A középkori magyar állam megerősödése Károly Róbert idején

Károly Róbert 1308-1342

A király 1327-től nagy birtok-visszaszerzési akcióba is kezdett. Biztosai a következő másfél évtizedben járták az országot, és királyi tulajdonba vettek minden olyan területet,amelynek a tulajdonjogát birtokosai nem tudták kétséget kizáróan bizonyítani. A királyi birtokok jelentős részét a tisztségviselés idejére szóló úgynevezett honor birtokként adta tovább a tisztségviselőinek, így ezek nem növelték  kincstári bevételeket. A királyi birtokok ugyan jelentősen megnövekedtek, de az udvartartás és a hatalomgyakorlás egyéb költségeinek fedezésére nem volt elég ez a bevétek. Így új forrásokat kellett biztosítania. A reformfolyamatok kidolgozása Nekcsei Demeter tárnokmester (1315-38) nevéhez fűződik.

Központosító politika: – a királyi jövedelmek növekedése (királyi bevétel = regália) (centralizáció): a helyi szervek tevékenységének egy központi szerv alárendelése. A feudalizmus idején a központosítás eredményeként létrejött abszolút monarchiák elősegítették a gazdasági-társadalmi fejlődést. A gazdaság színvonala ekkorra érte el az árutermelő szintet. Lehetővé tette a nagyobb adó szedését.

1. Bányamonopólium: csak a király működtethet bányát. A földesurak letagadták,ha birtokukon nemesfémet találtak. Károly Róbert bevezette az urburát(bányabér): a földesurak megkapták a bitokaikon lévő bányák hasznának ⅓-t. Ennek következményeként megnőtt az arany-ezüst bányák száma és a kitermelt áru mennyisége is. Bányavárosok jöttek létre a Felvidéken és Erdélyben: Körmöcbánya, Rudabánya, Besztercebánya. Magyarország a XIV. században Európa legfontosabb nemesfém exportőre volt. Innen származott az európai aranyfelhasználás ⅓-a. (évi 1 t) és az ezüst jelentős mennyisége (évi 10 t).
2. Pénzverés monopóliuma: csak a király verethetett pénzt. A földesurak az urbura ⅓-át beszolgáltatták a pénzverdébe ahonnan cserébe pénzt kaptak. A pénz ötvözet kevesebb nemesfémet kap vissza. Ez is a királyi jövedelmet növelte.
3. A kamara haszna:  Az ország pénzügyi igazgatásának szerve a királyi kamara volt. Rendszeres pénzrontásból származó jövedelem. A király időnként új pénzt ad ki csökkentett nemesfém tartalommal. Ennek következménye a pénz elértéktelenedése. Veszélyeztette Magyarország külkereskedelmét. A király kénytelen volt új, értékálló pénzt bevezetni. Ez volt a firenzei mintára bevezetett Forint.Ezzel a király elvesztette a kamara hasznát.
4. Kapuadó: a jobbágytelkeken szedett adó. A kamara haszna kiváltása helyett 18 dénár minden telek után. Következményeként több  család költözött egy jobbágytelekre .
5. Vámok: a külkereskedelemben nyugat felé 30-ad vám, kelet felé 20ad vámot kellett fizetni. Célja a külkereskedelem nyugat felé való terjeszkedésének ösztönzése.

A városi adót a fallal körülvett királyi városok és a bányavárosok fizették. A városok többsége földesúri joghatóság alatt álló mezőgazdasági jellegű mezőváros volt, korlátozott önállóságuk legfőbb elemét az egy összegben történő adófizetés jelentette. A városoktól időnként rendkívüli adót is szedtek (subsidium taxa).

Károly Róbert megadóztatta az egyházi jövedelmeket  is: 1332-től csak úgy engedélyezte a pápai tized (a keresztes háborúk költségeinek fedezésére szedett adót), ha annak egyharmadát a király kapja.

Károly Róbert (II. Andráshoz hasonlóan) a hadjáratok előtt rendkívüli hadiadót  is szedett, ami portánként egy aranyforint volt.

Ezeknek a jövedelmeknek köszönhetően az állam bevételei jelentősen megnőttek és biztosították egy erős állam létrehozását.

További kidolgozott történelem érettségi tételeket itt találsz.