Bemeneti eszközök, mágneses háttértár

Mágneses háttértárak

A háttértárak nagy mennyiségű adat tárolására alkalmas ki- és bemeneti eszközök. Az adatokat akkor is megtartják, ha nem kapnak áramot.

Hajlékonylemez – Floppy

Mára már elavultnak számítanak, mert kevés adat fér rájuk (1,44 MB) és túl sérülékenyek. Adatátviteli sebességük lassú.

Merevlemez (harddisk) – Winchester

A merevlemez kifejlesztésének célja egy, a hajlékonylemeznél nagyobb kapacitású, gyorsabb és biztonságosabb háttértár létrehozása volt. Szemben a hajlékonylemezzel, a merevlemez a számítógép belsejébe fixen beépítve működik. Mivel a merevlemezen tárolt adatok mindig rendelkezésünkre állnak, itt tároljuk a napi munkánkhoz szükséges programokat és adatokat.

A merevlemezes tárak esetében az adathordozó merev, mágnesezhető felületű lemezkorong, amelyből a kapacitás növelése érdekében egy egységben többet is elhelyeztek. Minden lemezhez külön tartozik egy-egy író-olvasó fej, amelyet egy fejmozgató egységre szerelnek fel. Az állandó sebességgel, gyorsan forgó lemezektől a fej kis távolságban mozog. Mivel egy lemeznek két felülete van, a diszkek kettőnél kevesebb fejjel nem készülnek, a nagyobb kapacitású diszkek több lemezt, s így több fejet használnak.

A merevlemezek külső zárt borítása védi az adatokat tartalmazó lemezeket a külső mechanikai sérülésektől és a szennyeződésektől.

A winchesteren az adatok tárolása lényegében ugyanúgy történik, mint a hajlékonylemezes meghajtóknál, azaz koncentrikus körökben elhelyezkedő sávokban és szektorokban, egy egységben azonban több lemezkorong van elhelyezve. A lemezek egymás felett elhelyezkedő sávjait (hengerpalást) cilindernek nevezzük. A léptetőmotor az egymás alatti író-olvasó fejeket csak együtt tudja mozgatni, ezért a winchester meghajtója csak a cilinderek mentén tud írni vagy olvasni. Az adattárolás fürtökben (cluster), a szektorok logikailag összetartozó csoportjaiban történik. Egy klaszterhez több szektor is tartozhat. A cluster a DOS és a Windows fájlrendszerének legkisebb címezhető része.

Egy egység kapacitása akár több száz-ezer gigabyte is lehet (250 GB – 2 TB). Praktikus okokból ezt gyakran több, egymástól független részre szokás felosztani, ezek a partíciók. Használatba vétel előtt a merevlemezt is formázni kell, hogy kialakuljon a szabványos jelrögzítési forma, amelyet a gépek operációs rendszerei, olvasó berendezései kezelni tudnak. A partícionálás során a merevlemezt logikai meghajtókra oszthatjuk fel (ezek a C, D ..stb. meghajtójelek).

A nagy adatmennyiségek kezelését és hordozhatóságát a merevlemezek cseréjét lehetővé tevő, úgynevezett mobil rackekkel oldották meg. Ennek lényege, hogy a merevlemezt a számítógépbe épített, fiókra emlékeztető eszközbe, speciális foglalatba szerelik be, melyet könnyen kicserélhetünk vagy magunkkal vihetünk (de csak kikapcsolt gép esetén, ezért nem tekintik a winchestert hordozhatónak).

A merevlemezek sebességét az átlagos keresési idővel (elérési idővel, milisecundum) és az adatátviteli sebességgel (a megtalált információt milyen gyorsan adja át a rendszernek Mbit/s) jellemezhetjük. Gyors adatátvitel jellemzi.

A gyorsabb írás és olvasáshoz cache-memóriával látják el őket.

Csatlakozási lehetőség:

• IDE: régebbi, négy lemez csatlakozására ad lehetőséget
• SATA: manapság az egyik legelterjedtebb
• SCSI: szerverekben használatos, 8-16 merevlemez párhuzamos kezelésére képes.