WILLIAM SHAKESPEARE: Lear király (1605), elemzés, tartalom

A Lear királyt valószínűleg 1605-ben írta Shakespeare, amire Gloster szavaiból lehet következtetni (I. felvonás). Az általa említett nap- és holdfogyatkozások ugyanis az 1605-ös évben zajlottak le. A mű nyomtatásban csak 1608-ban látott napvilágot. A téma, az öreg király és három lányának története valószínűleg kelta eredetű mondára vezethető vissza. Először Geoffrey of Monmouth (ejtsd: Monmausz) latin nyelvű krónikája, a História Regum. .Britanniáé említi a XII. században. (Ugyanebben a műben találkozunk először Artúr király mondájával is, amelyből a középkor lovagi epikája táplálkozott.) Később ezt a történetet sokféle feldolgozásban megtalálhatjuk. Shakespeare ismerhette Holinshed (ejtsd: Holinsed) XVI. századi krónikájából, amelyből egyébként is sokszor merített, de fő forrása az az ismeretlen szerzőjű – Leir király – dráma lehetett, amelyet a XV. század végén játszottak, 1605-ben pedig kinyomattak.

A történet a keltakori Britanniába vezet, de Shakespeare valójában a piros rózsa-fehér rózsa harc (1455-1485) trónviszályainak korszakát, a feudális anarchiát rajzolja meg. Szereplői feudális nagyurak, és semmi közük sincs az i. e.-i VII. század embereihez. Ez azonban semmit sem von le a dráma művészi értékéből; ne felejtsük el, hogy a XVII. században a történelemszemlélet mai formája még nem alakult ki.

A mű cselekményét az alábbiakban részletesebben ismertetjük azért, hogy az elég bonyolult események leírásával több segítséget nyújtsunk.

I. felvonás.

Lear, Britannia királya visszavonul a hatalom gyakorlásától,  és három lánya közt akarja felosztani birodalmát. Goneril, Albán felesége és Regan, Cornwall neje kapják meg az egész örökséget, mert Cordelia, a kedvenc legkisebbik nem hízeleg apjának. Lear Kentet, hűséges emberét is száműzi, mert ez figyelmezteti határozatának meggondolatlanságára. Cordelia a francia királyhoz megy feleségül, aki hozomány nélkül is szívesen elveszi.

Gloster gróf törvénytelen fia, Edmund, a törvényes Edgár ellen áskálódik. Magának akarja megszerezni az atyai örökséget, ezért levelet hamisít, amelyben bátyja nevében apjuk megölésének tervéről ír.

Az elűzött Kent álruhában jelentkezik Learnél, aki szolgálatába fogadja.

Goneril megparancsolja szolgáinak, legyenek udvariatlanok apjával. így alkalma adódik, hogy Learrel szembeforduljon, kifogásolja fegyvereseinek magatartását, és az előre megállapított száztagú kíséret létszámát felére szállítsa. Húgának, Regannak levelet küld tettéről. Lear ugyancsak levélben értesíti a történtekről másik lányát.

II. felvonás.

Edmund színleg óvja Edgart apja haragjától; amikor az közeleg, ráveszi bátyját egy látszólagos párbajra és a menekülésre; a gróf nem tudja meg, hogy tárgyaltak egymással. Gloster ezután tovább ingerli fia ellen. Edgár üldözésére indulnak. A kitaszított fiú bolondként kóborol.

A két hírvivő, Kent és Oszvald összetalálkozik, és Kent karddal támad ellenfelére. Ezért Cornwall kalodába zárja. Lear megérkezik, de csak nehezen éri el, hogy lánya és veje fogadják. Goneril is megjön. Regan nem hajlandó még ötven fegyveressel sem magához fogadni az apát, csak huszonötöt vállal, s mikor az öreg király vissza akar térni idősebb lányához, az már egy fegyverest sem hajlandó ellátni. Lear a készülő vihar ellenére eltávozik.

III. felvonás.

Kent az éjszakai viharban találkozik egy nemessel, akit üzenettel Cordeliához küld. Francia csapatok közelednek ugyanis, hogy a Cornwall és Albán közti hatalmi ellentéteket kihasználva Leart visszasegítsék a trónra.

A háborgó Lear a bolonddal a fenyéren bolyong; Kent rátalál, és pártfogásába veszi. Ezalatt Gloster feltárja Edmundnak a politikai helyzetet; megemlít egy titkos levelet, és megvallja, hogy a Lear érdekeit képviselő francia táborhoz húz: Edmund ezt azonnal felfedi Cornwallnak, aki Gloster vagyonát neki adományozza, és parancsot ad az öreg gróf elfogatására.

A fenyéren bolyongó Lear az őrültséget színlelő Edgárral, majd Glosterrel találkozik. A király megőrül; hűséges emberei Gloster tanácsára Doverbe, a franciákhoz viszik. Glosteren Cornwall és Regan szörnyű bosszút állnak; mindkét szemét kinyomják. Az egyik szolga, látva a kegyetlenkedést, kardot ránt Cornwallra, és halálra sebzi.