9. osztályos fizika anyag összefoglaló tétel
A mozgások leírása
A mozgások leírásához vonatkoztatási rendszert használunk, amelyben megadjuk a test helyét az időben.
Mozgásról akkor beszélünk, ha a test helye változik az időben. Egy test mozgását akkor ismerjük, ha bármely pillanatban meg tudjuk adni a helyét.
– A mozgás pályája az a görbe, amelyen a test mozgása során halad.
– Az A pontból a B pontba mutató vektort a test Ds elmozdulásának nevezzük.
– A megtett út a pályagörbe egy adott darabjának s hosszúsága.
Az egyenes vonalú egyenletes mozgás
Egyenes vonalú egyenletes mozgást végez egy test, ha mozgáspályája egyenes és az általa megtett út egyenesen arányos az út megtételéhez szükséges idővel.
– v = állandó.
– a = 0.
– s = v ´ t.
– t = s/v.
A megtett út (s) és a megtételéhez ɳszükséges idő (t) hányadosa a sebesség.
– Jele: v
– Kiszámítása: 
– Mértékegysége: 1m/s = 3,6 km/h
– Vektormennyiség
A mozgást végző test t idő alatti átlagsebessége a t idő alatt megtett teljes út és a t idő hányadosa.
Az egyenes vonalú egyenletesen változó mozgás
Egyenes vonalú egyenletesen változó mozgásról beszélünk, ha a mozgás pályája egyenes és a sebességváltozás nagysága egyenesen arányos a közben eltelt idővel. Dv ~ Dt.
A sebességváltozás gyorsaságának mértékéül vezetjük be a gyorsulást.
– Az a = Dv/Dt hányadosa a gyorsulás.
– Mértékegysége: m/s2
– Vektormennyiség
A kapott eredményeket fölhasználva a megtett útra, a sebességre és a gyorsulásra, a következő összefüggésekhez jutunk.
– s = a/2 ´ t2
– v = a ´ t
– a = konstans
Ezek az összefüggések csak akkor igazak, ha a kezdeti feltételek a t = 0 időpontban: s = 0 és v = 0.
Szabadesés
A nyugalmi állapotban elengedett testek tömegvonzás okozta mozgása a szabadesés.
A szabadesés az egyenes vonalú egyenletesen változó mozgás speciális esete. Ha nem lenne légellenállás, a különböző testek a Föld egy adott pontján azonos gyorsulással esnének a föld felé.
A Földön szabadon eső test gyorsulását nehézségi gyorsulásnak nevezzük, jele: g. Értéke függ a földrajzi helytől és a tengerszint feletti magasságtól. Értéke átlagosan: 9,8 m/s2.
– s = g/2 ´ t2
– v = g ´ t
A tömegpont dinamikája
Azt a fizikai hatást, amely a kölcsönhatásban lévő test mozgásállapotát vagy alakját megváltoztatja, erőhatásnak nevezzük. Az erő az erőhatás mértéke. Az erő jele: F.
Newton 1. törvénye
A testeknek az a tulajdonsága, hogy mozgásállapotuk csak erő hatására változik meg, a testek tehetetlensége.
Newton első törvénye, a tehetetlenség törvénye:
Minden test megmarad a nyugalom vagy az egyenes vonalú egyenletes mozgás állapotában mindaddig, amíg valamilyen erőhatás ennek elhagyására nem kényszeríti.
Az olyan vonatkoztatási rendszereket, amelyekben teljesül a tehetetlenség törvénye, inerciarendszereknek nevezzük.
Az inerciarendszerek jelentősége az, hogy megadják a Newton-törvények érvényességi körét. A Newton-törvények csak inerciarendszerekben érvényesek.
Newton 2. törvénye
Newton második törvénye a dinamika alaptörvénye:
A tömegpontot a fellépő erő a saját irányába gyorsítja, a létrejövő gyorsulás egyenesen arányos az erővel. F ~ a.
A testre ható erő és a gyorsulás hányadosát test tehetetlen tömegének nevezzük, jele: m.
Az erő és az általa előidézett gyorsulás kapcsolatát az F = m ´ a összefüggés adja meg. Az erő mértékegysége: 1 kg ´ 1 m/s2 = 1 N (Newton).
1 N az az erő, amely az 1 kg tömegű testet 1 m/s2 gyorsulással mozgatja.
A dinamika alapegyenlete
A testre ható erők egymástól függetlenül fejtik ki hatásukat.
A tömegpontra ható erők eredője egyenlő a test tömegének és gyorsulásának szorzatával. A gyorsulás az eredő erő irányába mutat.SF = m ´ a ( A görög szigma: S jel, amit szummának ejtünk, az összegzést jelenti.)
Newton 3. törvénye
Newton harmadik törvénye a hatás-ellenhatás törvénye:
Ha az egyik test erőt fejt ki a másikra, a másik is erőt fejt ki az előzőre, tehát az erők mindig párosával lépnek fel. Ezek az erők egyenlő nagyságúak és ellentétes irányúak. Az erő és az ellenerő mindig más-más testre hat.
A test súlya az az erő, amellyel a test a hozzá képest nyugalomban lévő felfüggesztést húzza vagy a vízszintes alátámasztást, nyomja. Jele: G.
A lendület
A tömegpontra ható erők eredője és az erőhatás idejének szorzata ( F ´Dt = erőlökés) egyenlő a tömegpont lendületének megváltozásával. A lendületváltozás iránya megegyezik az eredő erő irányával. Rövidebben: a test lendületváltozása megegyezik az őt érő erőlökéssel. Ez az impulzustétel, ami Newton 2. törvényének egy másik megfogalmazása.
Lapozz a további részletekért
