A reformmozgalom kibontakozása, a polgárosodás fő kérdései

Az 1825-27-es országgyűlés:

Ferenc rendeletekkel kívánt kormányozni, ez a nemesség ellenállását váltotta ki. Az uralkodó Pozsonyban 1825-27-ben összehívta az országgyűlést, visszatért a rendi alkotmányhoz, a megyék engedtek az adó és az újoncok kérdésében. A rendi jogok megerősítése biztosította a keretet a következő évtizedekben kibontakozó reformmozgalom létrejöttéhez. Egyes ügyek támogatására bizottságok alakultak, a nemeseket a reformok helyett csak a kiváltságaik érdekeltek. Ezt az országgyűlést még nem a reform-, hanem a rendi sérelmi politika jellemezte. Az országgyűlésen, 1825-ben az ifjú gróf Széchenyi István felajánlotta egy évi jövedelmét a magyar nyelv művelését, ápolását végző Magyar Tudós Társaság (Magyar Tudományos Akadémia) megalapítására (országos gyűjtést indítva el). Az országgyűlés elérte, hogy a törvényeket latinul és már magyarul is megfogalmazzák.

Széchenyi István és a reformmozgalom:

Bécsben született, katolikus, udvarhű arisztokrata családban. Barátjával, Wesselényi Miklóssal beutazta Európát (pl. az ipari forradalomban járó Angliát) és rádöbbent, hogy Magyarországnak fejlődnie kell, ha nem a lemaradó Kelet, hanem a modern Nyugat része akar lenni. Az 1825-ös országgyűlés után sok területen látott az ország fejlesztéséhez. Huszártisztként részt vett a győri és a lipcsei csatában. Utazásai során a virágzó Anglia gyakorolta rá a legnagyobb hatást. A mágnásokat tartotta alkalmasnak és méltónak a reformmozgalom irányítására. Pesten angol mintára úri kaszinót hozott létre (1827), meghonosította a lóversenyt, hogy az arisztokráciát a magyar fővároshoz kösse. Széchenyi a Hitel című művében (1830, innen számíthatjuk történelmi értelemben a reformkort) fogalmazta meg reformjait először a mezőgazdaság piacképessége, kapitalista átalakítása érdekében. A reformok szükségességéről akarta meggyőzni olvasóit. A problémákat gazdasági oldalról közelítette meg, bizonyítva, hogy a fennálló rendszer a kiváltságokat élvező nemesség számára gazdaságilag már előnytelen. A Hitel c. művében kerülte a kormányzatot sértő kijelentéseket, mivel bevonhatónak vélte a reformokba és a szerves, lassú fejlődésben hitt. Elsősorban az arisztokráciát kívánta megnyerni, de a birtokos nemesség fogadta lelkesedéssel a könyvet. Majd újabb két művében, a Világban (1831) és a cenzúra ellenére külföldön kiadott Stádiumban (1832) foglalata össze elgondolásait. A reformokat a kormány megnyerésével kívánta végrehajtani. Széchenyi műveiben a hitel hiányából indult ki, amelyet szerinte csak az ősiség és a háramlási jog megszüntetésével lehetséges megoldani. Meg kell adni a nem nemeseknek is a birtok-bírhatás jogát. A tulajdonnal rendelkezőknek a törvény előtt is egyenlőnek kell lenniük, a terheket is együtt kell viselniük. A céheket, árszabást, monopóliumot el kell törölni, a magyart kell köznyelvvé tenni, meg kell növelni a Helytartótanács szerepét. A változásoknak fokozatosan, a nyilvánosság biztosításával kell megtörténniük. Széchenyi gyakorlati munkássága ezzel egy időben bontakozott ki, az 1830-as években kezdeményezője volt számos az ipart és kereskedelmet fejlesztő alapításnak: a dunai és balatoni gőzhajózás beindításának, az al-dunai Vaskapu és a Tisza szabályozásának (Vásárhelyi Pál mérnökkel), az 1840-es években a Bécs–Pest vasút elindításának Vácig, illetve Szolnokig (1846, 1847) és természetesen a Lánchíd felépítésének.

Wesselényi Miklós:

Erdélyi arisztokrata, aki fiatalkorában katonaként kötött barátságot Széchenyi Istvánnal. Végső céljuk a liberális elveken működő, erős Magyarország létrehozása volt, de Széchenyi a reformok akadályának, Wesselényi előfeltételének látta a rendi ellenzékiséget (később kapcsolatuk megromlott). Gondolait a Balítéletekről c. művében fogalmazta meg (1833, Lipcse, a cenzúra miatt). A parasztkérdést politikai oldalról közelítette meg: úgy vélte, a nemességnek a parasztságot engedményekkel maga mellé kell állítania, hogy eredményesen érvelhessen a kormányzattal szemben folytatott harcában.

A polgárosodás:

Gyorsan nőtt a városi lakosság száma. A városok modern társadalmi szervezete még nem alakult át. A városok politikai szerepe szerény volt, amit a polgárság idegen eredetével (német, zsidó) magyarázhatunk. Az állami hivatalok, szaporodó iskolák, a földmérések és a bővülő gazdaság növelte az értelmiség (pl. a honoráciorok, a nem nemesi származású értelmiség) szerepét és létszámát, politikai szerepét. A céhes ipar még jelentősebb, de a manufaktúrák terjedésével nő a modern polgári vállalkozói réteg is. Pest-Buda lett a terménykereskedelem (mivel a Dunán megnőtt az áruforgalom), így az ország gazdasági központja és legnépesebb városa.

További kidolgozott történelem érettségi tételeket itt találsz.