Hirdetés

Arthur Conan Doyle élete, munkássága (1859-1930)

10 perc olvasás
Arthur Conan Doyle élete, munkássága (1859-1930)

Élete vége felé Doyle — most már Sir Arthur Conan Doyle — egyre jobban belebonyolódott az okkultizmus rejtelmeibe. Mind több időt töltött spiritiszta szeánszokon, s ez a különben éles logikájú, addig természettudományosan gondolkodó darwinista orvos hívő spiritiszta lett. A spiritizmus volt a vallása. Különféle spiritiszta társaságok meghívására európai előadó körútra indult. Előadásokat tartott a skandináv államokban és Magyarországon. Két kötetben megírta a spiritizmus természetszerűen távolról sem tárgyilagos történetét. Szomorú olvasmány ez az írása, amelyben 30 éves írói működését csupán „előkészületnek” deklarálja spiritiszta „missziójához”, amelyre elhivatottnak érezte magát.

Hirdetés

Aikor Conan Doyle életének 72. évében, 1930-ban meghalt, a detektívregény önálló műfajként élt. Modern mese felnőtteknek. Egy része szennyirodalom, másik része nívós logikai játék. Utóbbiak szerzői egyúttal moralisták, akik a jog és igazság szolgálatába állítják hősüket, a mesterdetektívet, akinek kalandjait jó stílussal, esztétikusan beszélik el. A mesebeli herceg személyét itt a rendőrfelügyelő vagy a magándetektív helyettesíti. A mesék csapongó fantáziája helyére azonban a szigorú logika lép.

Akritikusok és az irodalomtörténészek nyilván még sokáig és sokat fognak vitatkozni arról, hogy irodalmi műfajnak tekinthető-e a detektívregény vagy sem? A krimik népszerűségét ez a vita nyilván nem fogja befolyásolni. A kérdés inkább az: jól megírt logikai szórakozást nyújt-e a szerző vagy sem? Conan Doyle-ról éppen Szerb Antal — aki maga nem volt nagy híve a detektívregényeknek — állapítja meg, hogy „…irodalmi eszközökkel él és fő műve, The Hound of Baskerville (1902) feltétlenül művészi…”.

Ha Sir Arthur Conan Doyle példáját követnénk, bizonyára kevesebb lenne a rémtörténet és több a logikai játék.

Bűnügyi szépirodalom (költészet, dráma, regény) az ókor óta létezik. A detektívregény mint sajátos külön műfaj 1841-ben vonult a szépirodalomba. Amerika legnagyobb, legklasszikusabb költője, Edgar Poe találta ki és valósította meg a „Morgue utcai gyilkosság” című kisregényében. Ez és minden utódja abban különbözik minden más bűnügyi történettől, hogy itt nem a bűn elkövetése a téma, hanem a kérdés: ki volt a tettes? A rejtélyt egy kitűnő logikájú ember gondolati úton deríti ki. Ebben a regénytípusban a hangsúly a nyomozáson van. Az olvasó együtt játszik a nyomozóval – angolul: detektívvel -, aki lehet rendkívül okos rendőr, lehet filozófus, pszichológus, jogász, de mindig a megfigyelés és következtetés mestere.

Hirdetés

De aki valamelyest is ért az irodalomhoz, és nem befolyásolják szakmai előítéletek, az nem tagadja, hogy Poe Morgue utcai gyilkosság-a, Conan Doyle A sátán kutyája című regénye vagy a későbbiek közül Agatha Christie Tíz kicsi néger-e irodalmi remekmű, és a detektívkalandoknak legalábbis egy része akkor is irodalom, ha közben az olvasónak is gondolkodnia kell, ki is a tettes. Ennek a műfajnak pedig vitathatatlanul Conan Doyle a fő mestere.

Ifjúkorától izgatottan kíváncsi, jó képzeletű tudósfélének indult. Egyetemistaként hol a filozófia, hol a jogtudomány, főleg a büntetőjog érdekelte, de azután egyre inkább a természettudományok felé fordult. Hazai és németországi egyetemi évek után az edinburghi egyetemen orvosi diplomát szerzett és nyolc évig gyakorló orvos volt. Közben két ízben is részt vett hajóorvosként nagyobb expedíciókban, előbb az Északi-sarkvidéken, utóbb Nyugat-Afrika partvidékén. Már ebben az időben – 1882 és 1890 között – kísérletezett regényírással. Edgar Poe és Gaborieau témavilága saját vallomásai szerint is hatott rá. Büntetőjogi, filozófiai és orvosi műveltsége alakította ki képzeletében azt a logikai-büntetőjogi-orvosi-természettudományos műveltségű, rendkívül éles elméjű embert, aki figyelem és következtetés segítségével képes megtalálni a történések okait és a cselekmények elkövetőit. Sherlock Holmes egy gondolkodásforma képlete.

Minthogy Conan Doyle közben sikeres történelmi regényeket is írt, abba akarta hagyni a detektívtörténeteket. Egyik regényében a híres detektívet életveszélybe küldte, ahol az elpusztult. Mégsem fejezhette be. Az olvasók felháborodtak, és velük a kiadók is. Ezek a könyvek pedig igen jövedelmezőek voltak. Az írónak nagy pénzeket hozott világhíres regényfigurája.

Lapozz a további részletekért

1 2 3


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!