Állandósult szókapcsolatok (frazémák)
Gyakran választunk és használunk az egyszerűbb szavak helyett több szóból álló szókapcsolatokat, mert színesebbé, kifejezőbbé, hatásosabbá akarjuk tenni beszédünket.
Az állandósult szókapcsolatok használata a mindennapi társalgásban, az újságokban (a sajtóban), az irodalmi alkotásokban egyaránt megfigyelhető.
Állandó szókapcsolatok:
többé-kevésbé megmerevedett alakú kifejezések, amelyek a gyakorlati használat következtében már egységes jelentést hordoznak. Az írásba foglal, adósságba veri magát – szókapcsolat, de! a lóvá tesz (becsap) képletes, átvitt értelmű szólás.
- a szószerkezetekhez hasonlóan mindig megszerkesztettek, de szerkezeti formájuk, alaki felépítettségük nem változtatható, a bennük szereplő szavak eredeti jelentése módosult a másik szóval való összefüggésben, így együtt új jelentéstartalmuk lett;
- szóértékű nyelvi elemek, mert jelentésük egyetlen szóval is kifejezhető
Pl. haragra lobban – megharagszik
Szívébe zár – megkedvel, megszeret
A frazémák többfélék:
- népmesei fordulatok (egyszer volt, hol nem volt…)
- társalgási fordulatok (Hogy vagy?)
- körülírások (bírálatot gyakorol)
- közhelyszerű kifejezések (a távozás hímes mezejére lépett)
- képes kifejezések (szikrázik a szeme, gurul a nevetéstől)
- szakkifejezések (összetett állítmány)
A frazémáknál nagyobb frazeológiai egységek: a szólások, a közmondások, a szóláshasonlatok és a szállóigék.
A szólások
A szólások olyan több szóból álló szerkezetek, amelyekben a szavak eredeti, szószerinti jelentése az idők folyamán elhalványult. A szerkezet új jelentést kapott.
Pl. fogához veri a garast = fösvény, zsugori
A tenyerén hordja = nagyon megbecsüli, szereti, kényezteti
A szólások szerkezete és funkciói
Szólás: Több szóból álló gazdag hangulati tartalmú állandósult szókapcsolat, amely jelentéstani egységként többet fejez ki, mint az alkotó szavak összessége. Beszédbeli szerepét tekintve szóértékű.
Pl.: Ráncba szed valakit (megfegyelmez).
Szóláshasonlat (a cselekvést vagy a tulajdonságot hasonlítja)
A szóláshasonlatok egy főmondatból és egy hiányos szerkezetű hasonlító mellékmondatból állnak, a tagmondatok a mint illetve az akár kötőszó kapcsolja össze.
Pl.
Nevet, mint a fakutya
Kerülgeti, mint macska a forró kását
Szegény, mint a templom egere
A szólásoknak valamikor szó szerinti értelmük volt, így használták:
Pl. Hűlt helyét leli (a vadnak)
Kilóg a lóláb (az ördögnek)
A szólásoknak erős hangulati hatásuk van.
Pl.
a. / fenyegetés:
– nem ússza meg szárazon
– elhúzzák a nótáját
b./ fegyelmezés:
– kordában tart
– móresre tanít
Mivel a szólás nyelvi jel igaz és hamis tartalmának közlésére egyaránt használható, ezért célszerű nem tartalmilag, hanem szerkezetük szerint csoportosítani őket.
Szókapcsolat jellegűek:
– Egyszerű
pl.: fából vaskarika (főnévi)
Bakot lő (igei)
– Összetett
pl.: Le is, út fel is út
Egyszer hopp, másszor kopp
Mondat jellegűek: ebből kevesebbet ismerünk, az indulatszavakkal rokon csoport
Pl. Eb ura fakó
Más állandósult szókapcsolatoktól a szólásokat stilisztikai értékük különbözteti meg. Színesítik, plasztikusabbá, kifejezőbbé teszik a beszédünket.
A közmondás:
a népi bölcsesség, megfigyelés, tapasztalat figyelhető meg bennük.
Pl. Lassan járj, tovább érsz
Éhes disznó makkal álmodik
Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát
A közmondás a szólással szemben mindig mondat értékű.
Szállóige:
olyan gyakran használt szó szerinti idézetek, amelyeknek az eredete, a szerzője ismert. Költők, írók, államférfiak, „híres emberek” mondatait közmondásszerűen idézzük.
Pl. Sok az eszkimó, kevés a fóka (Madách)
Ábrándozás az élet megrontója (Vörösmarty)
Ipar nélkül a nemzet félkarú óriás (Kossuth)