A magyar nyelvtörténet forrásai: nyelvemlékek

1610: Szenczi Molnár Albert: Új magyar nyelvtan

Pázmány Péter, Zrínyi Miklós, Mikes Kelemen munkássága.

1653: Apáczai Csere János: Magyar enciklopédia

A XVI.sz. közepén találták fel a könyvnyomtatást. Első nyomtatott szövegemlékek:

1533: Komjáti Benedek: Szent Pál leveleinek fordítása ; Nyomtatás helye: – Krakkó

1536: Pesti Gábor: Új Testamentum-fordítása ; Nyomtatás helye: – Bécs

Első hazai nyomdászaink: Hess András- Buda, Abádi Benedek- Sárvár-Újsziget, Heltai Gáspár- Kolozsvár, Hoffgreff György- Kolozsvár, Huszár Gál és fia, Dávid könyvsajtója- vándornyomda

Újmagyar kor (1772 – napjainkig) megjelenik a magyar nyelvtudomány, a nyelv tudatos ápolása; Kazinczy vezetésével megindul a nyelvújítás mozgalma

1772: Bessenyei György: Ágis tragédiája, Magyarság című röpirata: „Minden nemzet a maga nyelvén lett naggyá, de idegenén soha sem.”

1825: MTA: Széchenyi István a létrehozója.

1832: az első helyesírási szabályzat megjelenése: A magyar helyesírás és szóragasztás főbb szabályai (Vörösmarty Mihály munkája).

1844. évi II. törvénycikk: a magyar nyelv államnyelvvé tételéről szól (a latint váltja fel).

1872: megindul a Magyar Nyelvőr című folyóirat.

1905: megindul a Magyar Nyelv című folyóirat.