A Napfogyatkozás

A Nap megfigyelésére szigorúan tilos túlexponált negatívot vagy diafilmet, napszemüveget, floppy lemezt, kormozott üveget használni. Ezek egyes hullámhosszakon gyengítik a napfényt, viszont nem szűrik ki az összes káros sugarat. Használatukkor a Napot halványnak látjuk, kitágul a pupillánk, miközben a láthatatlan káros sugarak szétroncsolják az ideghártyát, és súlyos látáskárosodást, illetve vakságot okoznak. Szemünk épsége mindennél fontosabb, ezért ne sajnáljuk a pénzt egy megbízható napszűrőre.

A Nap képét egy apró lyukon is kivetíthetjük, ez az ún. kamera obscura. Egy átlátszatlan papíron egy tűhegynyi lyukat szúrunk. Ezen keresztül fél-egy méter távolságban fehér lapra kivetíthetjük a Nap apró képet. A módszert a fogyatkozás részleges fázisa alatt alkalmazhatjuk. Hasonló jelenség figyelhető meg a fák árnyékában, ahol a levelek alkotta kis lyukakon át vetül a napkép a földre .A fogyatkozás távcsöves megfigyelésekor nagyon körültekintőnek kell lenni. Csak megbízható forrásból beszerzett objektív szűrőt használjunk, melyet erősen rögzítsünk az objektívre, nehogy valaki véletlenül lelökje. Biztonságosabb, ha a Nap képét egy papírlapra vetítjük, melyet a távcső okulárja mögé helyezük 30-50 cm-el. A kivetítéshez ragasztott lencsékből álló okulárt ne használjunk, és próbáljuk megelőzni, hogy a távcső túlságosan átmelegedjen. Szerencsére a fogyatkozás leglátványosabb időszakának, a totalitásnak a megfigyeléséhez semmilyen szűrő nem szükséges. Amikor a Hold teljesen eltakarta a napkorongot, szamadszemmel, vagy távcsővel is nyugodtan vizsgálhatjuk a Nap környékét, és a különböző jelenségeket. Egyetlen dologra figyeljünk: ha távcsővel vizsgáljuk a Hold pereme melletti látnivalókat, a teljesség vége előtt több másodperccel fejezzük be a nézelődést. A Hold korongja mögül elővillanó Nap a távcsőben egy töredék másodperc alatt megvakíthat bennünket!

2. A napfogyatkozás  megfigyelésének módszere

A részleges és a teljes napfogyatkozás alatt törekedjünk arra, hogy minél több látnivalót figyeljünk meg. A teljesség fázisa előtt szűrővel a Nap fogyását, szabadszemmel a táj változását követhetjük. A legtöbb érdekesség a totalitás rövid ideje alatt látható. Ilyenkor érdemes észnél lenni, ugyanis könnyen elhalaszthatunk néhány ritka jelenséget. Érdemes ösztönösen “körbe pillantani” magunk körül. Azaz figyeljük meg a Nap helyén mutatkozó sötét foltot, és a látványos napkoronát. Ha kézi távcsövünk van, azzal is vizsgáljuk meg a napkoronát, esetleg a Nap peremén látható protuberanciákat, ha éppen szerencsénk lesz és látszik majd ilyen. Szabadszemmel tekintsünk körbe az égen, keressük meg a fényesebb bolygókat és csillagokat. Nézzünk körül a horizonton, lássuk meg a látóhatáron ülő sárgás-vöröses sávot. Emellett nézzük meg a táj fényviszonyait, és a fülünket sem árt kinyitni. A növény- és az állatvilág különös módon reagál a fogyatkozásra, azt hiszik ugyanis, hogy eljött az éjszaka.

3. Mit láthatunk a napfogyatkozáskor?

3.1 A részleges fogyatkozás

Az 1999. augusztus 11-i napfogyatkozás részleges fázissal kezdődött .  Ilyenkor a Hold a napkorong jobb oldali, azaz nyugat felé eső peremére kezd “rákúszni”. Eleinte egy apró “horpadás” formájában látszik a jelenség. Szabad szemmel — megfelelő szűrővel — ez az előrejelzett időpont után néhány perccel vehető észre. A részleges fázis kb. másfél órán át tart a teljességig. Ezalatt eleinte igen lassan telnek a percek, miközben a Nap fokozatosan közelít a sarló alakhoz. A teljesség közeledtével az ég kékje lassan sötétedni kezd, megváltoznak a fényviszonyok, változik a táj színe, megvilágítása. A teljesség előtt kb. negyed órával a nyugati égrész láthatóan sötétebb, mint a keleti. Nyugatról közeledik a holdárnyék, melynek sötét tömege egyre mélyebb színt okoz nyugat felé. Érdemes rendszeresen körülpillantani, megvizsgálni a táj és az ég látványát. A totalitás felé közeledve a nyugati égrész sötétedése egyre feltűnőbb lesz. Lassan a Nap körül is sötétebb lesz az ég — pedig a keskeny napsarló még mindig vakítóan fényes.

3.2 A teljes fogyatkozás előtti másodpercek

A teljes fogyatkozás kezdete előtti felgyorsulnak az események, az égbolt egyre gyorsabban sötétedik. Ha szerencsénk és megfelelő kilátásunk van, a teljesség előtti percekben megpillanthatjuk a felszínen a nyugat felől közeledő óriási holdárnyékot. Az utolsó másodpercekben — megfelelő körülmények esetén — a Föld felszínén hullámzó sávok jelenhetnek meg, melyek egy napsütötte medence alján látható hullámzó fénysávokra emlékeztetnek. Ezeket az árnyéksávoknak nevezett képződményeket a légköri turbulenciák, hullámzások okozzák, melyek ide-oda fókuszálják a napsarló képét.