A Napfogyatkozás

Az utolsó másodpercekben a Napból maradt keskeny sarló is több darabra szakad. Ennek az az oka, hogy a Hold felszíne egyenetlen, így a Hold peremén mutatkozó hegyek, völgyek több részre osztják a keskeny napsarlót. Ezt nevezik Baily-féle gyöngyfüzérnek. Megjelenése nagyon gyorsan változik, az utolsó pillanatban csak a legmélyebb völgyön süt át a Nap fénye, csak ez látszik a napkorongból. Ezt nevezik gyémántgyűrűnek.

3.3 A totalitás

A totalitás a teljes fogyatkozás időtartama. Ekkor a Hold teljesen eltakarja a napkorongot, így szűrő nélkül figyelhetjük a jelenségeket. Az égbolt elsötétül, de nem teljesen. Láthatóvá válik a Naphoz közeli Merkúr és Vénusz, esetleg északnyugaton, alacsonyabban a Szaturnuszt is megpillanthatjuk. Emellett feltűnik néhány az égbolt legfényesebb csillagai közül. Érdemes a horizonton is körbetekinteni. Körös körül, a látóhatár felett világos, sárgás-vöröses sávot látunk. Ez a légkörnek a holdárnyékon kívüli része, amely már kap napfényt. A fogyatkozás egyik leglátványosabb eleme a Nap helye, mely teljesen sötét. Ez a Hold árnyékos oldala, mely ilyenkor nem kap napfényt. Ritkán halvány fényben derengve néhány alakzata kivehető.

Ezt nevezik hamuszürke fénynek, mely a Föld légköréről a Hold árnyékos oldalára, majd onnan ismét a Földre verődő fénytől keletkezik. Rendkívüli a napkorona látványa. Ez egy halvány, általában szálas szerkezetet mutató, gyöngyházszínű — azaz néha több, nehezen meghatározható színben pompázó — képződmény, mely sugár alakban veszi körül a Napot. Ez a Nap ritka külső légköre, melynek anyaga napszélként folyamatosan áramlik ki a bolygóközi térbe. A Nap mágneses erővonalai mentén gyakran szálas szerkezetet figyelhetünk meg a napkoronában. A totalitás kezdetekor a Nap keleti, azaz baloldali peremén távcsőben — szerencsés esetben szabad szemmel is láthatóan — néhány piros folt is feltűnik. Ezek az ún. protuberanciák, melyek hatalmas méretű, akár a Földnél is sokkal nagyobb lebegő gázhidak. Anyagukat a Nap felszíne felett, a kiemelkedő mágneses erővonalak tartják lebegő állapotban. Protuberanciák a totalitás vége felé a nyugati, azaz a jobboldali részen látszanak inkább. Nehéz megfigyelni, de kedvező esetben megpillanthatjuk a Nap légkörének a fotoszféra feletti “vékony” vöröses rétegét, a kromoszférát. Észrevételére a totalitás végén, a napkorong előbukkanása előtti pillanatban van esély.

A totalitás alatt általában több fokot esik a hőmérséklet, gyakran feltámad a szél, és hirtelen feltűnően csönd lesz. Mind az állatok, mind az emberek szokatlanul viselkednek. A táj elsötétedik, de nem annyira, hogy a tárgyakat ne ismerjük fel. Az égbolt látványa a horizonton körbefutó fénylő sávtól, a gyenge fényű napkoronától, és a sötét Holdtól sejtelmessé válik.

3.4 A teljes napfogyatkozás után

A teljes fogyatkozás végeztével a Hold nyugati, azaz a jobboldali peremen vakító villanással előbukkan a napkorong. A Hold egyenetlen pereme miatt több részletben jelenik meg, melyek gyorsan összeolvadnak. A kivillanó napkorong a látványos totalitás végét jelenti, gyakran mégis ujjongással üdvözli a tömeg a Nap “újjászületését”. A totalitás után a korábban említett eseményeket figyelhetjük meg, csak fordított sorrendben…