Az istenek születése a görög mitológiában

Az egész mezopotámiai mondakört ezer szál kapcsolja a görög mitológiához és a Bibliában rögzített héber mítoszokhoz is. A görög mitológiát is – természetesen – későbbi feldolgozásokból ismerhetjük meg: pl. a homéroszi eposzokból, az i. e. 5. századi tragédiaírók műveiből vagy még későbbi, római epikus és más jellegű alkotásokból. – A világ keletkezésével, az istenek születésével a legrészletesebben a görög Hésziodosz (i. e. 7. század) Theogonia (“Istenek születése”) című elbeszélő költeménye foglalkozik.

Mind a mezopotámiai sumér-akkád kiseposzok, mind a görög mitologikus elképzelések megegyeznek abban, hogy a világ az istenek nászából jött létre, s további fejlődése, tökéletesedése az istenek egymással folytatott harca (theomakhia) árán valósult meg. A különböző istennemzedékek kegyetlen küzdelme után egy főisten győzelme végül is rendet, harmóniát teremtett a világban. Hésziodosz szerint elsőnek jött létre Khaosz, a tátongó “Üresség”, majd őt követte Gaia (gája), a széles mellű Föld, és Erósz – a “Szerelem” – az első működő erő a világban, “ki a legszebb mind a haláltalanok közt, elbágyasztja a testet, az istenek és a halandók keblében leigázza a józanságot, a bölcs észt”.

“Gaia először méltó párját hozta világra,

csillagos Égboltot, hogy mindent ez beborítson,

és legyen Uranosz! áldott istenek égi lakása.

Aztán szülte a nagy hegyeket, meghitt ligetekkel,

hol dombos-völgyes tájékon laknak a Nümphák,

és ő szülte a zordon tenger végtelen árját,

Pontoszt, még szerelem nélkül…”

(Hésziodosz: Istenek születése. Magyar Helikon, 1974. 126-132. sor. Trencsényi-Waldapfel Imre fordítása.)

Az Ég és a Föld első gyermekei voltak a legelső istenek. Először a hét titánt és leánytestvéreiket, a nyolc titaniszt szülte Gaia. Aztán a három küklópsz jött a világra.

“Másban az isteni fajra hasonlítottak egészen, ám szeme egy nőtt csak mindnek, homlok közepében.”

A Földnek és az Égnek még született három fiúsarja, a százkarú óriások: Kottosz, Briareósz, Güész.

“Két vállából száz roppant kéz lendül előre

mindegyiküknek s vállból még ötven fejük is nőtt

ormótlan testrészeik avval lettek egésszé,

és a hatalmas testekben félelmes erő volt.”

(150-153.)

Az Ég és a Föld első gyermekei kemény, durva óriások voltak, a még kialakulatlan világ, a gomolygó őskor formátlan szörnyalakjai. Az emberek rettegő félelmét, riadt döbbenetét testesítették meg a hatalmas és érthetetlen természeti erőkkel szemben. Maga Uranosz is elborzadt szörnyszülött gyermekei láttán, s a küklópszokat meg a százkarú, ötven fejű óriásokat a Tartaroszba, az alvilág legsötétebb mélységébe taszította. Gaia ezért megharagudott férjére, s a titánokat lázította fel, hogy álljanak bosszút apjukon. A legfiatalabb titán, Kronosz vállalkozott erre a feladatra, s megdöntve Uranosz hatalmát (megfosztotta férfiasságától), ő lett az istenek ura. Testvérét, Rheiát (reja) vette feleségül, de megszületendő gyermekeit – félve apja sorsától – egymás után lenyelte. Ezért Rheia, mikor legutolsó gyermekét, Zeuszt várta, elbújt Kronosz elől Kréta szigetén. Zeusz születésekor egy követ pólyált be, és azt adta át férjének. Kronosz gyanakvás nélkül lenyelte a követ is.

A gyermek Zeusz Kréta szigetén nevelkedett. Mikor felnőtt, mérget adott be Kronosznak, aki ettől sorban kihányta korábban elnyelt gyermekeit. Így látták meg másodszor is a napvilágot születésük fordított sorrendjében Zeusz halhatatlan testvérei. Ezután Zeusz indított hadat Kronosz és a titánok uralma ellen. Tíz évig tartott a szörnyű háború. Ekkor Gaia azt jósolta, hogy az fog győzni, aki a Tartarosz foglyait hívja segítségül. Zeusz kiszabadította a küklópszokat és a százkarú óriásokat. Irtózatos harcban, melyet eget-földet rázó mennydörgés s a tenger szörnyű morajlása kísért, Zeusz – Prométheusz, a legbölcsebb titán közreműködésével – legyőzte Kronoszt. Most a titánokat űzte a Tartaroszba, a százkarú óriásokat rendelve őrizetükre. Így lett Zeusz az istenek királya és az emberek atyja, ő alakította ki a titánok legyőzése után a rend és az értelem világát. Neki jutott az uralom az égben, testvérei közül Poszeidónnak a tengeren és Hádésznak az alvilágban. – A titánok azonban halhatatlanok, s ezek a Tartaroszban leláncolt istenek ma is dühödten rázzák bilincseiket, hogy a napvilágra törjenek, s elpusztítsák a diadalmas értelem rendjét.