A magyar nyelv szókészletének rétegei
Szókészlet:
- a nyelv alapvető építőeleme
- a nyelvek szókészlete hosszú idő alatt, korszakról korszakra alakul ki, növekszik
- egy nép életében bekövetkező változások az általa beszélt nyelv szókincsében tükröződnek legközvetlenebbül
Magyar nyelv: ősi finnugor alapszókincs.
Elenyésző, de a belső szóteremtés erősebb, így a mai magyar nyelv legnagyobbrészt magyar szavakból áll, csak kevés a jövevény vagy idegen szó.
A történelem során találkozó népek nyelvei is érintkeznek; ennek során szavak kerülnek át egyik nyelvből a másikba és lassan meghonosodnak.
Magyar nyelv
1. a honfoglalás előtt török népekkel érintkezett – műveltségváltás – az átvett szavak tükrözik (állattartás, vadon élő állatok nevei, lakóhely és berendezés szavai, társadalmi és szellemi tevékenység, stb)
2. szlávok – a honfoglalás előttől kb napjainkig – több ezer kölcsönszó
3. korai németből átvett szavak (polgár, püspök, herceg) – városokkal, kereskedelemmel összefüggő szavak, főúri társaság nyelvhasználata, étkezés, katonai nyelvhaszn., kultúrnövényzet
4. latin jövevényszavak – a középkori latinból, sok közöttük egyházi körökben, iskolai életben, tudományos szavak, orvosi szavak, hónapnevek
5. újlatin kapcsolatok: francia szavak a XVIII-XIX. századból, kevés olasz jövevényszó, ezek katonai, színházi, zenei, kereskedelmi szavak, stb
6. nemzetközi műveltségszavak: nagy világnyelvek közvetítésével, elsősorban a tudományos körökben, forrásuk ált. görög & latin; vándorszavak (régi kultúrák elemeit nevezik meg)
7. modern nemzetközi szavak: felvilágosodás korától, német közvetítéssel
8. tükörszavak: az átvevő nyelv hangalakjával fejeznek ki kölcsönvett idegen tartalmat (pl. anyag – matéria, mater; egyetem – universitas, uni)
9. jövevényszó & idegen szó: nem egyértelmű a határ, idegen eredetűek, idegen hangzásúak, de beilleszthetők a magyar nyelvtani rendszerbe; azok válnak idegen szóból jövevényszóvá, amiknek nincs magyar megfelelője; az idegen szavak és magyar megfelelőjük között hangulatbeli, stílusbeli különbség lehet; ha ugyanazt jelentik, felcserélhetők – kiszorítják valamelyiket
A magyar nyelv szókészletének rétegei
A szókészlet változása-külső és belső okok-külső: környezet változás, életmód változás, új eszközök megismerése-belső ok: nyelvi természetű változások-belső és külső forrású változás – a beszédben indul el, először kisebb közösség, majd szélesebb körök nyelvhasználatában-régen ösztönösebb folyamat, ma a szótárak, a köznyelvi norma, a nyelvtan miatt szabályozottabban megy végbe-újító egyéni szóhasználat akkor lesz nyelvi tény, ha az egész társadalomban elterjed.
A szókészlet változása belső forrásból
- szóteremtés: ösztönös nyelvi tevékenység, egy hangsor önálló jelentést kap, pl. indulatszavak, hangulatszavak
- jelentésfejlődés: a nyelvi elemek a gyakori együtthasználat során jelentésváltozáson mennek keresztül
- szóalkotás: tudatos nyelvi tevékenység, meglévő nyelvi elemek összekapcsolása, több módja létezik:
- szóképzés: a honfoglalás idején kb 50 elemi, többfunkciós képzőnk volt, pl: -d ami lehet: igeképző (mozog-mozdul), kicsinyítő képző (Árpa-Árpád), településnév képző (Szeg-Szeged) és l: igeképző (mozog-mozdul)
- képzőbokrok kialakulása: elhalványul a képző jelentése, és így még egy képző csatlakozik hozzá. Eredeti képző megismétlése, hasonló jelzésű képző, más jelentésű, valamint passzív és inaktív képzők
- szóösszetétel: alá vagy mellérendelő szintagmatikus kapcsolat. Alanyi alárendelés: napsütötte, tárgyi: favágó, mellérendelő lehet kapcsolatos (búbánat), ellentétes (jöttment), jelzős szóösszetételek: minőség, mennyiség, birtokos jelzős
- ragszilárdulás: a határozók kialakulásának jellegzetes módja – a tő és rag kapcsolata idővel elhomályosul, és olyan szorossá válik, hogy a nyelvérzék alapszónak érzi a korábban ragozott szót, például táv-ol-ról
- elvonás: ha a nyelvérzék egy-egy tőszó végét képzőként ételmezi,és leváltásával új szót hoz létre, az negatív szóképzés (perel-per)
- mozaikszók, köznévvé ill. tulajdonnévvé válás által is bővül a szókincs
A szókészlet változásai külső forrásból
-idegen eredetű szavak között találhatóak:
bizonytalan eredetűek
– átvettek, de nem lehet tudni honnan,
ismeretlen eredetűek
– lehet, hogy ősi örökség, nem lehet tudni mi az átadó nyelv,
nemzetközi vándorszó
– azaz műveltségszó, latin eredetű, modern nemzetközi szavak-idegen szavak
– ideiglenes jelleg, jövevényszavak
– alkalmazkodnak hangzásvilágukban az átvevő nyelvhez,
toldalékfonémák-csoportosítás:
időrend és átadó nyelv szerint
-ősmagyar kor
– iráni eredetű jövevényszavak (tehén, tej),
– csuvasos (török – kecske, disznó)
– ómagyar kor
– szláv eredetű szavak főként közigazgatással kapcsolatosak (megye),
– német eredetű a városlakó életmóddal (gróf),
– latin eredet a kereszténységgel kapcsolatban (juss)
-középmagyar kori
– francia hatás (kilincs, lakat),
– olasz eredet, reneszánsz szókészlet, hangszerek (trombita, mandula, gondola),
– oszmán töröktől ismeretlen tárgyak (mamusz, harács),
– román jövevényszavak (cimbora, poronty)
A magyar nyelv szókészletének rétegei
Nyelvi rétegek (és stílusszintek) a szókészlet alapján:
A jelenkori, szinkrón nyelvi helyzet tényezői:
-
- közömbösség, szavaink nagy részét – alapszókincs – kötöttség nélkül használjuk
- igényszint: irodalmi nyelv
- területiség (vízszintes tagolódás: földrajzi-táji szempont: nyelvjárások)
- társadalmiság (függőleges tagolódás: réteg- vagy szociolingvisztikai szempont); foglalkozás szerinti rétegek (szaknyelv, tudományok nyelve, művészetek nyelve, politikai nyelvhasználat, hivatalos nyelv, divat nyelve, diáknyelv); társadalmi csoportok szerinti (társalgási nyelv, közéleti nyelv, ifjúsági nyelv, családi nyelv)
- témakör (tematikus vagy csoportszempont)
- kommunikáció megnyilatkozásának módja (szóbeliség vagy írásbeliség)
- nyelvi magatartás (trágár, durva, bizalmas, semleges, választékos, ünnepélyes)
- életkor (pl. ifjúsági nyelv)
- gyakoriság
A nyelvváltozatok rendszere:
-
- idiolektus, szavajárás: egyénre jellemző nyelvhasználat, kedvelt kifejezések, szólások, szerkezetek, szövegtípusok
- familiáris, családi nyelvhasználat: a szókincs részévé válnak a gyerek első próbálkozásai, tévesztései, szófordulatai
- szociolektus, csoport-, szaknyelv: társadalmi nyelvváltozat; foglalkozás, munkahely, a kortárscsoport, szabadidős tevékenységek és a nem is meghatározza a nyelvhasználatot; ide sorolandó a hobbi- és sportnyelv, a politikai nyelvhasználat, divatnyelv, ifjúsági- és diáknyelv (szleng: alacsonyabb rendű köznyelv) is
- zsargon: legszűkebb szakmai nyelv, sok benne az idegen nyelvi elem
- argó: tolvajnyelv
Beszédrétegek:
-
- élőszó
- félproduktív
- reproduktív
-
- interpretatív
- felolvasás
A beszéd hangzásának stílusszintjei:
-
- igényes norma
- átlagos norma (sztenderd)
- igénytelen beszédmód
Történeti változásokra utaló tényezők:
-
- élőnyelvi szavak
- archaizmusok
- neologizmusok
- feltűnő neologizmusok (idegen szavak)
A magyar szókészlet rétegei:
Ősi örökség:
az uráli, finnugor és ugor korból maradt fenn; mintegy 700 ősi szóelem a finnugor korból, 70-70 az uráli és ugor korból származó
igék, leggyakoribb mediális, cselekvő igék: | van, lesz, marad, él, hal, szül; megy, áll, alszik, iszik, lát, játszik; ad, visz, hagy, fon, köt, varr, mos |
főnevek, testrészek: | kéz, láb, köröm, szem, fej, homlok, száj |
főnevek, rokonsági kifejezések: | anya, apa, fiú, nő, rokon, árva |
főnevek, vallási kifejezések: | ég, menny, éj, hajnal, villám |
melléknevek, tulajdonságok jelzése: | ó, új, agy, vén, lágy, vékony |
mennyiséget jelölő fogalmak: | egy, kettő, három, négy, öt, hat, húsz, száz |
névmások: | én, te, ő, mi, ti, ki?, mi?, ez, az |
Jövevényszavak:
a vándorlás és együttélés során átvett szavak, melyek hangrendileg illeszkedtek a magyar nyelvhez, meghonosodtak, nem érezzük idegennek őket
iráni | tej, tíz, vám, vásár; alán: asszony, híd |
ótörök (csuvas)k. 300 szó | bika, borjú, disznó, tyúk, búza, eke, bor, gyöngy |
oszmán-török kb. 30 szó | dívány, findzsa, pamut, dolmány |
szláv: kb. 500 szó; bolgár, cseh, lengyel, orosz, szerb-horvát, bosnyák, szlovák, szlovén, ukrán | palota, zarándok, csésze, bekecs, galuska, jász, tanya, borostyán, kupica, boróka, lekvár, kasza malac, zablaharisnya, kalamajka |
német kb. 400 szó | herceg, bognár, farsang, zokni, zsemlye |
latin kb. 200 szó | káptalan, mise, pápa, eklézsia, akác, citrom, patika |
francia kb. 10 szó | címer, kilincs, tárgy |
olasz kb. 100 szó | kastély, rizs, táska, torzsa, dús |
román kb. 150 szó | cimbora, ficsúr, mokány, tokány, pulya |
angol | meccs, futball, dzsentri, nejlon, lord, löncs |
cigány | csaj, csávó, csór, góré, kajál |
jiddis | gój, jampec, jatt, kóser |
Értékelő szempont (stílusrétegek) szerinti tényezők:
-
- eszményített nyelvváltozatok szempontjai (normatív, nem normatív)
- stíluskategória, stílusréteg