A XX. századi én-elbeszélés (Kosztolányi – Esti Kornél, Krudy – Szindbád)

A Szökés az életből, Szökés a halálból című novellák érdekes egymásba játszása misztikussá varázsolja tartalmukat is. Szindbád egyik nőismerősével (Bánatvárinéval) el akart szökni falura, ahol nyugodt életet élhettek volna.(a férfi egy F. nevezetű nő, annak emléke elől futott volna el), bár a férfinak mindenből elege volt, hiszen arra gondolt, hogy „bizonyosan öngyilkos leszek falun”. Beszélgetésüket megszakítva, azt mondva, hogy mindjárt visszatér, kirohan az ajtón és elmegy a házból. Semmit nem tudott szólni, csak azt a nevet kiáltotta, amiből eddig csak a kezdőbetűt merte suttogni Fani. Ezzel ér véget a Szökés az életből c. novella.

A következő, Szökés a halálból című egy Budai éjszakát mutat be, ahol Szindbád egy Fáni nevezetű hölgyet akar lebeszélni az öngyilkosságról, úgy hogy el akarja szöktetni. A gond az, hogy a nő csak éjjel lenne erre képes, mert akkor a „sötétség démonai” uralkodnak rajta annyira, hogy elfelejtse férjét, a mindennapi megszokott dolgait. Végül, mivel hajnalodik életben marad, de nem megy el szerelmével, hanem hazatér. Szindbád is megfordul, hogy szállására térjen, s útközben eszébe jut, hogy „Istenem, Bánatváriné még mindig az utazóládán ül, s engem visszavár.” S a halálból visszamenekül oda, ahonnan szintén menekülni akart.