Hirdetés

Az immunrendszer

14 perc olvasás
person in white long sleeve shirt holding silver and black tube type mod

A szervezet egységes működésének feltétele többek között az is, hogy a testbe bekerült idegen anyagokat, parazitákat felismerje és szükség esetén eltávolítsa, megsemmisítse. Ezt a fontos feladatot rendkívül sokféle típusú sejt bonyolult együttműködése révén létrejövő immunrendszer látja el. A homeosztázis fontos része a szervezet számára idegen anyagok ellen való védekezés képessége, az immunitás. Szervezetünk védekezik a belső környezet állandóságát veszélyeztető testidegen anyagokkal szemben: pl. bacilusok, vírusok, daganatképzősejtek.

Hirdetés

Az immunrendszer által felismerhető idegen anyagokat összefoglalóan antigéneknek nevezzük. A szervezetbe jutó antigének jellegzetes védekezési folyamatot, immunreakciót indítanak el. Az antigének ellen pedig a szervezet védekező rendszere, más szóval az immunrendszer lép fel. Az immunrendszer legfontosabb tagjai a fehérvérsejtek.

A fehérvérsejt

A fehérvérsejtek – szemben a vér alakos elemeinek másik két csoportjával – sejtmaggal rendelkező, teljes értékű sejtek. Számuk a szervezet állapotától függően széles határok között változhat, általában 4000-10000/mm3 . A fehérvérsejtek az immunitásban játszanak szerepet, felépítésük és további szerepük alapján a sejteket 3 csoportba osztjuk.

  • Granulociták
  • Limfociták (nyiroksejtek)
  • Monociták

Általános jellemzőjük, hogy állábas mozgással átjuthatnak a hajszálerek falán, ezért a sejt közötti térben csaknem mindenütt jelen vannak.

A granulociták és monociták falósejtek.

Hirdetés

Granulociták

Nevüket a sejtplazmában megtalálható nagymennyiségű szemcséről (granulum) kapták, melyek membránnal határolt hólyagok, lizoszómák.

A granulociták amőboid mozgásra képesek, átlépnek az erek falán, a szövetek közötti határfelületen és a fertőzés irányába vándorolnak. A kórokozókat bekebelezik és a sejtekben levő nagyszámú lizoszóma segítségével lebontják.

Amikor a granulociták a kórokozókkal kapcsolatba kerülnek, belőlük is sok elpusztul. A fertőzött sebek körül keletkező genny az ilyenkor elhalt nagy tömegű granulocitától kórokozótól és szétesett szövetelemektől származik. Viszonylag kis méretük és fagocitáló képességük miatt mikrofágoknak is nevezzük őket. A granulociták minden típusa a vörös csontvelőben termelődik

A limfociták

Elnevezésük onnan származik, hogy a sejtek képződése részben vagy egészben, ill. elhelyezkedésük a nyirokrendszerhez kapcsolható (nyirok = lympha).

A sejteknek érési helyük és funkciójuk alapján két nagy csoportjuk van.

Hirdetés
  1. Nagy limfociták, természetes ölősejtek (NK).
  2. Kis limfociták, melyeknek 2 típusa ismert:
    • B limfociták, melyek a vörös csontvelőben termelődnek és az ún. humorális immunválasz kialakításában vesznek részt.
    • T limfociták, amelyek őssejtjei szintén a vörös csontvelőből származnak, azonban ezek még az embrionális fejlődés során kivándorolnak a tímuszba (csecsemőmirigy) és fejlődésüket ott fejezik be.

A T-sejtek az ún. sejtes, azaz celluláris immunválaszért felelősek. A vörös csontvelő és a tímusz ún. elsődleges nyirokszervek, az itt megért limfociták a vér és a nyirokkeringés segítségével a másodlagos nyirokszervekbe kerülnek, melyek a lép, a nyirokcsomók, a mandulák és a szervezetben elszórt nyiroktüszők. A másodlagos nyirokszervekben az érett nyiroksejtek készenlétben állnak és szükség esetén, aktiválódnak, megindítják az immunválaszt.

A monociták (makrofág)

Nagyméretű, fagocitáló, vándorló sejtek, azonban ezeket a képességüket nem a vérben fejtik ki, hanem átlépve az erek falán a szövetekben makrofágokká alakulva végzik működésüket. A granulocitákat és a makrofágokat szokták falósejteknek is nevezni. Funkciójuk alapján hívjuk őket antigénbemutató sejteknek is, mivel bizonyos T-limfociták számára ők teszik lehetővé az idegen anyagok (antigének) felismerését.

Immunrendszerről csak gerincesektől kezdve beszélhetünk, ahol az immunsejtek sokfélesége miatt kialakul a specifikus immunválasz, amely a különböző antigénekkel szemben eltérő védekezést jelent.

Az immunrendszer működésének az előfeltétele, hogy felismerje a szervezet saját anyagait, sejtjeit. Az azonosítás folyamata az embrionális korban történik, a kialakuló immunrendszer minden olyan makromolekulát, sejtet sajátnak fog később tekinteni, amellyel ebben az időszakban találkozik. A sejtek felismerése a sejtköpenyben levő fehérje-szénhidrát láncok alapján történik, melyek az adott szervezetre specifikusak, genetikailag meghatározottak. Ezeknek a molekuláknak a csoportját képezik az ún. MHC struktúrák (Major Histocompatibility Complex, fő szövetösszeférhetőségi komplex), melyek az immunsejtek működésének az alapját képező saját – nem saját felismerését teszik lehetővé. A már megismert anyagokat az immunrendszer eltűri, tolerálja, azonban azokkal az objektumokkal szemben, amelyeket az immunrendszer nem ismer fel, megindul az immunválasz.

Az immunválaszt kiváltó anyagokat összefoglalóan antigéneknek nevezzük. Amennyiben az antigén másik szervezetből származik heteroantigénről, ha a saját szervezetből származik autoantigénről beszélünk. Az autoantigénnel szemben ún. autoimmun folyamat indul be, amely kedvező, ha a saját anyagok valamilyen oknál fogva rendellenesen jönnek létre – daganatos sejtek. Abban az esetben, ha az immunreakció normális anyagokkal szemben indul meg, a folyamat kóros és különböző autoimmun-betegségeket eredményez, mint pl. a Basedow-kór, egyes ízületi gyulladások, vérlemezke hiányos vérzékenység stb..

Hirdetés

A heteroantigéneket a következőképpen lehet csoportosítani.

  • Vírusok burokfehérjéi.
  • Baktériumok, egysejtű kórokozók sejtfelszíni molekulái.
  • Baktériumok, gombák citoplazmatikus toxinjai, melyek kikerülve a sejtekből válnak antigénné.
  • Szervezetidegen makromolekulák elsősorban fehérjék, szénhidrátok.
  • A táplálkozás során mikor a fehérjék lebomlás nélkül, endocitózissal kerülnek a szervezetbe, jellegzetes immunválasz – allergia indul be. (lisztérzékenység)
  • Szervátültetésnél a szervezetbe került idegen sejtek felszíni molekulái. Az ún. transzplantációs antigének miatt a beültetett szerv általában kilökődik, amit úgy próbálnak lassítani vagy megakadályozni, hogy a befogadó szervezet immunrendszerének működését gyógyszeresen korlátozzák.
  • Vérátömlesztésnél az alakos elemek – elsősorban a vörösvértestek – felületén található ún. vércsoportantigének, amelyek az említett vércsoportok kialakításáért felelősek.

Az immunválasz fajtái

  • I. nem specifikus (veleszületett vagy természetes) az antigén fajtájától függetlenül hasonlóan játszódik le. Egyféleképpen reagálnak az idegen anyagokkal szemben
  • II. specifikus (adaptív vagy szerzett)

Mindkét esetben lehet:

  • a különböző nedvekhez kötött humorális
  • és az igen sokféle immunsejttel kapcsolatos celluláris immunválasz.
  • A nem specifikus immunválasz : Az antigén fajtájától függetlenül lényegében hasonló módon játszódik le, vagyis nem specifikus védekezési reakció. Azon alapul, hogy különféle antigének felszínén hasonló szerkezetű molekulák találhatók, amelyek révén a falósejt képes megkötni, majd bekebelezni az idegen anyagot.
  • A nem specifikus humorális (antitestes) immunválasz különféle vegyületek alakítják ki
    • Lizozim. Légző és emésztőrendszeri váladékokban. Bontja a baktériumok sejtfalát.
    • Interferonok. A vírussal fertőzött sejtek bocsátják ki. A még egészséges sejtek megkötik, bennük olyan enzimek képződését váltja ki, amelyek akkor keletkeznek, mikor bekövetkezik a fertőzés.
  • A nem specifikus sejtes (celluláris) védekezésben a szervezet fagocitái – mikrofágok és a makrofágok és a természetes ölősejtek – vesznek részt. Bekebelezik az idegen makromolekulákat, vírusokat, baktériumokat, melyeket jellegzetes, tipikus antigénjeikről ismernek fel és lizoszómáikban lebontják. Az idegen felismerését az teszi lehetővé, hogy az antigénekhez antitestek kapcsolódnak, melyek bizonyos jellemző részeit receptoraikkal képesek felismerni.
  •  A specifikus vagy adaptív vagy szerzett immunválasz: Egy-egy meghatározott antigén ellen irányul, azaz fajlagos, más szóval specifikus, ez rendkívül sokféle, különböző szerkezetű antigén elleni fellépést tesz lehetővé.

Ezekben a védekező reakcióban a nyiroksejteké, a limfocitáké a vezetőszerep. A nyiroksejtek azokat az anyagokat ismerik fel idegenként, antigénként, amellyel a születés előtti embrionális élet során nem találkoztak a szervezetben. Specifikus immunválasz folyamata: 1. antigén felismerése, 2. immunrendszer aktiválása, 3. antigén közömbösítése. Minden limfocita csak egyféle antigén felismerésére képes, elkötelezett nyiroksejtek.

Hirdetés

Limfociták 2 fajtája és az antigének közömbösítésének két folyamata:

  • A B-limfociták a humorális, antitestes immunválaszért felelősek.

Az antitestes immunválasza B-limfociták által termelt ellenanyagok/antitestek/immunglobulinok közreműködésével történik. Az antitestek, olyan fehérjemolekulák, amelyek a testnedvben keringve, egy meghatározott antigénhez képes hozzákapcsolódni, és ezáltal semlegesíteni, és megjelölni a falósejtek számára. A falósejtek felismerik az antitesttel megjelölt antigént és endocitózissal bekebelezik azt., majd a lizoszómáikban lebontják azokat. Az elpusztított kórokozók, elhalt fehérvérsejtek és szövettörmelékek az immunválasz helyén olykor felhalmozódhatnak, és belőlük alakul ki a genny. A specifikus immunválasz során az adott antigénre elkötelezett nyiroksejtek osztódásakor olyan sejtek is keletkeznek, amelyek hosszú évekre fennmaradnak és megőrzik az antigén szerkezetére vonatkozó információkat, ezek a memóriasejtek.

A B-limfociták a vörös csontvelőben érnek be, mely érés során alkalmassá válnak az antigének felismerésére. Az érett B-limfociták a vérrel és a nyirokkal elszállítódnak a másodlagos nyirokszervekbe, mint pl. a nyirokcsomókba. Itt találkoznak az antigénekkel, melyeket megkötve aktiválódnak. Az aktiválódott sejtek osztódásba kezdenek. Az aktivált B-limfociták kétféle sejtpopulációt hoznak létre:

  1. Plazmasejtekké alakulnak, melyek nagy mennyiségben állítanak elő ellenanyagot.
  2. Hosszú életű memóriasejtté alakulnak, melyek egy későbbi fertőzés során gyors, azonnali immunválaszt tesznek lehetővé. A nem aktiválódott sejtek rövidesen elpusztulnak (apoptózis).
  • a T-limfociták a celluláris, sejtes immunválaszt bonyolítják le. A sejtes immunválasz a felületükön antigént hordozó sejtek (pl. vírussal fertőzött sejt) ellen irányul. A T-sejtek a membránjukon lévő antigénfelismerő molekulákat (antigénreceptorok) segítségével felismerik az idegen sejt felszínén található antigéneket és összekapcsolódnak velük. Ezután a nyiroksejtek átlyukasztják az antigént hordozó sejt sejthártyáját, és ezzel elpusztítják azt. Az elpusztított sejtek maradványait a falósejtek takarítják el.
Hirdetés

A gyulladás

A gyulladás a szervezetnek a különféle okok által kiváltott helyi szövetkárosodásra adott válaszreakciója. Célja a szövetkárosodások okainak és következményeinek felszámolása. Kiváltó okai lehetnek:

  • Kórokozók.
  • Mechanikai, vegyi, hő hatás.
  • Sugárzás.

Tünetei

  • Duzzanat
  • Vörösség
  • Meleg
  • Fájdalom
  • Fehérvérsejtszám emelkedés
  • Ellenanyag termelés
  • Láz

Formái

  • Valódi gyulladás kórokozótól.
  • Steril gyulladás szövetszéteséstől.

 Gyulladás mechanizmusa

  • Sejtek, szövetek esnek szét,
  • gyulladásos tüneteket kiváltó vegyületek szabadulnak fel a hízósejtekből (hisztamin, szerotonin) amelyek fokozzák az erek áteresztőképességét, szövetnedv felszaporodását, és tágítják az ereket, növelik a gyulladt területek hőmérsékletét.
  • Falósejtek vándorolnak a fertőzött gócok felé.
  • A széteső szövetekből felszabaduló vegyületek a szabad idegvégződéseket, ingerlik, kiváltják a fájdalmat.
  • Immunanyagok hatására kialakulhat a láz.
Hirdetés

Védőoltások: A kórokozókkal szembeni védekezés mesterségesen, védőoltásokkal is kialakítható. A védőoltás (vakcina) gyengített vagy elölt kórokozókat, azok részeit vagy kész ellenanyagot tartalmazó készítmény. Beadásának (vakcináció) célja a szervezet specifikus ellenállásának fokozása. A védőoltások beadása után (mesterséges immunizáció) a szervezetben védettség alakul ki az adott betegséggel szemben.

Immunitás (védettség) fajtái:

  1. Passzív immunizáció: a szervezetben nem indul be az immunválasz, hanem az orvos kész ellenanyagot (immunglobulint) ad be, amely hatása azonnal megjelenik. Hatása azonban csak pár napra korlátozódik, hiszen nem képződnek memóriasejtek. Ált. akkor kerül rá sor, ha az antigén már bejutott a szervezetbe (pl. tetanusz)
  2. Aktív immunizáció (vakcináció): Során a szervezete ellenanyagok termelésére késztetjük, azáltal hogy legyengített vagy elölt, de antigénsajátosságait megtartó kórokozót juttattunk a szervezetbe. Ennek hatására megindul a specifikus immunválasz, elkötelezett nyiroksejtek, köztük memóriasejtek képződnek a szervezetben, és néhány hét alatt létrejön az évekre vagy évtizedekre szóló védettség.

 Magyarországon kötelező védőoltások:

  • tuberkulózis
  • kanyaró
  • agyhártyagyulladás
  • hepatitist-B
  • diftéria

Az immunitás felfedezése Louis Pasteur nevéhez fűződik. Ő állapította meg, hogy melyik baktérium okozza a gyermekágyi lázat. Megoldotta a háziállatok tömeges pusztulását okozó lépfene megelőzését védőoltással. Legnagyobb érdemének a veszettség elleni védőoltás előállítását és bevezetését tartják.

Fertőzés: során a kórokozók bejutnak a szervezetbe és ott elszaporodnak.

Hirdetés

Járvány: A megbetegedések száma adott területen, adott idő alatt meghaladja az átlagos megbetegedések számát.

Allergia: Közömbös, ártalmatlan antigén megjelenésekor heves immunválasz alakul ki.

Az antibiotikum baktérium fertőzés ellen hatásos, vírus fertőzés megélezősére pedig a védőoltás.

További kidolgozott biológia tételeket itt találsz.



Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!