Történelmi előrelátás, történelemtudat

 

A történelem mindazon folyamatok szerves összessége, amelyek a múltban az emberrel és közösségeivel, a társadalommal megtörténtek. Ez a múlt valóságának teljessége. Az emberi emlékezet megőrzi, reprodukálja ezeket a folyamatokat. A reprodukált múlt a történettudat, ami sohasem lehet teljes;

A történelemtudat, a múltnak az egyes ember múltra vonatkozó részismereteiből építkező szintetikus, szellemi képe.

A történettudat kialakulási folyamatának több lépcsőfoka van. A múlt fogalmi megalkotásához és ábrázolásához az emlékezetnek szelektálnia kell. El kell döntenünk, hogy mi a lényeges és mi a lényegtelen a történekem szempontjából. Az éppen akkori tudatunkra, addig kialakult világnézetünkre, értékrendünkre támaszkodva. Így értékmentes történelemtudomány nincs.

Az ember valamely általa relevánsnak tartott történelmi paradigma mentén rendezi az adatait. A múlt képe is pluralista lesz, a múlt történelmi képe különbözőképpen jelenik meg.

A múltbeli események között szelektálni kell a történelem „összeállításakor”.

Nincs közmegegyezéses paradigma arról, hogy mi alapján történjék ez a szelekció. A történészek egyik irányzata szerint a társadalom életfolyamatát is bizonyos törvényszerűségek jellemzik, ezek felismerhetők és rájuk támaszkodva jól rekonstruálható a múlt. Mások szerint ez képtelenség, mert az emberi tudat jelenléte a cselekvő embernek olyan alternatív választási lehetőségeket biztosít, ami ellentmond a makroszintű társadalmi meghatározottságnak, azaz a társadalmi törvények az emberi tudattól független jelenlétének.

A történelemismeret nagyon lényeges szerepet tölt be mind az egyén, mind egy adott társadalom identitástudatában.

Nietzsche: „A történelem, ha tiszta tudománnyá gondolták el és szuverénné változott, az emberiség számára egyféle életzárássá, és leszámolássá lenne. A történelmi műveltség csakis egy hatalmas, új életfolyamnak, például egy keletkezőben lévő új kultúrának a kíséretében volna valami üdvös és jövőt ígérő, tehát csakis akkor, ha egy magasabb erő az ura és irányítója, s nem ő maga uralkodok és irányít.”

Olyan célokért könnyebb az embereket mozgósítani, amelyek az általuk vállalt múltból következik. Ez abban az esetben is igaz, ha a múltból tanulva irányváltoztatást tervezünk. Ezért tulajdonítanak nagy jelentőséget a társadalom történelemtudatának. A különböző politikai mozgalmak más-más eseményt tartanak fontosnak, előrevivőnek, vagy elhibázottnak, mások a pozitív vagy negatív szereplők stb.

Az ideológiának az a törekvése, hogy történelmileg megalapozza a jövőbe vezető utat. Érdekorientált és a jövőre irányul. Nem zárja ki, hogy a jövőkép lehet tudományosan megalapozott.  De az érdekvédelem prioritása miatt gyakran találkozunk a történelem meghamisításával.