MÉG NEM TUDOM

Sietve elsuhansz elõttem
– Eltûnõ árnyék az úton –
Kerülsz-e, futsz-e, félsz-e tõlem –
        Még nem tudom.

Sosem nézesz, mint más, szemembe,
Ha szembejõsz a fordulón…
Pirulnál tán tekintetemre?
        Még nem tudom.

És megszólítni én se merlek,
Csak nézek rád, titkon, futón.
De hogy nagyon, nagyon szeretlek –
        Tudom, tudom!

VALAMI…

Valami édes, valami fájó
        Borús merengés
Ugy elfog néha, mikor az úton
        Mellettem elmész…

Ugy, ugy szeretnék visszafordulni
        S nézni utánad –
Nem szabad. S könnyem, érzem elönti
        Bús szempillámat.

Valami édes, valami titkos
        Égi sejtés száll:
Valami súgja, hogy te is épen
        Arra gondoltál.

IRÍGYSÉG

Irígylem a szellõt, mely hajával játszik,
Irígylem a lombot, mely fölé hajol,
Irígylem kertjének színes kis virágit
S amit fehér keze érint valahol.

Irígylem a sugárt, mely felkölti reggel,
A felhõt, mely után sóváran tekintett,
Irígylem a bokrot, hol megpihent egyszer,
Irígylem – s megáldom mégis százszor mindet…