt úton haladjanak.