HÍRLAP-ÁRULÓ

HÍRLAP-ÁRULÓ – Arany János

Mindenki annyit ér, ahogy
   Betölti hívatását:
Nézd ezt a vén ujsághordót:
   Becsűlöm a szokását.
Hajnalba’ már lót-fut szegény,
   Öllel van a csomagja,
S mit nem csinál – kit nem kinál,
   Míg számonkint eladja.

Nem kérgesült bürokrata
   Ő, aki – mintha ebnek –
Úgy dob feléd egy szót, irást,
   S fittyet hány a tömegnek.
Ő nyájas, emberségtudó,
   Megadja tituládat:
„Méltóságos” – „nagyságos” úr –
   Amennyiről beláthat.

S hogy tudja kötni a gonosz!
   Látszik, nem mái gyermek:
„Tessék, uram! győz az orosz -„
   Kiált oda egy szerbnek;
„Tessék, uram! nyolc az ezüst,
   Napoleon meg tíz ma.”
„Győztünk, uram! mi, a török…”
   Ha térdig ér a csizma.

„Kisasszony! a FŐVÁROSI…
   Van benne hír, novella -„
„Ifj’úr, ni, hogy’ áll Gorcsakoff
   Tótágast, mint egy vella!…”
Ha nincs vevő, olvas maga
   Egy harapást s tovább megy,
Hogy, majd ha lesz, ajánlattal
   Megint győzhesse a begy.

Elkérkedik negyvennyolccal,
   S nem hiszi, hogy hihetlen,
Hogy ő akkor több hirlapot
   Árult el a „szigetben.”
„Igaz, még csak suhanc valék,
   De a torkom hatalmos:
„Friss MÁRCIUS-ból száz forint
   Egy estve, itt, uram! No’s?…”

De van mégis, kit ő lenéz,
   Gyülöl, nem méltat szóra,
Haragszik rá, mint borbély az
   Ön-beretválkozóra:
Ez „piszkos” ember, akire
   Ránézni is utálat:
Nem egyenkint vesz hírlapot,
   Hanem – évszámra járat.

(1877 aug. 25)