Arisztotelész ideatanja

Arisztotelész az ókor polihisztora volt. A nevéhez nagyon sok tudományág köthető. Többek között az első növény-, és állatrendszertan. Egész életében a bölcsességet kereste Platónhoz hasonlóan. Arra a következtetésre jutott, hogy biztos tudás nem létezik. Szerinte a filozofálás művészete a kérdésekben rejlik, vagyis úgy gondolta, hogy az igazi, valós vélemény magában a kérdésben található meg. Azt vallotta, hogy mielőtt elkezdenénk kutakodni, filozofálni, önmagunkat kellene megismerni. Ő az igazságot mindig a mások által folytatott párbeszédben próbálta megtalálni, és ha ezt tényleg így tette, úgy hiszem, hogy sikerült ez elmélettel nagyon nagy sikereket elérnie az életben. Élete nagy részén inkább arra törekedett, hogy a különböző létfajtákat elrendezze. Arra a következtetésre jutott, hogy az embernek a tudás megismerése a legnehezebb feladat. Nagyon sok könyvet írt munkássága alatt, melyekben az élete során tapasztalt dolgokat írta le (pl.: Metafizika, Politika, Etikák, stb.).

Munkásságának első lépéseként Platón ideatanjának kritikáját tartjuk számon, ugyanis Arisztotelész egyáltalán nem értett egyet mesterének e nézetével. Platón ugyanis elméletével nem tudta megoldani a két világ közötti kapcsolat összefüggésének lényegét, és ő inkább a valóságot kettőzte meg. Arisztotelész ezért más szemszögből próbálta nézni és vizsgálni a helyzetet, és inkább létrehozott egy új tant, melynek két eleme van: az anyag és a forma. Az anyagot egy passzív, mozgás nélküli létezőnek definiálta, a formát pedig egy aktív létezőnek. Így tehát már láthatjuk, hogy a kettő egymás nélkül nem tud létezni, ebből pedig az következik, hogy megvan a kapcsolat. Ugyebár anyag és forma egymás nélkül nem léteznek, mert minden anyag megformált és minden forma anyagi, és az anyag és a mozgás egymástól elválaszthatatlanok. Elképzelései szerint egyetlen egy tiszta forma létezik, mely testetlen, mozdulatlan, és örökké létezni fog, ez pedig nem más mint Isten, akit ő „mozdulatlan mozgató”-nak hív. Úgy gondolom, hogy annak ellenére, hogy Platón ideatana ellen volt, ez egy nagyon is idealista elképzelés volt a részéről.

Arisztotelész mindig az embert veszi alapul, és e mintára mondja, hogy minden dolognak 4 db oka van: van egy anyagi, formai, cél és ható ok.

Ugyanígy emberi mintára azt állapította meg, hogy az ember egy abszolút társadalmi lény, és képes a jó és a rossz, az igazság és igazságtalanság megkülönböztetésére. Az ókori Athénban már a nép is dönthetett, ugyanis minden 20. életévét betöltött athéni férfi szavazhatott a kényes kérdések eldöntését illetően. Úgy gondolom, valamilyen formában be kellene ezt vezetni nálunk is. Szerintem túl korai, hogy 18 évesen már azt eldönthetjük, hogy melyik párt irányítsa országunkat, vagy hogy tagja legyünk-e az Európai Uniónak. Úgy hiszem, hogy ezt ilyen fiatalon tapasztalat nélkül nem tudjuk eldönteni, és ezzel csak a statisztika állapotát változtatjuk, ami nem biztos, hogy kedvez nekünk. Legalább azt a 20. évet meg kellene várni, hogy elmehessünk szavazni. De természetesen azt nem tiltanám meg, hogy a nők szavazzanak. Mindenkinek van joga szavazni, és szerintem a férfiakra és nőkre egyenlően kellene tekinteni, ahogy azt nálunk jelenleg is teszik.

A társadalmat 3 részre osztotta: család, falu, és a polisz.

Ugyebár Athénban már akkor pénz volt a fizetőeszköz, melyet Arisztotelész teljes mértékben ellenzett. Szerinte ez teljesen megosztja a társadalmat gazdaságilag szegényekre és gazdagokra. Véleményem szerint ez álláspontján nem változtatott az elmúlt több mint 2000 év.

Etikáját tekintve egy nagyon bonyolult rendszert hozott létre. Itt is az emberből indult ki, és arra a következtetésre jutott, hogy az élet célja a boldogság megtalálása és elérése. Ennek eléréséhez két lehetséges életformát ajánl. Az első egy elméleti létezés, vagyis inkább a szemlélődő, nem cselekvő tevékenységé az elsőbbség. A másik életforma maga az élet, mely erényekből, emberi tulajdonságokból áll. Ezek a különleges tulajdonságok a bölcsességben, bátorságban és az igazságosságban rejlenek. Arisztotelész a „közepet” ajánlja, ami egyáltalán nem könnyű. Vagyis szerintem ezen a fogalmon azt kell érteni, hogy a két lehetséges életforma közötti utat kell valamilyen módon megtalálni, vagyis valahogyan mindkettőben részesülnünk kell, és akkor biztos sikerünk van az élet értelmének, a boldogságnak a megtalálásához. Nem vagyok benne teljesen biztos, de szerintem az „arany középút” fogalom Arisztotelésztől származhat, legalábbis a „közép” jelentésének megismerése után azonnal erre asszociáltam.