Klasszikus görög filozófia, Szókratész, Platón, Arisztotelész

Klasszikus görög filozófia, Szókratész, Platón, Arisztotelész

  A görög filozófia fénykora, csúcsteljesítménye „ az attikai hármak” a Szókratész, Platón és Arisztotelész nevével fémjelzett „ athéni iskola”. Szókratész a filozófiai érdeklődést a természetről az emberre, a tudásra és az erkölcsre irányította. „ Ismerd meg önmagad”,  a megismerés önmagunk megismerésével kezdődhet. Ragaszkodott a fogalmak és a definíciók ismeretéhez és helyes használatához. Önmagát a „ gondolatok bábájának” mondta, mert az a célja, hogy világra segítse mások gondolatát.

Zseniális felismerése volt az a gondolat, hogy a tudás a nem tudással kezdődik, vagyis a nem-tudás felismerésével.

Őszintén hitte, hogy ha az emberek ismerik a jót, akkor cselekszik is azt. Mi a jó?, tette fel a kérdést. Válasza: A jó az, ami az isteneknek tetszik, az állam törvényeinek megfelel és az embernek hasznos. Mi az, ami a három erkölcsi elvárásnak egyszerre megfelel? Ezt egy belső hang, a démonion, azaz a lelkiismeret hangja tudatja az emberrel.

 

Szókratész haláláról

Szókratészt ellenfelei perbe fogták. Szókratész a védőbeszédben kijelent, hogy nem ő mondta, hogy a legbölcsebb görög, ő csak annyiban bölcsebb a többinél, hogy tudja, mit nem tud. Az ifjúságot nem ő rontja meg, a nemes ifjak kérték, hogy tanítsa őket, s tőle csak jót tanultak.

Nem volt istentagadó: „ kivéve az isteneket” (utolsó szavai)

Szókratész elveit tanítványa Platón fejlesztette átfogó filozófiai rendszerré , amely az utókortól a platonizmus nevet kapta

 

Kedvelt műfaja a dialógus (párbeszéd)

Filozófiai tevékenységét három korszakra osztja a filozófiai történetírás:

1 szókratészi korszak, akkor írta szókratész védőbeszédét,

2 középső korszakában alkotta az Államról szóló nagy művét,

3 a késői korszakát a Törvényekről írott munkája fémjelzi.

  i.e. 387-ben alapította meg Athénben Akadémiáját, amely óriási szerepet játszott tanainak terjesztésében.

Platón filozófiájának legfontosabb része a három alapvető szubsztanciáról- az „ Egyről”, az „ észről” és a „ lélekről”- szóló tanítás. „Egy”, az őselv, amely forrása minden ideának (eszmének) és minden létezőnek (dolognak).

Platón filozófiájának központi fogalma az idea, amire az ideatan ráépü (ida: gör. őskép, mintakép, eszme). Platón szerint a tökéletes eszmék, az ideák örök és valóságosan létezők, s egy önálló világot alkotnak. A világ így megkettőződik, egyrészt az ideák világára, amely az igazi világ, másrész az anyagi világra, az árnyékvilágra. Az ideák és a dolgok kapcsolatát a részesedési elmélettel magyarázta: minden dolognak megvan a saját ideája, amelyből aztán részesedik. Platón ezzel a gondolattal megvetette az objektív idealizmus alapjait.

Platón ismeretelmélete a „visszaemlékezésre” épül. A megismerés célja az igazság, vagyis az ideák megismerése. ez közvetlenül, érzékeléssel nem lehetséges, csak a lélek közvetítése révén. A lélek, amely az ideák világának a „lakója” a földi világban „visszaemlékezik” az ideák világában tapasztaltakra. Platón politikai, etikai és pszichológiai nézeteit az „Államról” szóló művében fejtette ki. A rabszolgaságot a természet rendje szerint valónak tekintette. Mindenkinek egyenlő feltételeket kell biztosítani a tanulásra, majd szelektálni kell. Akik a legtovább tanulak és legbölcsebbel lesznek, ők lesznek hivatottak az állam, a társadalom vezetésére.  Az alattuk levőkből kerülnek ki a harcosok és az őrök. A kvésbé tehetséges és a kevesebbet tanulók lesznek a dolgozók. A bölcsek vezetik, a harcosok védik, a dolgozók eltartják a társadalmat. Ennek megfelelő erényekre kell őke nevelni: bölcsességre, bátorságra és mértékletességre.

Az első két réteg tagjainak vagyoni és családi közösséget szánt, hogy ne legyenek magánügyeik és semmi ne vonja el figyelmüket, idejüket a közügyek végzéséről. Nagyobb vagyoni különbségek kialakulását a dolgozók körében sem tartotta megengedhetőnek, mert az megosztaná a társadalmat. Összegezve: a platóni állam egy hatalmas nevelőintézetként működött volna, amely erőteljesen korlátozta volna a szabad polgárok jogait.

  Platón legkeményebb kritikusa Arisztotelész volt. Elöször is, nem fogadta el a világ megkettőződését ideákra és anyagi dolgokra, mert szerinte nem létezhet külön az egyes dolog és annak lényege.