Hirdetés

Hatalmi viszonyok és nemzeti egységmozgalmak a XIX. század második felében

6 perc olvasás
brown and black floral textile

A német egység létrejöttének bel- és külpolitikai feltételei, folyamata

Az 1648-as westfáliai béke után a Német-római Császárság széttagolódott, több mint 300 kisebb-nagyobb fejedelemség laza szövetségéből állt, amelyek sorsa a szomszédos államoktól függött. 1803-ban Napóleon kezdte meg a német területek egységesítését. 1806-ban létrehozta a Rajnai Szövetséget, melynek vezető két királysága Bajorország és Württemberg lett. A német területeken 3 fő politikai erő alakult ki. a Habsburg Birodalom. Poroszország és Dél-Németország. A napóleoni időszak után 1815-ben létrejött Ausztria és Poroszország vezetésével a Német Szövetség (Bund), amely 35 állam és 4 szabad város laza szövetsége volt. A széttagoltság tehát csökkent, de nem szűnt meg. A tagállamokat vámhatárok választották el egymástól, nem volt közös pénzrendszer, központi kormányzat. A szövetség egyetlen központi szerve a Szövetségi Gyűlés (Bundestag) volt, élén az osztrák császárral. Az államberendezkedés az abszolutizmus volt.

Hirdetés

NŐKÉNT AZ INFORMATIKÁBAN: EJTSÜK A SZTEREOTÍPIÁKAT (x)
Az informatika nemcsak kódolás, hanem folyamatos tervezés és tesztelés. Az egyik legdinamikusabban fejlődő terület, ugyanakkor mindig tartogat kihívásokat.
tovább a cikkhez

1834-ben porosz vezetéssel létrejött a Német Vámszövetség, ami egységes piacot biztosított a német ipar számára. Ausztria azonban kimaradt a szövetségből, elszigetelődött gazdaságilag és ez később Poroszország számára előnyt jelentett. Az 1830-as évek közepétől Poroszországban és az észak-német területeken megkezdődött az ipari forradalom. Az 1840-es években megerősödtek a liberális mozgalmak, a polgárság egyre ellenzékibbé vált. A Német Szövetség minden tagállamában nőtt a forradalmi elégedetlenség. A Habsburg Birodalom számára a német liberális mozgalmak mellett problémát jelentett a hasonló jellegű itáliai mozgalmak kibontakozása is.

Az 1848-as francia forradalom hatására 1848 tavaszán sorra törtek ki a forradalmak a német területeken, amelyek fő célja a nemzeti egység megteremtése volt. Poroszországban 1848 márc. 18.-án győzött a forradalom és az uralkodó (IV. Frigyes Vilmos) kénytelen volt polgári liberális kormányt kinevezni. A liberális burzsoázia azonban nem akart a radikális tömegmozgalmakra támaszkodni. 1848 május 18-án ült össze a német nemzetgyűlés Majna-Frankfurtban, amelynek legfontosabb feladata az egységes Németország megteremtése volt. A német egység megteremtésére két út kínálkozott, a nagy- és a kis német egység.

A nagy német egységet Ausztria hozta volna létre, amely magában foglalta volna a Habsburgok nem német országait is. és a német területek számára csak laza föderációt jelentett volna. A kis német egységet a poroszok akarták megvalósítani a Habsburg tartományok mellőzésével, protestáns nemzetállamként. A nemzetgyűlést azonban 1849-ben feloszlatta a porosz uralkodó és az államforma alkotmányos királyság lett. A forradalom egyik jelentős vívmánya, a jobbágyi függés felszámolása azonban megmaradt. Egyre jobban fejlődött az ipar és a kereskedelem, megindult a Ruhr-vidék fejlődése, sorra épültek a vasútvonalak. Az ipari fejlődés miatt Poroszország gazdaságilag megerősödött és kezdte túlszárnyalni Ausztriát.

A német egység ügyét az 1850-es évek végén az olasz nemzeti mozgalmak sikerei élesztették fel újra. 1861-től I. Vilmos lett a porosz király, aki 1862-ben Ottó von Bismarcot nevezte ki miniszterelnökké. Bismarck a junkerekre (földbirtokosokra) támaszkodva, a parlament megkerülésével hadseregreformot hajtott végre. A katonai szolgálati időt 3 évben rögzítették, modern felszereléssel látták el a katonaságot. Bismarck jól tudta, hogy a porosz hatalmi ambíciókat csak akkor válthatja valóra, ha politikájához megszerzi a társadalom támogatását, ezért igyekezett a népakarat látszatát megtartva kormányozni.

Hirdetés

A kancellár ki akarta provokálni az osztrák háborút. Erre jó alkalom kínálkozott, amikor Dánia 1863-ban magához csatolt két német hercegséget, amelyek addig perszonálúnióban voltak a dán királysággal. Poroszország mellett Ausztria is beszállt a háborúba a dánok ellen. Dánia vereséget szenvedett az 1864/65-ös schleswig-holsteini csatában. A két hercegség közül Schleswiget Poroszország. Holsteint pedig Ausztria kapta meg. Ausztria a közösen kivívott győzelem után a Német Szövetség konzerválasára számított, amit Biscmark visszautasított.

Lapozz a további részletekért

1 2


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!