1. A retorika – alkalmazási területei
A hagyományos értelemben vett retorika a szónoklattan megfelelője, a meggyőzés, rábeszélés mestersége vagy művészete, az elsősorban politikai és jogi közszereplés díszes külsőségek között megnyilvánuló nyelvi formája. A nyilvános beszéd tudománya.
Célja a meggyőzés, a rábeszélés, a hallgatóság (jóindulatának) megnyerése, a bírák (akaratának) befolyásolása, a hatalom megszerzése és megtartása.
Arisztotelész három alkalmazási területet különböztetett meg: politikai beszéd, bíróság előtti beszéd és alkalmi beszéd.
Arisztotelész a retorikára vonatkozóan a mesterség és művészet megjelölés mellett a képesség-mivoltot is hangsúlyozza; a retorikát objektív tudománynak tekinti, amely a logikával együtt egységes rendszert alkot. A retorika feladatára Arisztotelész úgy tekint, mint amelynek minden helyzetben meg kell megtalálni “a meggyőzés rendelkezésre álló eszközeit”. A meggyőzés alapformájának leírásakor Arisztotelész a “szónok” és a “hallgató” kifejezéseket használja.
2. A retorika történeti áttekintése
2.1. Ókori retorika
Első művelője a sziciliai EMPEDOKLES volt. Innen került át Athénba. A retorika, mint ékesszólástan a görög demokrácia szülötte. Tanítói a szofisták. A legfontosabb szofista tanító GORGIAS, akinél a tartalom alárendelődik a formának, a gondolat a kifejezésnek. Felhívja a figyelmet a találékonyságra. DEMOSTHENES esetében a stílust mindig a gondolat határozta meg. PLATON szerint a retorika célja a közjó szolgálata. ARISZTOTELES célja mindig a meggyőzés, melyhez érveket kell felhasználni. A római retorika mesterei olyan szabályokat, törvényszerűségeket fogalmaztak meg, amelyeket felhasználva a beszélő a hallgatóság akaratát, támogatását megnyerheti, és az általa kívánatosnak tartott cselekvésre késztetheti. CATO stílusára a magvas egyszerűség volt jellemző. CICERO a görög szabályokhoz alkalmazkodik: arányosan tagolt, kiegyensúlyozott, ritmikusan végződő körmondataival. TACITUS homályos stílusáról vált nevezetessé. SENECA a nyugtalan, kiélezett, patetikus irányvonalat képviselte. Bevezette a rövidmondatos előadást. QUINTILIANUS szerint a jó szónok jó ember, a retorika pedig az a tudomány, ami megtanít jól beszélni.
2.2 Retorika a középkorban és az újkorban
A középkori retorika csaknem kizárólag egyházi retorika volt. A papok és szónokló szerzetesek jól ismerték az antik retorikusok műveit, s tudásukat az egyház szolgálatába állították. Az egyetemeken a hét szabad művészet egyike éppen a retorika volt, jelezve, hogy nem veszett el, csak más szerepet töltött be.
A középkori retorika történetének három virágkora van: a 4-5. század, a 12-14. század és a reformáció időszaka. Nagy változást hozott a reformáció, a 16. század a hitviták kora volt.
Az első modern demokráciák létrejöttével a retorika ismét fontos szerepet tölt be a mindennapi életben.
2.3 XX.század
J. A. RICHARDS (1893-1979): a jelentéssel foglalkozott. Elméletének alapeleme a szövegösszefüggés, mely szerint a bennünket ért hatásokra való reagálásunkat determinálják (azaz meghatározzák) múltbeli tapasztalataink. A háromszög elmélet megalkotója.
R. JAKOBSON (1896-1982): a poétikai funkciót vizsgálja, leírja a nyelvi kommunikáció összetevőit:
feladó – kódolt üzenet – kapcsolat a címzettel – címzett – dekódolás.
A. K. BURKE újítása az okok kutatása.
J. L. AUSTIN a beszéd-tett, beszéd-aktus elmélet megalkotója. Három beszédaktust különböztet meg: lokúcióst: valaminek a kimondása; illokúcióst: meghatározott céllal történő közlés; perlokúcióst: ha meggyőzünk valakit. Szerinte a jelentést meghatározza a szövegkörnyezet.
ST. TOULMIN az érvelést tekinti a retorika legfőbb elemének.
C. H. PERELMAN a formális logikát bírálja. Szerinte a gyakorlati érvelés alkalmas gondolatok közlésére és terjesztésére, ezért ez a megismerés eszköze. A 20. század legismertebb rétora, de Arisztotelész gondolatait viszi tovább.
HITLER (és Mussolini) érzelmi közösséget vállalt a tömegekkel, szerinte az élőszó hatásosabb a tömegek megnyerésére, mint az írott. Profi módon használja a manipulációt. A tömeget irányítani lehet, ha eléggé fanatizált. Beszédei az indulati fűtöttségük miatt hatásosak.
2.4 A retorika ma
A köztudatban a retorika az ékesszólás és beszédtechnika, az előadástechnika, a “színészi előadásmód” tanaként él, számos egyetemen a retorika tantárgyon ma is elsősorban az ékesszólás (szónoki stílus) eszközeinek bemutatását és az előadástechnika, a beszédtechnika gyakoroltatását értik.
A retorikának, mint alkalmazott tudománynak a fogalomköre mára már kitágult. Ma már nem csak a nagy nyilvánosság és vegyes összetételű hallgatóság előtt elhangzó beszéd minősül nyilvános beszédnek. Ide tartozik az egyetemi előadó, az iskolai pedagógus, sőt a menedzser, az üzletkötő beszéde is. Ez azt jelenti, hogy mint alkalmazott tudománynak körébe tartozik mindazon ismeretek felderítése és megtanultatása, elsajátíttatása és begyakoroltatása, végül pedig alkalmazása, amelyek mindennemű nyilvános beszédben a gondolat, az információ átadását, a partner meggyőzésének célját szolgálják. Napjaink gyakorlatának és elvárásainak megfelelően a közéleti beszédnek, a nyilvános megszólalásnak, a köznek szóló és közérdekű beszédnek a tudománya. Ennek értelmében a retorika a megismerést szolgáló alkalmazott tudomány. A rendszeres gondolkodás és önkifejezés eszköze, a kulturált érvelés, vitatkozás tudománya. Szereplője minden nyilvánosan megszólaló ember.
Társtudománya a szövegtannak, amely a sikeres közlés, a meggyőző beszéd szempontjai alapján tekinti át a szöveg (beszéd) létrehozását. A klasszikus retorikai elmélet meghatározta a retorika alapelveit, szabályait, eszközeit, amelyek alkalmazhatók a mindennapi kommunikációs folyamatokban is, kiegészülve a modern nyelvészeti, kommunikációelméleti, szociálpszichológiai stb. ismeretekkel.
A retorika műfajait és beszédhelyzeteit, kommunikációs szituációit megváltoztatta a rádió és a televízió is, és az utóbbi időben az e-mail és az internet is: a közvetlen kommunikáció helyébe a közvetett vagy áttételes kommunikáció lépett.
A rádió és a tévé számos, korábban írásos műfajt is retorizálva szólaltat meg, tehát kibővültek a retorikai (szóbeli) közlés műfajai is.
Retorika a reklámokban:
Mára a tömegközpontú meggyőzés technikája vált fontossá a reklámiparban. A retorikai eszközök alkalmazása a reklám fajtájától függ.
3. A klasszikus retorikáról:
3.1 A szónok fő feladatai
· a feltalálás, azaz felkészülés, feltárás, (inventio)
· az elrendezés (dispositio)
· a megfogalmazás, a stílus (elocutio)
· az előadás (pronuntiatio)
· a kívülről való megtanulás (memoria)
3.2 A szónoki beszéd megformált, szabályosan építkező szöveg
A hagyományok alapján a következő szerkezeti egységeket különíthetjük el:
A klasszikus beszéd részei
· bevezetés (principium vagy exordium)
· elbeszélés (narratio)
· kitérés (egressus) nem mindig része a beszédnek, bárhol elhelyezkedhet
· témafelvetés (propositio)
· argumentatio vagy argumentáció (érvelés)
· bizonyítás (confirmatio)
· cáfolás (refutatio)
· befejezés (peroratio, epilogus)