A szerelem tilalma

Minden érez gerjedelmet,
S én kerûljem a szerelmet?
     És csak én legyek hideg?
          Hát
a szépet
          S a
faképet
     Nem külömböztetni meg?

Mért adott ízlést a szemnek,
Kõlcsönös bûbájt a nemnek,
     E világnak bõlcs Ura?
          Hogy
szeressük
          S
félrevessük? –
     Éj, az ám a ha-ha-ha!

Még az ifjúság szememben
Csillog, és virgonc eremben
     Véremet jól érezem:
          Hát
ha ennek
          Lángba
mennek
     Zsúrolási,vétkezem?

[Három ember volt, barátom,
Mind a hármáról a fátom,
     Hogy ne éljen, már teve,
          Hókus,
Bókus,
          Pellidókus
     Õkegyelmeknek neve.

Õk az ifjaknak tûzérõl
És ledér természetérõl
     Szûntelen zsorváltanak,
          A
világnak,
          Dámaságnak
     Kancsukái voltanak.

Szint’ a hatvant érte Hókus,
Hitvesét féltette Bókus,
     És magáról egy se hitt.
          Pellidókus,
          Mint
a mókus,
     Játsza önnön farka… csitt!]