A magyar nyelv szókészletének rétegei

– átvettek, de nem lehet tudni honnan,

ismeretlen eredetűek

– lehet, hogy ősi örökség, nem lehet tudni mi az átadó nyelv,

nemzetközi vándorszó

– azaz műveltségszó, latin eredetű, modern nemzetközi szavak-idegen szavak

– ideiglenes jelleg, jövevényszavak

– alkalmazkodnak hangzásvilágukban az átvevő nyelvhez,

toldalékfonémák-csoportosítás:

időrend és átadó nyelv szerint

-ősmagyar kor

– iráni eredetű jövevényszavak (tehén, tej),

– csuvasos (török – kecske, disznó)

– ómagyar kor

– szláv eredetű szavak főként közigazgatással kapcsolatosak (megye),

– német eredetű a városlakó életmóddal (gróf),

– latin eredet a kereszténységgel kapcsolatban (juss)

-középmagyar kori

– francia hatás (kilincs, lakat),

– olasz eredet, reneszánsz szókészlet, hangszerek (trombita, mandula, gondola),

– oszmán töröktől ismeretlen tárgyak (mamusz, harács),

– román jövevényszavak (cimbora, poronty)

A magyar nyelv szókészletének rétegei

Nyelvi rétegek (és stílusszintek) a szókészlet alapján:

A jelenkori, szinkrón nyelvi helyzet tényezői:

• • közömbösség, szavaink nagy részét – alapszókincs – kötöttség nélkül használjuk
  • igényszint: irodalmi nyelv
  • területiség (vízszintes tagolódás: földrajzi-táji szempont: nyelvjárások)
  • társadalmiság (függőleges tagolódás: réteg- vagy szociolingvisztikai szempont); foglalkozás szerinti rétegek (szaknyelv, tudományok nyelve, művészetek nyelve, politikai nyelvhasználat, hivatalos nyelv, divat nyelve, diáknyelv); társadalmi csoportok szerinti (társalgási nyelv, közéleti nyelv, ifjúsági nyelv, családi nyelv)
  • témakör (tematikus vagy csoportszempont)
  • kommunikáció megnyilatkozásának módja (szóbeliség vagy írásbeliség)
  • nyelvi magatartás (trágár, durva, bizalmas, semleges, választékos, ünnepélyes)
  • életkor (pl. ifjúsági nyelv)
  • gyakoriság

  A nyelvváltozatok rendszere:

• • idiolektus, szavajárás: egyénre jellemző nyelvhasználat, kedvelt kifejezések, szólások, szerkezetek, szövegtípusok
  • familiáris, családi nyelvhasználat: a szókincs részévé válnak a gyerek első próbálkozásai, tévesztései, szófordulatai
  • szociolektus, csoport-, szaknyelv: társadalmi nyelvváltozat; foglalkozás, munkahely, a kortárscsoport, szabadidős tevékenységek és a nem is meghatározza a nyelvhasználatot; ide sorolandó a hobbi- és sportnyelv, a politikai nyelvhasználat, divatnyelv, ifjúsági- és diáknyelv (szleng: alacsonyabb rendű köznyelv) is
  • zsargon: legszűkebb szakmai nyelv, sok benne az idegen nyelvi elem
  • argó: tolvajnyelv

  Beszédrétegek:

• • élőszó
  • félproduktív
  • reproduktív
• • interpretatív
  • felolvasás

  A beszéd hangzásának stílusszintjei:

• • igényes norma
  • átlagos norma (sztenderd)
  • igénytelen beszédmód

  Történeti változásokra utaló tényezők:

• • élőnyelvi szavak
  • archaizmusok
  • neologizmusok
  • feltűnő neologizmusok (idegen szavak)

  A magyar szókészlet rétegei:

Ősi örökség:

az uráli, finnugor és ugor korból maradt fenn; mintegy 700 ősi szóelem a finnugor korból, 70-70 az uráli és ugor korból származó

igék, leggyakoribb mediális, cselekvő igék:	van, lesz, marad, él, hal, szül; megy, áll, alszik, iszik, lát, játszik; ad, visz, hagy, fon, köt, varr, mos
főnevek, testrészek:	kéz, láb, köröm, szem, fej, homlok, száj
főnevek, rokonsági kifejezések:	anya, apa, fiú, nő, rokon, árva
főnevek, vallási kifejezések:	ég, menny, éj, hajnal, villám
melléknevek, tulajdonságok jelzése:	ó, új, agy, vén, lágy, vékony
mennyiséget jelölő fogalmak:	egy, kettő, három, négy, öt, hat, húsz, száz
névmások:	én, te, ő, mi, ti, ki?, mi?, ez, az

Jövevényszavak:

a vándorlás és együttélés során átvett szavak, melyek hangrendileg illeszkedtek a magyar nyelvhez, meghonosodtak, nem érezzük idegennek őket

iráni	tej, tíz, vám, vásár; alán: asszony, híd
ótörök (csuvas)k. 300 szó	bika, borjú, disznó, tyúk, búza, eke, bor, gyöngy
oszmán-török kb. 30 szó	dívány, findzsa, pamut, dolmány
szláv: kb. 500 szó; bolgár, cseh, lengyel, orosz, szerb-horvát, bosnyák, szlovák, szlovén, ukrán	palota, zarándok, csésze, bekecs, galuska, jász, tanya, borostyán, kupica, boróka, lekvár, kasza malac, zablaharisnya, kalamajka
német kb. 400 szó	herceg, bognár, farsang, zokni, zsemlye
latin kb. 200 szó	káptalan, mise, pápa, eklézsia, akác, citrom, patika
francia kb. 10 szó	címer, kilincs, tárgy
olasz kb. 100 szó	kastély, rizs, táska, torzsa, dús
román kb. 150 szó	cimbora, ficsúr, mokány, tokány, pulya
angol	meccs, futball, dzsentri, nejlon, lord, löncs
cigány	csaj, csávó, csór, góré, kajál
jiddis	gój, jampec, jatt, kóser

Értékelő szempont (stílusrétegek) szerinti tényezők: