SIRVERSEK A SZALONTAI TEMETŐBŐL

SIRVERSEK A SZALONTAI TEMETŐBŐL – Arany János

I

Sötét éj van, melynek
Virradása nincs,
Csontomon nem csörög
Nehéz vasbilincs,
Mégis rabként nyugszom
Mélyen föld alatt,
Lelkem elrepült, de
Testem itt maradt.

II

Álom, álom, hosszu álom,
Ébredését várom, várom.