Hirdetés

A dualista állam

8 perc olvasás

Az 1848-49-es szabadságharc leverését követően Magyarország további sorsáról több elképzelés is született, végül 1850-1859 között Alexander Bach miniszterelnöksége alatt az országban neoabszolutisztikus rendszer alakult ki. A fegyveres ellenállások és a passzív rezisztencia(ellenállás) azonban megbuktatták a rendszert.

Hirdetés


Hirdetés

1864-ben végén titkos tárgyalások folytak Deák és a bécsi udvar között a kiegyezés lehetőségeiről. Ferenc József Deáknak jelezte közeledési szándékát. Deák pedig válaszul megjelentette a Pesti naplóban híres „húsvéti cikkét” melyben hangsúlyozta, hogy a magyar fél hajlandó a kiegyezésre az alkotmányosság visszaállítása esetén, hiszen a magyar politikus a birodalom fennmaradását tartotta elsődlegesnek. Kifejtette, hogy hajlandó törvényes keretek között engedni a közös külpolitika, védelem s ezek fedezésére szolgáló pénzügyek tekintetében.

Válaszul lemondatták Schmerlinget és 1865-ben összehívták a magyar országgyűlést. A választásokon Deák Ferenc hívei szereztek többséget, akikhez a konzervatívok is csatlakoztak. Az országgyűlés bizottságot választott a közös ügyek megtárgyalására, melyet Andrássy Gyula vezetett. A tárgyalások közepette robbant ki a porosz-osztrák –olasz háború (1866), melyben Ausztria teljes vereséget szenvedett.

Deák visszatartotta az országgyűlést attól, hogy kihasználja a birodalom szorult helyzetét. Bölcs lépése a gyors békekötés után meghozta az eredményt: az uralkodó bizalma megerősödött s így a tárgyalások is felgyorsultak. Az uralkodó számára az utolsó lökést a katonai vereségen túl a német egységből való teljes kiszorulás adta. Az osztrák kormány élére a poroszok elől Szászországból Ausztriába menekülő Beustot nevezte ki, aki a birodalom megerősítése érdekében a magyarokkal történő kiegyezést támogatta.

Miután megállapodtak az alkotmányosság visszaállítása és a közös ügyek kérdésében, Ferenc József kinevezte Andrássy Gyulát miniszterelnökké, Ferenc József osztrák császárt pedig magyar királlyá koronázták 1867-ben. Visszaállították a megyei önkormányzatokat ,mire az országgyűlés elfogadta a közös ügyekről szóló törvényt.

Hirdetés

A király szentesítette az 1867.évi közös ügyekről szóló törvényt.

Az Osztrák-Magyar Monarchia kétközpontú dualista állammá vált. A két országot a közös uralkodón kívül a közös minisztériumok : hadügy, a külügy és az ezek fedezésére szolgáló pénzügy kapcsolta össze. Külön-külön működött viszont a kormány és a parlament. A közös ügyeket a két parlament által megbízott 60-60 fős delegáció felügyelte akiket a két törvényhozás választotta. A delegációk  A belső irányítás központja Bécs illetve Budapest volt. Mindkét ország saját törvényhozó hatalommal (birodalmi gyűlés és országgyűlés), saját kormánnyal és saját közigazgatási rendszerrel (tartományok és megyék) rendelkezett.

Magyarország a közös ügyeken túl teljes önállósággal rendelkezett. Államformája alkotmányos monarchia lett. Ferenc József azonban jelentős pozíciókat őrizhetett meg: ugyanis teljes mértékben kezében maradt a hadsereg irányítása. Az országgyűlés a hadsereget csak az adó-és újonclétszám megszavazásával tudta ellenőrizni.

A kiegyezés reális  kompromisszum volt, bár nem biztosította a teljes függetlenséget.

A kiegyezés egységes gazdasági rendszert hozott létre. A közös ügyekre kvótát állapítottak meg: Ausztria 70%-kal, Magyarország 30%-kal részesedett.

Hirdetés

A birodalmat egységes piaccá tették:

  • vámszövetséget kötöttek
  • meghagyták a közös valutát
  • szabaddá tették a tőke és a munkaerő szabad áramlását
  • összehangolták az adó-, a mérték-, a közlekedési és a hírközlési rendszert.

A gazdasági megállapodás 10 évre kötötték, s lejárta után újratárgyalással lehetett meghosszabbítani vagy módosítani. Az egységes piac biztosította a térség gazdasági fejlődését.

Lapozz a további részletekért

1 2


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!