Agatha Christie

Nyomozóinak neve talán sokak számára ismerősnek tűnhet. Akkor is, ha nem olvasták a könyveit. Miss Marple és Hercule Poirot a két zseniális kulcsfigura.

Miss Marple igazi vénkisasszony, St. Mary Meadben él. Minden bűncselekményt analógia, hasonlóság, párhuzamok segítségével old meg. Szerinte az emberi természet nem változik, csak a körülmények. Lakóhelye, St. Mary Mead az emberi természet teljes példatárát sorakoztatja fel. Minden emberi tulajdonságra van példa (tejesember, sarki fűszeres, szobalány). Miss Marple, ha „kiruccan” kis falucskájából, akkor is egy nagyvárossá növelt St. Mary Meadet lát maga körül. Az emberek mind egyformák. És egy öreg kisasszony a világ bármely pontján talál egy fotelt, amiben kötögethet.

Másik főszereplője Poirot. Ő az agymunka híve. A logika, de még inkább a pszichológia nagymestere: a bűncselekmény motivációja érdekli, a bűnöző, sok esetben az áldozat lélektana. Látszólag tétlenül és nyugodtan ül a karosszékben, gondolkodik, szürke kis agysejtjeit megdolgoztatva. A gyilkosságot komoly dolognak tartja, az emberéletet szentnek. Szenvedélyesen kutatja fel, és leplezi le a gyilkost. Szentül hisz saját zsenialitásában. Mániákusan imádja a rendet, a szimmetriát, a tiszta áttekinthető, egyenes vonalakat. Legtöbbször társával, a kissé együgyű Hastings kapitánnyal kelnek útra és fülelik le a bűnösöket. (Mert Sherlock Holmes óta tudjuk, hogy detektív segítő-, mi több nyomozótárs nélkül félkarú óriás.)

Christie műveivel a filmvásznakat és színpadokat is meghódította. Az Ackroyd-gyilkosságot Alibi címen Michael Morton írta színpadra, melyet már 1928-ban sikerrel játszottak Londonban. A Christie-regények filmváltozatát valóságos sztárparádé jellemzi. Csak néhány név: A kristálytükör meghasad-ban szerepelt például Elizabeth Taylor, Geraldine Chaplin, Kim Novak, Tony Curtis. A Halál a Níluson-ban pedig Bette Davis, Angela Lansbury, David Niven.

Az Egérfogó

című darabját máig telt házak előtt játsszák, s ezzel mindmáig ez a leghosszabb ideig folyamatosan műsoron tartott darab.

Végezetül hadd idézzük Nemes Nagy Ágnest, aki így búcsúzott tőle: „Köszönjük, öreg hölgy, a jó szórakozást.”

Úgy gondolom nem tévedek, ha azt mondom Agatha Christie nevét mindenki ismeri. Nagy valószínűséggel nem is egy könyvet olvasott tőle. De hát miért? Mit tudott ez az asszony, ami ennyire leköt minden olvasót kortól, nemtől és nemzetiségtől függetlenül?

A világirodalmi lexikonban a következő áll a neve után: „Angol írónő. Regényeinek cselekménye a műfaj sémáinak megfelelően általában egyetlen megoldhatatlannak tűnő gyilkosság körül bonyolódik. Regényei és bűnügyi színdarabjai nem képviselnek irodalmi értéket, de merész ötletei, szellemes megoldásai miatt igen népszerűek.” Ez is egy vélemény. bűnügyi regény utolérhetetlen nagyasszonya. Agatha Christie, a klasszikus. Ez egy másik.

Az írónő titka talán a sokoldalúságában kell keresni. Jó neveltetésének köszönhetően tanult, tájékozott ember volt, sokat utazott, így volt honnan ihletet merítenie. Igazából fantáziája különböztette meg mindenki mástól. Olyan ötletei voltak, amelyek másnak egy életen át sem jutottak volna eszébe.

Könyveinek cselekménye mindig hihetetlen bonyolult, még sincs bennük soha következetlenség.

Könyvei letehetetlenek, és annyira izgalmasak, hogy amíg az ember meg nem tudja ki a gyilkos, nem érzi magát biztonságban. Lehet, hogy nem képviselnek ezek a regények irodalmi értéket, de ha az ember valami magával ragadó, pihentető olvasmányra vágyik, ezeknél nem kell jobb. Tény, ha bárkinek három krimiszerzőt kell kapásból mondania, akkor Doyle és Chandler mellett Christie nevét fogja említeni.