WILLIAM SHAKESPEARE: Lear király (1605), elemzés, tartalom

Shakespeare mondanivalója jellemeiben és köztük is főként a két fentiben fejeződik ki a leghatározottabban: a régi világnak vége; nem a gátlástalan gazfickóké, hanem az esetleg jelentéktelenebb, de emberibb, jobb társadalmat megteremtő, jóra törő embereké a jövő.

A drámában – mint általában Shakespeare-nél – a mondanivalónak megfelelően változik a próza a szokásos blank verse-szel (ejtsd: blenk vörsz – rímtelen ötös jambus). A stílus még a többi tragédiához viszonyítva is igen gazdag; az angol reneszánsz szóbősége,játékossága, változatossága, a kozmikus képek erőteljessége talán itt bontakozik ki a leginkább. Lear emelkedett szavai mellett a bolond útszéli rigmusai, tréfái mutatják á leghatározottabban a nyelv széles skáláját. Nem véletlen, hogy az Előszó és A vén cigány Vörösmartyjának érdeklődését ez a tragédia keltetté fel. Idézzünk példaként egy részletet, Lear monológját és a bolond replikáit (III. felv. 2. szín):

„LEAR: Fújj, szél, szakadj meg, fújj, dühöngj! Vihar, Felhő, omoljatok le, míg a tornyot S a szélvitorlát elsüllyesztitek! Ti gondolatnál gyorsabb kéntüzek, Kengyelfutói a tölgyhasgató Mennykőnek, hamvasszátok el Ez ősz fejet! Világot rengető Villám, döngesd laposra e kemény, Kerek világot! Rombold el a Termeszét műhelyét s egyszerre fojts meg Minden csírát, miből a háládatlan Ember keletkezik!

BOLOND: Ó, komám, az udvari szentelt víz többet ér a száraz házban, mint ez az esővíz házon kívül. Jó komám, eredj, s kérd leányaid áldását. Itt olyan éj van, mely nem könyörül sem a bölcs embereken, sem a bolondon.

LEAR: Bőgj, ahogy bírsz, hullj, zápor; tűz, okádj! .

Tűz, zápor, villám, szél nem lányaim. Titeket én nem vádollak, elemek, Kegyetlenséggel. Én nektek soha Nem adtam országot, nem híttalak Lányaimnak, nem tartoztok szót fogadni. Teljék be hát borzasztó kedvetek. Itt állok, rabszolgátokul, szegény, Kór, gyenge megvetett öreg. És mégis szolgalelkű udvaroncnak Kell, hogy nevezzelek, kik elfajult Két lányaimmal frigyesülve, ádáz Hadat viseltek egy fej ellen, amely Agg és fehér, mint ez. – O, ez gyalázat!”