A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereso
Szint kereso
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


Az angol polgári forradalom

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: Közép Kedvencekhez
Megnézték:
17192
Nyomtasd
Dátum: 2007-12-17 Küldd tovább
  Letöltés

Előzmények:

  • Az angol nemes polgárosodott, ellentétben a franciával, beszállt a termelésbe
  • Bekerítések
  • Vállalkozások- vállalkozó nemes = dzsentri
  • Földesurak növelik a majorság területét elűzik a parasztokat azok beáramlanak a városba és a manufaktúrákban dolgoznak
  • Tőkés parasztok is vállalkoznak (yoeman)
  • Az állami bevételekben egyre fontosabbak a vámok
  • Angol reformáció

 

Ezeket a változásokat I. Erzsébetnek köszönhette Anglia, ugyanis az ő abszolutista uralkodása során erősödött meg a szigetország gazdasága. Fellendült a termelés, húzóágazattá vált a textilipar, ami világszínvonalon termelt. Vállalkozástámogató tevékenysége miatt azonban annyira megerősödött az egész társadalom, hogy nem volt szüksége az uralkodók gyámkodására. Ez akkor fogalmazódott meg az angol társadalomban, amikor I. Károly (1625-49) került trónra, ugyanis ő fényűző, drága udvart tartott, korrupt hivatalnokszervezetet működtetett, valamint bevezette az uralkodói monopóliumot, miszerint bármely termékre bármikor monopóliumot vethetett ki. Ezen felül korlátozta a földterületek szabad adás-vételét. Ezek az intézkedések szembefordították a királlyal a társadalmat.

Az elégedetlenség először vallási formában jelentkezett, ugyanis problémát okozott a felemás angol reformáció is. Az 1560-as években tűnt fel először a puritanizmus, mely meg akarta szüntetni az anglikán egyház különös helyzetét. Lényegében megmaradt a katolikus egyházszervezet és a püspöki alá- fölérendelés, megmaradtak a pompás szertartások is, csak a pápa fennhatóságát nem ismerték el. Az egyház feje az uralkodó volt.

A puritánok legfontosabb követelése volt a felemás egyház megreformálása. Meghatározó irányzata volt a presbiteriánus irány. Ők a püspökségek felszámolását követelték. Ez viszonylag mérsékelt irányzat volt. Tömegbázisát adta a nagypolgárság, kereskedőréteg és a dzsentri. A püspökségek helyett presbitériumokat akartak létrehozni, melyet egy lelkészekből és világiakból álló testület irányít. Legfőbb kérdésekben a zsinat döntését tekintették érvényesnek, mely a presbitériumok követeiből állt. Céljuk volt az alkotmányos monarchia bevezetése, tehát nem akartak megválni az uralkodótól, csak jogkörét kívánták korlátozni.

Másik fontos irányzat volt az independensek mozgalma. Ez volt a radikális irányzat. Független egyházközösségeket kívántak, még a zsinatot is elvetették. Társadalmi bázisát a kis- és középpolgárság adta. Szerintük nincs szükség királyra, vagyis köztársaságot akartak bevezetni. Nekik két irányzatuk volt, a levellerek és a diggerek. Az előbbiek a Lordok Házának és a király hatalmának megszüntetését, általános választójogot és törvény előtti egyenlőséget követeltek, addig a diggerek kommunisztikus törekvésekkel léptek fel.

1628-ban I. Jakab összehívta a parlamentet, az pedig elfogadtatta vele a Petition of Rights-ot (Jogok Kérvénye), miszerint csak a parlament által jóváhagyott adó szedhető be. Csak bírói ítélet alapján szabad bebörtönözni valakit, megtiltották a hadsereg beszállásolását. Ezután a király 1640-ig nem hívott össze parlamentet, megpróbált áttérni a kontinentális abszolutizmusra.

1637-ben kitört a skót felkelés, melynek oka az volt, hogy rá akarták kényszeríteni az angol szertartásokat a katolikus skótikra. Az uralkodó önerőből nem tudta őket leverni, ezért 1640-ben összehívta ismét a parlamentet. A nemzetgyűlés támogatás helyett jogokat követel. Meg akarták szűntetni az abszolutizmust és szabad vallásgyakorlatot követeltek. A felháborodott király három hét múlva feloszlatta a gyűlést (név: rövid parlament)

Ekkor tört ki az angol polgári forradalom.

 

I. SZAKASZ: 1640-42: A rövid parlament bezárása után Londonban zavargások törtek ki. Amíg a főváros lázongott, a skótok újabb győzelmeket arattak, de az uralkodónak még mindig nem volt pénze, így kénytelen volt 1640. őszén még egy parlamentet összehívni. Az új nemzetgyűlés első ülésén kimondta, hogy saját beleegyezése nélkül nem lehet feloszlatni. (név. Hosszú parlament 1640-53) Következő lépésként kivégezték a király kegyenceit. Felszámolták a tanácsadó testületeket, megszüntették a Csillagkamarát. A minisztereket és a hadsereget a parlament ellenőrzése alá vonták.

Két alapvető párt alakult ki. A király hívei voltak a gavallérok, a parlamenté a kerekfejűek (rövid hajukról van a név) I. Károly ki akar végeztetni öt puritán képviselőt, de a parlament nem adta ki őket, sőt a londoni nép is az uralkodó ellen fordult. 1642. január 10-én I. Károly Nottinghambe távozott, hogy sereget toborozzon.

 

II. SZAKASZ: 1642-49: A polgárháború kora. Megkezdődött a fegyveres harc, 1642-43-ban a gavallérok arattak győzelmeket, mert sokkal nagyobb katonai tapasztalattal rendelkeztek. 1644-ben megerősödött a parlament independens szárnya, akik megbízzák Oliver Cromwelle -t, hogy verje vissza a királyt. Ő megszervezte a vasbordájúaknak nevetett lovas sereget, akik sorra megverték a gavallérokat. (Jelmondatuk: Bízzál Istenben és tartsd a szárazon a puskaport! 1644-ben Marston Moore, 1645-ben Naseby mellett értek el sikert.

1646-ban a király megadta magát a skótoknak, akik 400.000Ł-ért kiadták Cromwelle csapatainak. Ekkor kezdett megerősödni a John Lillburne által vezetett leveller irányzat. (1647-ben kiadták A nép szerződése c. röpiratot, melyben közölték követeléseiket.). A levellerek és a presbiterek támogatták Cromwelle -t, mert a királlyal való tárgyalást várták tőle. Időközben a skótok is a király oldalára álltak. 1648-ban Preston mellett Cromwelle őket is leverte.

A presbiteriánusokból álló parlament királyhűsége miatt elrendelte a hadsereg feloszlatását és a béke megkötését. Cromwelle válaszul 1648. dec.02-án bevonul Londonba.

Első intézkedései közé tartozott a parlament megtisztítása a presbiterektől. Csak 100 independens képviselőt hagyott meg hivatalában, ezért ezt a parlamentet csonka parlamentnek (1649-53) nevezték. Feloszlatta a felsőházat is. Bíróságot hozott létre, mely halálra ítélte a királyt, akit 1649. jan. 30-án kivégeztek. Ezzel az intézkedéssel Angliában megszűnt a királyság. A törvényhozó hatalom a csonka parlament lett, a végrehajtást egy 41 tagú tanács intézte, melynek tagjait a parlament választotta saját soraiból. Államfőt nem választottak.

 

III. SZAKASZ: (1649-60): Az események hatására egyre jobban megerősödött a diggerek hangja. Kommunisztikus törekvésekkel léptek fel: földosztást és gazdasági egyenlőséget követeltek. 1649-ben kitört az ír felkelés, melyet Cromwelle kemény kézzel és véresen levert. Ugyancsak felkelés tört ki Skóciában, melyet Károly (II. Károly fia) vezetett. Viszont ők sem tudták 1651-nél tovább tartani magukat. Cromwelle Írországot és Skóciát is Angliához csatolta.

1651-ben kiadták a hajózási törvényt (Navigation Act), miszerint Európán kívüli árut csak angol hajó szállíthat be a szigetországba, valamint az európai országok csak saját hajóval exportálhatnak Angliába. Ezen intézkedésekkel a holland kereskedelmi fölényt akarták letörni.

1652-54-ben kitört az angol-holland háború, mely az utóbbi vereségével zárult és ezután ők is elfogadták a hajózási törvényt. A háború után Cromwelle feloszlatta 1653-ban a csonka parlamentet, helyette összehívta a szentek parlamentjét, mely a presbitériumok képviselőiből állt. Határozatot hoztak az egyház és az állam szétválasztásáról. Bevezették a törvény előtti egyenlőséget és különböző szociális törvényeket hoztak. Cromwelle viszont ezt is feloszlatta és kinevezte magát lordprotektornak, vagyis katonai diktatúrát vezetett be. Ezt a címet 1658-as haláláig viselte. 1658-60-ig fia Richárd viselte a címet, de ő 1660-ban lemondott.

 

IV. SZAKASZ: (1660-88). A restauráció kora: A parlament meghívta a trónra I. Károly fiát II. Károlyt (1660-58). Ő és utódja II. Jakab (1658-88) megígérik, hogy nem fognak bosszút állni és elismerik a változásokat, de ez nem így történt. Semmit sem tanultak, semmit sem felejtettek. Tizenegy királygyilkost kivégeztek és erőszakos módon akarták visszaállítani a katolikus vallást. Ennek hatására a parlament meghívta a trónra Orániai Vilmost (II. Jakab veje). 1688-ban hatalmas sereggel meg is érkezett, II. Jakab pedig elmenekült, így vér nélkül átvehette a hatalmat, ezért nevezik dicsőséges forradalomnak.

Ő 1689-ben elfogadta a Jognyilatkozatot, melyben lefektették az alkotmányos monarchia alapjait. Ezután a király uralkodott, nem pedig kormányzott. A törvényhozó hatalom a parlament lett. A kormányt a király nevezi ki a parlamentbe bejutott győztes párt képviselőiből. A kabinet a parlamentnek felelős. A király döntései csak miniszteri ellenjegyzés mellett érvényesek.

A politikában három alapelv érvényesült:

- politikai egyöntetűség (miniszterek 1 pártból vannak);

- parlamentnek felelős kormány;

- kormányon belüli véleményazonosság.

 


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!

Ezt olvastad már?
Az Anjouk Magyarországon

A XIII. századi királyok hatalma annyira meggyengült, hogy képtelenek voltak...

Close