A táplálkozási lánc
A növények vízből és ásványi anyagokból szén-dioxid és napfény segítségével oxigént és szerves anyagokat állítanak elő, azaz fotoszintetizálnak. A növényevők megeszik a növényeket, melyekből a szerves anyagot kiválasztják és felhasználják. A ragadozóknak, (amelyek a piramis harmadik szintjén állnak) vannak természetes ellenségeik. A csúcsragadozók csak végelgyengülésben halnak meg, akár megehetik a sima, náluk kisebb ragadozókat is. A lebontók, azaz gombák, baktériumok, és hasonlóak az elhullott állati tetemeket alkotórészeikre bontják, majd szervtelen anyagokat állítanak elő. Itt jönnek újból a növények.
Ez egy állandó körforgás, mely minden állat és növény között található. Nézzünk rá egy példát: egy bogár (kb. 0,5 gramm) megeszik egy levelet (kb. 0,5 gramm). A bogarat megeszi egy mongúz (kb. 800 gramm). A példában ő képviseli a ragadozót. A mongúzt megeszi egy oroszlán (kb. 220000 gramm). Viszont itt jön a természetes kiegyenlítés, mivel a bogárnak elég egy levél, a mongúznak viszont legalább 20 bogár kell, az oroszlánnak pedig legalább 100 mongúz, de mivel az oroszlán nem csak mongúzt eszik, és nehezebb is elkapnia 100-at, így elkap egy antilopot (kb. 40000 gramm) inkább. Az oroszlánt halála után ellepik a baktériumok, amelyek szervtelen anyagokat állítanak elő a dögből, ezt a növények újra átalakítják, és így tovább az idők végezetéig. Vagyis minden állat létezéséhez szükséges szerves anyag mennyiséghez jut. De nézzük egy magyar erdei példát is: egy bogár (kb. 0,5 gramm) megeszik 10 apró levelet (kb. 0,1 gramm/db.) a sün (kb. 30 gramm) megehet 20 bogarat. Egy róka (kb. 10000 gramm) megehet 3 sünt. A róka, amely ebben az esetben a csúcsragadozó, halála után baktériumok és gombák lebontják. Így itt is találkozhatunk a természet körforgásával. Megfigyelhetjük, hogy minden állat a világban ehhez a körforgáshoz alkalmazkodik. Ugyanis ez a természet rendje, amely a szerves anyag felvételre és hasznosításra alapul.