Levegő, mint környezeti tényező
A levegő összetétele, fizikai, kémiai tulajdonságai révén hat az élőlényekre. Összetétele: 78% nitrogén, 21% oxigén, 0.03% széndioxid, vízgőz, nemesgázok, szennyezőanyagok. A széndioxid a fotoszintézis egyik kiindulási anyaga. A zöld növények csökkentik a légkör széndioxid tartalmát. A heterotróf szervezetek légzési folyamataik során viszont széndioxidot termelnek. A széndioxid pótlását biztosítják a talajban élő baktériumok és mikroszkópos gombák is. Ezek a szerves anyag lebontásával lényeges mennyiségű széndioxidot termelnek. A légkörben a növekedés és a csökkenés mennyiségei kiegyenlítik egymást.
Ezt az egyensúlyi állapotot bontotta meg az ember a gyárak építésével és az erdők kiirtásával. Az erdő kiirtásával csökken a széndioxid-fogyasztás. A széndioxid mennyiségének növekedése a légkörben azzal jár, hogy a földfelszínről a világűr felé irányuló hősugárzás nagyobb mennyiségét nyeli el és tartja vissza, amely az üvegházhatás fokozódását eredményezi. A légkör szennyező anyagai közül a kén dioxid kéntartalmú tüzelőanyagok révén kerül a levegőbe. Ott a vízgőzzel kénessavat alkot, majd csapadék formájában a földre hullik (savas eső). Ez roncsolja a növényeket és nagyobb koncentrációban pusztulásukhoz vezet. A zuzmók a kén dioxid szennyezettség indikátorainak tekinthetők, mivel erre nagyon szűktűrésűek.
A levegő fizikai hatásai közül a légmozgás fontos kiegyenlítő szerepet tölt be a különböző hőmérsékletű és vízgőztartalmú helyek között. A szél fokozza a párologtatást, elősegíti a növények elterjedését és számos növényfaj beporzását is elvégzi. A szél mechanikai hatása főleg viharok alkalmával károsítja a fákat. Az állandó egyirányú levegőmozgás hatására jellegzetes deformált fakoronák alakulhatnak ki.
