A magyar nyelv eredete, rokonsága, bizonyítékai

Tudjuk, hogy a nyelvrokonság nem jelent okvetlen faji rokonságot is. Már maga a finnugor alapnyelvet beszélő népcsoport számos faj ötvözete lehetett. Szétvándorlásuk után pedig folyamatosan keveredhettek más, velük érintkező népekkel. A magyarsághoz nyelvi rokonság szempontjából a vogulok  állnak a legközelebb. Antropológiai szempontból azonban e két nép felettébb elütő képet mutat. A magyar nyelv finnugor rokonságát a XVIII. század végén fedezték fel (Sajnovics János: A magyar és a lapp nyelv azonosságának kimutatása – 1770.). A nemzetközi hírű turkológus (török nyelvekkel foglalkozó tudós) Vámbéry Ármin a magyar nyelv török jövevényszavait vélte eredetieknek a török-magyar rokonságot hangoztatta. Mivel a honfoglaló magyarság társadalmi szerződése a törökökéhez volt hasonlatos, az összehasonlító nyelvtudomány bizonyítékai ugyanakkor a finnugor rokonságot támasztották alá, a magyar–török rokonság hívei később azt hangoztatták, hogy a magyar nép eredete török, a magyar nyelvé pedig finnugor, s a magyarság ehhez nyelvcsere, nyelvátvétel útján jutott. Ezt a múlt század végén zajló vitát nevezzük a nyelvtudományban „ugor-török háborúnak”.