A reformkori művelődés, kultúra
A reformkorban (1825-1849) Magyarországon felpezsdült a kulturális élet. Ebben az időszakban tevékenykedtek talán legnagyszerűbb költőink. XIX. század elején hódított a romantika stílusirányzata egész Európában, ami hazánkat is elérte.
A romantika az irodalomtörténet egyik leghatásosabb mozgalma. Annyira sokarcú, ellentmondásokkal teli irányzat, hogy a pontos meghatározása meglehetősen nehézkes. A klasszicizmust váltotta fel, de egy darabig még együtt élt azzal. A romantika az irodalomban fejlődött ki, és innen terjedt át más művészeti ágakra (zene, festészet, szobrászat). Forrása a társadalmi méretekben kibontakozó illúzióvesztés, kiábrándulás volt, mely a francia forradalom után fogta el (főleg) Nyugat-Európa népeit. Az emberek csalódtak a felvilágosodás eszméit megtagadó polgári társadalomban.
Közép- és Kelet-Európában az egyes népek nemzeti függetlenségének hiánya, a széttagoltság, az idegen uralmon belül is más, nagy nemzetek közé való ékelődés oda vezetett, hogy az együvé tartozás egyetlen ismérve a közös nyelv maradt. Éppen ezért megindult a nyelvújítás, az irodalmi nyelv kidolgozása. Az idegen elnyomás ellen és a nemzeti nyelvért folyó harc a romantika korában egy bizonyos társadalmi szerepet erőszakolt az írókra; a közvélemény megkövetelte tőlük, hogy kizárólag magas erkölcsi törekvésű műveket alkossanak.
Hazánkban is egyre inkább erősödött a nemzeti öntudat. Divattá vált magyar ruhákban járni, magyar zenét hallgatni, magyar táncokat táncolni. Sokan kutatni kezdték népünk történetét. Ilyen volt például Kőrösi Csoma Sándor, aki a feltételezett uráli őshaza felé indult. Hosszú évekig tartózkodott Tibetben és Indiában. Expedíciója során nem sikerült a magyarok eredetére fényt derítenie, de számos kutatást végzett, és megalkotta az angol-tibeti szótárt is.
Széchenyi István az 1825-ös pozsonyi országgyűlésen felajánlotta birtokainak egy évi jövedelmét a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására, mely 1830-ban meg is kezdte működését. 1837-ben nyitotta meg kapuit a Pesti Magyar Színház. Megalakult a Kisfaludy Társaság is, ami szintén a nyelv művelését tűzte ki célul. A reformmozgalom legnagyobb eredménye az volt, hogy 1844-ben hivatalossá vált a magyar nyelv.
A nemzeti öntudat erősödését bizonyítja, hogy 1823-ban Kölcsey Ferenc megírta a Himnuszt, Vörösmarty Mihály pedig a Szózatot 1836-ban. Ebben az időben született meg a Bánk bán is Katona József tollából, ami azóta is a leghíresebb magyar dráma. A reformkor (és talán irodalmunk) legjelentősebb költője Petőfi Sándor, aki a haza szabadságáért harcolt mind költészetével, mind tetteivel.
