Hirdetés

A lány a sötét szobába megy

1 perc olvasás

A lány a sötét szobába megy – Kosztolányi Dezső

Már tudta, mit a másik tudni nem mert,
s érezte, arca boldogan világít,
s futott, elrejteni szive csodáit
az égve égő, élő ismeretlent.

Hogy ott, ahol fény sincs és dal se, senki,
valami koldus-bús sarokba, messze
fénylő fejét az éjbe betemesse,
és elhitesse, hogy még most se sejti.

Ám a szoba kigyúlt a mosolyától,
és látta Őt, ki rá se nézett – távol –
de gondolatba megölelte vágyva,

és erre ő is áment mondott áldón,
s terhes fénnyel szivében, a homályon
ragyogva ment át a sötét szobába.



Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!