Szókészlet:

• a nyelv alapvető építőeleme
• a nyelvek szókészlete hosszú idő alatt, korszakról korszakra alakul ki, növekszik
• egy nép életében bekövetkező változások az általa beszélt nyelv szókincsében tükröződnek legközvetlenebbül

– magyar nyelv: ősi finnugor alapszókincs

– elenyésző, de a belső szóteremtés erősebb, így a mai magyar nyelv legnagyobbrészt magyar szavakból áll, csak kevés a jövevény

– vagy idegen szó
-a történelem során találkozó népek nyelvei is érintkeznek; ennek során szavak kerülnek át egyik nyelvből a másikba és lassan meghonosodnak

Magyar nyelv:

1. a honfoglalás előtt török népekkel érintkezett – műveltségváltás – az átvett szavak tükrözik (állattartás, vadon élő állatok nevei, lakóhely és berendezés szavai, társadalmi és szellemi tevékenység, stb)
2. szlávok – a honfoglalás előttől kb napjainkig – több ezer kölcsönszó
3. korai németből átvett szavak (polgár, püspök, herceg) – városokkal, kereskedelemmel összefüggő szavak, főúri társaság nyelvhasználata, étkezés, katonai nyelvhaszn., kultúrnövényzet
4. latin jövevényszavak – a középkori latinból, sok közöttük egyházi körökben, iskolai életben, tudományos szavak, orvosi szavak, hónapnevek
5. újlatin kapcsolatok: francia szavak a XVIII-XIX. századból, kevés olasz jövevényszó, ezek katonai, színházi, zenei, kereskedelmi szavak, stb
6. nemzetközi műveltségszavak: nagy világnyelvek közvetítésével, elsősorban a tudományos körökben, forrásuk ált. görög & latin; vándorszavak (régi kultúrák elemeit nevezik meg)
7. modern nemzetközi szavak: felvilágosodás korától, német közvetítéssel
8. tükörszavak: az átvevő nyelv hangalakjával fejeznek ki kölcsönvett idegen tartalmat (pl. anyag – matéria, mater; egyetem – universitas, uni)
9. jövevényszó & idegen szó: nem egyértelmű a határ, idegen eredetűek, idegen hangzásúak, de beilleszthetők a magyar nyelvtani rendszerbe; azok válnak idegen szóból jövevényszóvá, amiknek nincs magyar megfelelője; az idegen szavak és magyar megfelelőjük között hangulatbeli, stílusbeli különbség lehet; ha ugyanazt jelentik, felcserélhetők – kiszorítják valamelyiket

A magyar nyelv szókészletének rétegei

A szókészlet változása-külső és belső okok-külső: környezet változás, életmód változás, új eszközök megismerése-belső ok: nyelvi természetű változások-belső és külső forrású változás – a beszédben indul el, először kisebb közösség, majd szélesebb körök nyelvhasználatában-régen ösztönösebb folyamat, ma a szótárak, a köznyelvi norma, a nyelvtan miatt szabályozottabban megy végbe-újító egyéni szóhasználat akkor lesz nyelvi tény, ha az egész társadalomban elterjed.

A szókészlet változása belső forrásból:

• szóteremtés: ösztönös nyelvi tevékenység, egy hangsor önálló jelentést kap, pl. indulatszavak, hangulatszavak
• jelentésfejlődés: a nyelvi elemek a gyakori együtthasználat során jelentésváltozáson mennek keresztül
• szóalkotás: tudatos nyelvi tevékenység, meglévő nyelvi elemek összekapcsolása, több módja létezik:
• szóképzés: a honfoglalás idején kb 50 elemi, többfunkciós képzőnk volt, pl: -d ami lehet: igeképző (mozog-mozdul), kicsinyítő képző (Árpa-Árpád), településnév képző (Szeg-Szeged) és l: igeképző (mozog-mozdul)
• képzőbokrok kialakulása: elhalványul a képző jelentése, és így még egy képző csatlakozik hozzá. Eredeti képző megismétlése, hasonló jelzésű képző, más jelentésű, valamint passzív és inaktív képzők
• szóösszetétel: alá vagy mellérendelő szintagmatikus kapcsolat. Alanyi alárendelés: napsütötte, tárgyi: favágó, mellérendelő lehet kapcsolatos (búbánat), ellentétes (jöttment), jelzős szóösszetételek: minőség, mennyiség, birtokos jelzős
• ragszilárdulás: a határozók kialakulásának jellegzetes módja – a tő és rag kapcsolata idővel elhomályosul, és olyan szorossá válik, hogy a nyelvérzék alapszónak érzi a korábban ragozott szót, például táv-ol-ról
• elvonás: ha a nyelvérzék egy-egy tőszó végét képzőként ételmezi,és leváltásával új szót hoz létre, az negatív szóképzés (perel-per)
• mozaikszók, köznévvé ill. tulajdonnévvé válás által is bővül a szókincs

A szókészlet változásai külső forrásból 

-idegen eredetű szavak között találhatóak:

bizonytalan eredetűek

– átvettek, de nem lehet tudni honnan,

ismeretlen eredetűek

– lehet, hogy ősi örökség, nem lehet tudni mi az átadó nyelv,

nemzetközi vándorszó

– azaz műveltségszó, latin eredetű, modern nemzetközi szavak-idegen szavak

– ideiglenes jelleg, jövevényszavak

– alkalmazkodnak hangzásvilágukban az átvevő nyelvhez,

toldalékfonémák-csoportosítás:

időrend és átadó nyelv szerint

-ősmagyar kor

– iráni eredetű jövevényszavak (tehén, tej),

– csuvasos (török – kecske, disznó)

– ómagyar kor

– szláv eredetű szavak főként közigazgatással kapcsolatosak (megye),

– német eredetű a városlakó életmóddal (gróf),

– latin eredet a kereszténységgel kapcsolatban (juss)

-középmagyar kori

– francia hatás (kilincs, lakat),

– olasz eredet, reneszánsz szókészlet, hangszerek (trombita, mandula, gondola),

– oszmán töröktől ismeretlen tárgyak (mamusz, harács),

– román jövevényszavak (cimbora, poronty)

A magyar nyelv szókészletének rétegei

Nyelvi rétegek (és stílusszintek) a szókészlet alapján:

A jelenkori, szinkrón nyelvi helyzet tényezői:

• közömbösség, szavaink nagy részét – alapszókincs – kötöttség nélkül használjuk
• igényszint: irodalmi nyelv
• területiség (vízszintes tagolódás: földrajzi-táji szempont: nyelvjárások)
• társadalmiság (függőleges tagolódás: réteg- vagy szociolingvisztikai szempont); foglalkozás szerinti rétegek (szaknyelv, tudományok nyelve, művészetek nyelve, politikai nyelvhasználat, hivatalos nyelv, divat nyelve, diáknyelv); társadalmi csoportok szerinti (társalgási nyelv, közéleti nyelv, ifjúsági nyelv, családi nyelv)
• témakör (tematikus vagy csoportszempont)
• kommunikáció megnyilatkozásának módja (szóbeliség vagy írásbeliség)
• nyelvi magatartás (trágár, durva, bizalmas, semleges, választékos, ünnepélyes)
• életkor (pl. ifjúsági nyelv)
• gyakoriság

A nyelvváltozatok rendszere:

• idiolektus, szavajárás: egyénre jellemző nyelvhasználat, kedvelt kifejezések, szólások, szerkezetek, szövegtípusok
• familiáris, családi nyelvhasználat: a szókincs részévé válnak a gyerek első próbálkozásai, tévesztései, szófordulatai
• szociolektus, csoport-, szaknyelv: társadalmi nyelvváltozat; foglalkozás, munkahely, a kortárscsoport, szabadidős tevékenységek és a nem is meghatározza a nyelvhasználatot; ide sorolandó a hobbi- és sportnyelv, a politikai nyelvhasználat, divatnyelv, ifjúsági- és diáknyelv (szleng: alacsonyabb rendű köznyelv) is
• zsargon: legszűkebb szakmai nyelv, sok benne az idegen nyelvi elem
• argó: tolvajnyelv

Beszédrétegek:

• élőszó
• félproduktív
• reproduktív
• interpretatív
• felolvasás

A beszéd hangzásának stílusszintjei:

• igényes norma
• átlagos norma (sztenderd)
• igénytelen beszédmód

Történeti változásokra utaló tényezők:

• élőnyelvi szavak
• archaizmusok
• neologizmusok
• feltűnő neologizmusok (idegen szavak)

A magyar szókészlet rétegei:

Ősi örökség:

az uráli, finnugor és ugor korból maradt fenn; mintegy 700 ősi szóelem a finnugor korból, 70-70 az uráli és ugor korból származó

Jövevényszavak:

a vándorlás és együttélés során átvett szavak, melyek hangrendileg illeszkedtek a magyar nyelvhez, meghonosodtak, nem érezzük idegennek őket

Értékelő szempont (stílusrétegek) szerinti tényezők:

• eszményített nyelvváltozatok szempontjai (normatív, nem normatív)
• stíluskategória, stílusréteg