Valószínűleg a legegyszerűbb ősi baktériumsejtekből alakultak ki a különféle ősi prokarióták. Ezek utódai a ma élő baktériumok is. Széles körű elterjedésük oka gyors szaporodásuk és kiváló alkalmazkodóképességük a legszélsőségesebb feltételekhez is. Átlagos méretük mikrométeres nagyságrendű. Alak szerint megkülönböztetünk gömb, pálcika és csavart alakú baktériumot.

A baktériumokat elsőként Antony Leewenhoek holland természetbúvár vizsgálta, aki saját lencséiből több mint 200 szoros nagyítású mikroszkópot épített. Robert Hooke angol természettudós mikroszkópos vizsgálatairól 1665-ben rajzos albumot adott ki. Tőle származik a sejt elnevezés is. A 19. században Robert Koch német orvos-biológus kidolgozta a baktériumok tiszta tenyészetének előállítását és az elkülönítésre alkalmas festési módszereket, ezenkí­vül számos kórokozó baktériumot is felfedezett.

A baktériumok felépítése a prokarióta sejtekre jellemző. Sejtplazmájukban helyezkedik el az örökítőanyag, amely nincs körülhatárolva. A baktériumok nem rendelkeznek sejtmaggal. A sejtplazmát vékony sejthártya burkolja. A sejthártya szoros kapcsolatban áll a baktériumot kívülről határoló sejtfallal. A baktériumok sejtfalát főleg fehérje és szénhidrát típusú vegyületek alkotják. A sejtfal merev és vastag képződmény, ez teszi lehetővé, hogy a baktériumsejt megtartsa alakját. Számos baktériumfaj sejtfalát még további tok vagy nyálkás burok borítja be.

A baktériumok a sejt kettéosztódásával szaporodnak. A baktériumok életmódjára jellemző, hogy túlnyomó többségük kész szerves anyagokkal táplálkozik, ezekből építi fel saját testét. A testük felépítéséhez kész szerves anyagokat (pl. fehérje, zsír) felhasználó élőlényeket közös néven heterotróf élőlényeknek nevezzük. A testük felépítéséhez egyszerű szervetlen anyagokat (pl. víz) felhasználó élőlényeket közös néven autotróf élőlényeknek nevezzük. Autotróf baktériumok pl. a talajban élő nitrifikáló baktériumok. Ezek nitrogéntartalmú vegyületeket oxidálnak és az eközben felszabaduló kémiai energiát használják fel a szén dioxid megkötéséhez. Ez a típusú energia-felhasználás a kemoszintézis.

A kékmoszatok, ugyanúgy mint a baktériumok, prokarióta élőlények. Sejtjükben megtalálhatjuk jellegzetes kékeszöld színüket adó színanyagokat. Ezek a színanyagok olyan vegyületek, amelyek képesek a napfény energiájának megkötésére. A kékmoszatok tehát autotróf élőlények, de testük felépítéséhez nem kémiai energiát, hanem fényenergiát használnak. Ez a típusú energia-felhasználás a fotoszintézis. A kékmoszatok fajai a talajban és a természetes vi­zekben egyaránt megtalálhatók. Főleg a vízi állatoknak szolgálnak táplálékul.