Dominatus – társadalmi és gazdasági változások

Gazdasági válság:

• Az I. és II. században virágzott a mezőgazdaság. A provinciák (tartomány, a meghódított területek elnevezése, lakói adót fizettek a római államnak, élén a helytartó állt) megerősödtek, belterjes kultúrák (szőlő, gyümölcs) alakultak ki.
• Ugyanakkor csökkent a gabonatermelés, s a korszak végére már problémaként jelentkezik  az élelemellátás.
• A támadó hadjáratok megszűnésével a rabszolgák száma csökken, és ők minőségi munkára nem alkalmazhatók, ezért a nagybirtokok (latifundiumok) központjától távol eső birtokokat kis parcellánként – terményhányad fejében – szabad bérlőknek, colonusoknak adták ki művelésre. Ez az intézkedés enyhíti ugyan a munkaerőhiányt, azonban a piacra kerülő áruk mennyisége csökken (ui.a colonus és családja többet fogyaszt, mint a rabszolga).
• A külkereskedelemre a luxuscikkek behozatala (selyem, tömjén, borostyán) jellemző, ezekért arannyal fizettek. Ennek következtében egyre több nemesfém kerül ki a birodalom gazdasági vérkeringéséből.
• A III.sz.közepén a Római Birodalomban polgárháború dúlt, idegen betörések miatt, s a harcok következményeként teljes vidékek elnéptelenednek.
• A katonai problémák a birodalom kincstárára jelentős terheket róttak, a kormány leértékelte  a pénzt, ennek következtében infláció keletkezett,  a birodalom pénzügyi egyensúlya felbomlott
• A városok hanyatlásával csökkentek az adóbevételek, emiatt a császárok megemelik az adókat, ezzel viszont tovább rontották a gazdaság helyzetét, mert a gazdaságból hiányzott a fejlődéshez szükséges pénz. (fejlődés hiánya!)
• Az adóterhek ellen védekezésként megerősödött az önellátás, hanyatlott a kereskedelmi forgalom, így a birodalmon belül a kereskedelem veszített jelentőségéből.
• Hódítások elmaradása → kevesebb rabszolga → csökkenő termelés → áremelkedés → kevesebb adóbevétel → megszűnő ingyen gabona → elszegényedés  →                                                     megélhetési gondok

Dominatus: (nyílt császári hatalmi rend)

A császárság III. században kezdődő válságán a hadsereg megerősítésével egy-egy uralkodó még úrrá tudott lenni: Aurelianus, Diocletianus.

A birodalmat már csak az erős hadsereggel lehet összetartani. Ennek érdekében növelni kellett az állam jövedelmeit, ehhez erősebb, direktebb császári hatalomra volt szükség.

Diocletianus (284-305)

Nyílt egyeduralmat épített ki, rendszerét dominatus névvel illetjük az uralkodó új címeréről (dominus = úr). Ez a principátussal ellentétben mellőzte a köztársasági intézményeket, s ezzel diktatórikus császári hatalmat teremtett.

Társcsászárt választott maga mellé, s mindkettőjüknek helyettest. A négyes uralom (tetrachia) révén a központi hatalom jelenvolt mindenütt.

Intézkedései:

• a régi provinciák területét csökkentette, s helyette jobban kézben tartható területekre osztotta fel. 101 azonos közigazgatású egységet hozott létre
• növelte a hadsereg létszámát,
• a limesnél csak kisebb erőket hagyott, a birodalom belsejében ütőképes seregeket vont össze
• az adórendszer reformja: minden római polgárra érvényes fejadót és földadót vetett ki. Ő találta fel az éves költségvetést is.

Így a dominatus időlegesen megszilárdította a birodalmat, de valójában a gazdasági válságot tovább  mélyítette.

Területi különbségek növekedése:

• a colonusrendszer általánossá vált
• folytatódott a városok hanyatlása
• a provinciák közötti kereskedelmi kapcsolatok lazultak
• válságjelenségek: K a fejlettebb, Ny egyre inkább elmarad, Ny erőteljes hanyatlása

Constantinus (306-337) a birodalmat nagyobb egységekre osztotta. Róma helyett új fővárost építtet magának a Boszporusz partján, Constantinopolist.

A társadalom átrétegződése:

• Növekvő létszámú a hadsereg, a hivatalnokréteg.
• A növekvő adók miatt a parasztok egyre nehezebben tesznek eleget az állam iránti köztelezettségeiknek.
• Constantinus helyhez és foglalkozáshoz kötötte a colonusokat és a kézműveseket
• (terméshozamok csökkenésének megakadályozására), fokozatosan jobbágysorba taszítva őket (új alávett réteg van kialakulóban: helyhez kötött és terményszolgáltatásra kényszerített).
•  a rabszolgák száma tovább csökken
•  a városi nagybirtokosok vidéki birtokaikon rendezkednek be önellátásra és önvédelemre
• (nem colonus) szabad kisbirtokosok a nagybirtok védelme alá helyezkedtek, így ők is függőségbe kerültek (patronicium)

Az egyre merevebb társadalmi berendezkedés is hozzájárult a birodalom bukásához.