A kereszténység kialakulása, tanításai

 

 

I.  Palesztina

A Rómaiak nevezték így, a régi Júdea és Izrael területét.

A zsidók között nagy a Messiás-várás. A zsidók egy része római nagyvárosokban, diaszpórákban éltek. A legnagyobb diaszpóra Alexandriában volt. Az itteni zsidók átvették a hellenista műveltséget, és megismertették a görög nyelvű világot az egyistenhittel. (Farizeusok: a Biblia előírásait szó szerint betartó zsidó réteg).

 

II. Jézus Krisztus

Heródes uralkodása alatt (Krisztus előtt 37-4) született, Betlehemben, és Názáretben nevelkedett.

Jézus 30 évesen kezdte el tanításait. Legfőbb parancsolata: hit Istenben és a szeretet egymás iránt. Állandó összeütközésben van a farizeusokkal.

Pontius Pilatus (Krisztus után 26-36) Júdea helytartója.

Jézust perbe fogják a farizeusok és elítélik. Hamarosan feltámadt, a hívők reménységére.

 

III. Az egyház kialakulása

Péter apostol Jeruzsálemben létrehozza az első gyülekezetet (ősgyülekezet.) Teljes vagyonközösségben éltek.

Pál apostol terjeszti el a kereszténységet a többi provinciában és Rómában is. Római polgár volt, Tarsusban született, farizeusnak nevelték.

Igazi egyházszervezés a II. században következik be, amikor a gazdagok előtt is megnyílnak a keresztény gyülekezetek: a nagyközösséget felváltja a gyülekezetben a szegények iránti gondoskodás (diakónia). Igazán nagy egyház lesz.

A gyülekezet vezetője az episzkoposz (püspök), az idősebbek segítették a munkáját (presbiterek), később belőlük alakult ki a papság.

A provinciák püspökei zsinatokra gyűltek össze, ahol a hitről és a Bibliáról beszélgettek.

A Krisztus utáni II. században alakult ki az újszövetség végleges formája.

A tartomány legnagyobb városának püspöke a metropolita különös tekintélyre tesz szert.

Az egyház igazából a III. századra válik birodalmi tényezővé, mivel sok befolyásos ember van a tagjai között.

Tana: a Szentháromság egy Isten. (Az Atya, a Fiú, a Szentlélek).