Hirdetés

A mondat modalitása és a mondatfajták

A mondat a szöveg és beszéd egysége, kapcsolatot teremt a beszélő, a hallgató és a valóság között, a közlést egy teljes jelentésmozzanattal viszi tovább, kifejezi a beszélő nyelvi igényességét.

Hirdetés

A mondat jelentése a közlésben többrétegű:

 

a., A mondatot alkotó nyelvi jelek jelentésének összessége, illetve az ezt árnyaló másodlagos jelentés – ez a mondat tartalma.
b., Az a szándék, amelyet a beszélő a mondat megalkotásával meg akar valósítani (pl.: tájékoztatás, felhívás, kérés, érzelem kifejezése).
c., Az a szándékolt hatás, amit a mondat a hallgatóra gyakorol. (pl.: megnevetteti, elgondolkoztatja stb.).
A beszélőnek a valósághoz való viszonya és szándéka erősen hat a mondatok nyelvi megformálásának módjára, és az ezen alapuló eltérő kifejezésmódot nevezzük a mondat modalitásának.

 

A mondat modalitása ötféle lehet:

 

Kijelentő mondat: Nyugodt hangú megállapítást, közlést fejez ki, tájékoztat. “Itt ringatták bölcsőm, itt születtem.” (Petőfi: Az Alföld).

Kérdő mondat: Kérdezünk, tudakolunk valamit.

– kiegészítendő kérdés: hiányos ismeretet kívánunk kiegészíteni.
– eldöntendő kérdés: bizonytalan ismeretre kérdezünk rá. “Mi dolgunk a világon?” (Vörösmarty: Gondolatok a könyvtárban).

Felkiáltó mondat: Érzelem kifejezése. “Hej, mostan puszta ám igazán a puszta!” (Petőfi: A puszta télen); Szabadság, szerelem!

Óhajtó mondat: Vágyat, óhajtást fejez ki, jellemző a feltételes mód használata.

Felszólító mondat: Kérést, biztatást, felszólítást, parancsot fejez ki. A beszélő gyakran megszólítással hívja föl annak a figyelmét, akihez a felszólítást intézi. Jellemző a felszólító mód. “Hazádnak rendületlenül légy híve, ó magyar!” (Vörösmarty: Szózat).

A magyar nyelvben a mondatfajták megformálásának legfőbb nyelvi eszközei: az igemódok, a mondatfonetikai eszközök (hanglejtés, hangsúly, szünet, hangmagasság), írásban az ezekre utaló írásjelek, bizonyos lexikai elemek (módosítószók, névmások, indulatszók).

Hirdetés

 

A MONDATFAJTÁK SZERKESZTETTSÉG SZERINT

 

A mondat lényegi tulajdonsága a szerkesztettsége, a nyelvi eszközök összekapcsolása a nyelv szabályrendszere alapján, az adott beszédhelyzetnek megfelelően.

A szerkesztettség szerint a mondat lehet:

– tagolt:

– teljes (az alanyi ás állítmányi rész felismerhető):

 

– egyszerű:

– tőmondat (alany és állítmány),

 

– bővített mondat,

– összetett:

– alárendelő

(* bővítmény helyettesíthető, kivéve az igei állítmányt),

– mellérendelő:

– kapcsolatos: a tagmondatok között kapcsolat van, (*; és, s, meg, is, sem, se; is–is, sem–sem, se–se; nemcsak–hanem…is),

– ellentétes, a tagmondatok tartalma között ellentmondás, szembeállítás van, (de, azonban, ellenben, mégis, mégsem, hanem),

– választó, a tagmondatok lehetőségei közül választani lehet, (vagy; vagy–vagy, akár–akár),

– következtető, a második tartalma az elsőből levont következtetés (ezért, tehát, ennélfogva).

– magyarázó, a második az első magyarázatát adja (ugyanis, hiszen, tudniillik), vagy bővebben, kifejti (azaz, vagyis),

– hiányos (az alany és/vagy az állítmány hiányzik, de kiegészíthető),

 

– tagolatlan

(csak a beszédhelyzetben érthető; alannyal és állítmánnyal, nem egészíthető ki), pl.: Rajta!, Igen.

 



Ady Endre (26) Angol (29) angol nyelvtan (35) Arany János (18) Atom (20) egyenes (25) elemzés (139) ember (23) energia (26) Filozófia (37) függvény (25) gazdaság (34) halmaz (24) háromszög (25) hőmérséklet (32) líra (22) magyar (22) magyar irodalom (289) Magyarország (38) magyar történelem (102) Matematika (25) Nyelvtan (43) PC (60) Petőfi Sándor (20) politika (24) párhuzamos (18) szerves (32) szervetlen (31) számok (27) számítógép (60) szög (25) tartalom (18) test (28) tétel (18) Történelem (21) USA (18) valós (19) vektor (18) vers (50) verselemzés (47) világirodalom (111) világtörténelem (115) víz (22) életrajz (21) érettségi (34)
Iratkozz fel hírlevelünkreNe maradj le a legújabb tételekről!

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!