A felvilágosodás kora Európában

Új, szabad egyesületek alakultak. 1792-ben múzeumot létesítettek a Louvre-ben: hozzáférhetővé váltak a nagy mesterek művei. Az alkotás politikai hitvallás lett, a művészet nem főúri körök szórakozása többé, hanem a forradalom hősi eszményei, az áldozatkézséget, elszántságot kifejező, az egész nemzethez szóló közügy. A születendőben lévő polgári társadalom új pedagógiájának elméleti alapjait elsősorban Comenius és Locke dolgozta ki. Comenius rendszerének sarkalatos pontja az iskola teljes megújítása. A nevelésnek teljes összhangban kell lennie a természettel, az élettel. A felvilágosodás gondolkodói nagy jelentőséget tulajdonítottak a nevelésnek. Nevelési eszményük az előítéletektől, misztikus hiedelmektől mentes, szabad egyéniség. A forradalom győzelmével megnyílt a lehetőség a nevelésügy forradalmi átalakítására is. Megjelentek a népművelés kezdeti formái. A XVIII. században egyes fejedelmi, főúri, sőt papi könyvtárak is megnyitották kapuikat.

Használatuk azonban kegy, s ezt bármikor visszavonhatták. A könyvek nagy száma miatt kialakult a teremkönyvtár. A fejlődést az államhatalom a cenzúrával, az egyház az indexszel akadályozta. A nyomdaalapítást engedélyhez kötik. Az angol forradalom ezen akadályok egy részét elsöpörte, de a könyvtárügyben a döntő változást a francia forradalom hozta. A párizsi királyi könyvtárat nemzeti könyvtárrá nyilvánították. Kimondták: a könyvtár közintézmény, az államnak kell fenntartani és használata jog. A differenciálódó könyvkiadás mellett megjelentek az első tudományos folyóiratok. Megindult az időszaki sajtó. Gyermekeknek szóló könyvek jelentek meg. A XVIII. században a polgárság a nyomdászatban is újat teremtett. Eltűntek az öles, néha többlapos címek, alázatos ajánlások, barokk cifraságok. Megszületett a klasszicizáló könyvstílus.