A magyar nyelvtörténet forrásai: nyelvemlékek

A nyelvtörténeti kutatók számára legfontosabb és legbiztosabb források az írásos nyelv- emlékek. Ezeket csoportosíthatjuk aszerint, hogy kézzel írták vagy nyomtatták őket, és aszerint is, hogy milyen nyelvi anyagot tartalmaznak.

1. A nyelvemléktípusok:

                   –  szórványemlékek

                   –  glosszák, szójegyzékek, szótárak

                   –  kéziratos szövegemlékek

                   –  nyomtatott szövegemlékek

Szórványemlékek:  idegen nyelven írt források, melyekben magyar szavak csak elszórva jelennek meg. Ezen szavak többsége valamilyen tulajdonnév (személynév vagy földrajzi név), amelyet nem tudtak idegen nyelvre lefordítani.

Glosszák: a szövegek megértését segítő lapszéli vagy sorok közé beírt jegyzet, leggyakrabban latin szövegekben fordult elő.

Szójegyzékek: a szótárak helyett használták és fogalomkörök szerint csoportosították őket. Latin nyelven íródtak és a latin szavak fölé írták a magyar jelentést.

Szövegemlékek: már összefüggő, magyarul írt szövegek. Vannak hosszabbak, rövidebbek, nyomtatottak, kézzel írottak, egyházi és világi témájúak.

2. A magyar nyelv nyelvtörténeti korszakai:

Előmagyar kor (ie. 4. évezred – ie. 500) – a magyar nyelv még nem különül el.

Ősmagyar kor (ie. 500 – 896) – nyelvünk önálló fejlődésének nyelvemléktelen korszaka.

Ómagyar kor (896 – 1526) – megjelennek az írott nyelvemlékek

A) Szórványemlékek: idegen nyelvű (latin, görög) szövegbe ágyazott magyar nyelvű elemek (földrajzi nevek, családnevek főleg).

Külföldi eredetű:

950-951: Bíborban született Konstantinos bizánci császár A birodalom kormányzásáról című könyvében a görög nyelvű szövegben: Álmos, Árpád, Tisza, Maros, Etelköz.

Hazai eredetű:

1000 k.: A veszprémvölgyi apácák adománylevele (görög nyelvű)

1055: A Tihanyi Apátság alapító levele.( I. András; latin nyelvű szövegben 58 magyar szó- és szókapcsolat; az első magyar mondat: „Fehervaru rea meneh hodu utu rea” =Fehér- várra menő hadi útra.)

1208-1235: Váradi Regestrum – váradi székeskáptalan jegyzőkönyve

1200 k.: Anonymus: Gesta Hungarorum – magyar királyok és nemesek származását írja le

B) Szövegemlékek: hosszabb, összefüggő szövegek latin nyelvű kódexekbe ágyazva.

1192-1195: A legelső magyar  nyelvű összefüggő szövegemlékünk a Halotti beszéd és Könyörgés 32 soros, a latin nyelvű Pray-kódexben maradt fenn. Szerzője ismeretlen. A beszéd a latin szöveg magyaros  átdolgozása. Az összes finnugor nyelv első szöveg- emléke.

1200 k.: Königsbergi töredék és szalagjai – nagy terjedelmű volt, de felszabdalták (a könyv gerincét erősítették vele, a kódex elé tették védőlapnak) – hiányos

1300 k.: Az első magyar nyelvű vers az Ómagyar Mária siralom (egy latin siratóvers magyar fordítása). Szerzője ismeretlen. Ómagyar nyelven keletkezett. A Leuweni-kódex 134. lapján található; 1922-ben fedezte fel Belgiumban Gragger Róbert.

1315 k.: Gyulafehérvári sorok – rímszerűen összecsengő prédikációvázlat

C) Kódexek: Nagy terjedelmű, kézzel írott könyvek.

1372-1400: A legrégibb magyar nyelvű a Jókai-kódex. Assisi Szent Ferenc életéről szól.

1450 k.: Huszita Biblia (az első magyar Bibliafordítás; Tamás  és Bálint pap munkája; a Bécsi-, a Müncheni-, és az Apor-kódexben maradt fenn).

1476: Ének Szabács viadaláról – első históriás énekünk. Mátyás dicsőséges haditettéről szól. Világi témájú nyelvemlék.

1494 e.: Festetics kódex – Kinizsi Pálnénak készült imádságos könyv

1490 k.: Soproni virágének – a magyar nyelvű szerelmi líra első emléke.

1510: Margit-legenda: Margit csodálatos életét beszéli el; Ráskay Lea domonkos-rendi apáca másolta.

D) Glosszák: lapszéli vagy a sorok közé írt jegyzet.

1410 k.: Marosvásárhelyi glosszák

1490: Szalkai-glosszák – Készítette: Szalkai László

Szójegyzékek: Szótárak helyett használták.

1395 k.: Besztercei szójegyzék

1410 k.: Schlägli-szójegyzék

Középmagyar kor (1526 – 1772) a mohácsi vésztől a hazai felvilágosodás kezdetéig

1527: az első magyar nyomtatvány; Sylvester János: Latin nyelvtan magyar értelmezésekkel

1538-39: Dévai Bíró Mátyás: Magyar Helyesírás

Több bibliafordítás.

1590: az első teljes bibliafordítás – Károli Gáspár: Szent Biblia; Vizsoly

A magyar költészet gyökerei:Tinódi Lantos Sebestyén, Bornemissza Péter, Balassi Bálint, Heltai Gáspár munkássága.