Hirdetés

Az impresszionizmus

9 perc olvasás
Az impresszionizmus

1874. A festészetnek ez az irányzata Franciaországban alakult ki a 19 sz. második felében. Rendszerük olyan, amely az érzékelés által közvetített benyomásokat jeleníti meg tisztán és egyszerűen. A művész a tárgyakat saját személyes benyomásain keresztül mutatja be, a szabadban festő ecsetkezelése darabos, nyers és szaggatott, kizárólag a prizma tiszta színeivel dolgozik.

Hirdetés

Az impresszionistáknak voltak régebbi és közvetlen előfutárai is:

A velencei reneszánsz festők, akik az eleven valóság, a lüktető élet kifejezésére törekedtek ,élénk színeket alkalmaztak.

Néhány spanyol festő – El Greco ,Velazquez vagy Goya művészete mélyen befolyásolta Manet és Renoir festészetét is.

Az angol tájképfestők – Constable ,Turner – szintén fontos előfutárok voltak. Constable már Monet előhírnöke volt, amikor kijelenti, hogy festményeiben a fényt, a harmatot, a szellőt és az üdeséget jeleníti meg.

Hirdetés

A francia mesterekre is érzékenyen reagáltak. Cézanne Pussin módjára akarta megfesteni a természetet. Renoir viszont Watteau illékony művészete vagy Boucher és Fragonard stílusa iránt volt fogékony. A források közül legközvetlenebb Delacroix, aki azt állította ,hogy a festészetben minden reflex. Már különbséget tett a helyi szín és a fénnyel átalakított szín között. Vibráló vonalvezetést is alkalmazott.

Azok a tájképfestők akik Barbizonban dolgoztak (különösen Daubigny és Diaz), szintén erősen hatottak az impresszionisták művészetére. Daubigny az első barbizoni festők közé tartozott: hajójával végigutazott az Oise folyón, s így megteremtette a plen-air festészetet.

Corot és Courbet is nagy szerepet játszott. Corot számára a művészi szép az az igazság, amely megmártózik a természet megpillantásakor szerzett benyomásokban. Először a fény vonzotta, később egyre inkább azon dolgozott, hogy kifejezze egy adott helyszín sajátos légkörét: ehhez a szürke szín rendkívül változatos árnyalatait használja fel. De ezt nem a fekete és fehér színből akarja előállítani, hanem a színértékek igen kifinomult játékát hozza létre. Courbet elsősorban a fény festője volt. „Fesd amit látsz ,amit akarsz ,amit érzel.” Bár kizárólag műteremben festett, a fényintenzitás iránt rendkívüli érzéke volt. Festészete főleg Bazille és Manet festészetére hatott.

Még egy motívum hatott az ifjú festőkre: a japánosság. 1854-től Japán felvette a kapcsolatot a világgal, így a francia művészek felfedezhették a fametszés japán mestereit: Utamarot ,Hokusait és Hirosigét.

Tördelési módszerüknek, dőlt irányú vagy ferde kompozícióiknak, sematizált formáiknak, a szintézis szellemének és kifinomult színeiknek nagy volt a vonzerejük.

Hirdetés

Manet részt vett a Visszautasítottak Tárlatán, a Reggeli a szabadban c. képével. Az új forradalmi irányzat szószólójává vált (bár ő ezt csöppet sem akarta). Csak későn kezdett plen-air festészettel foglalkozni. Makacsul távolmaradt az impresszionisták mind a 8 tárlatától, így bizonyítva, hogy ő „független”.

Kétértelmű helyzete megegyezett Degas-éval. Noha ő a „modern élet klasszikus festője” volt és 7 kiállításon is szerepelt a 8-ból, mégsem volt hajlandó a szabadban festeni.

Az alkotás új technikájával, a fényképpel ezúttal a művészek is versenyre kívántak kelni, hogy ők is megragadják a múló pillanatot, a reflexek pillanatszerűségét.

Az impresszionizmust a festőművészet új kifejezési módjának kell tekinteni, amely a látásmód megújulása nyomán született, s a közvetlen és tiszta érzékelés védőbeszédjeként lépett fel.

Egy ösztönös és vizuális művészetről van szó. Ez a folyamatosan megújuló látás a fénynek és állandó változásainak a függvénye, a kép igazi tárgyává a fény válik. Minden egyéb téma helyét a táj foglalja el. A természet kedvéért a művészek a szabadban dolgoznak, a motívum előtt (sur le motif), a lehető leggyorsabban. Mindenekelőtt a reflexekre és a folyékony elemekre figyelnek. Azért alkotnak sorozatokat, hogy a szüntelenül megújuló formákat és színeket pillantsák meg.

Hirdetés

Technikai újításuk az, hogy már nem úgy akarják bemutatni a formákat és színeket, ahogy hitük szerint léteznek, hanem úgy, ahogy a fény átalakító hatása nyomán látják őket. Így elhagyják a körvonalakat és darabos, szaggatott ,egymás mellé helyezett ecsetvonásokkal helyettesítik. A perspektíva nem geometriai szabályon alapul ,hanem az előtérből a horizont vonaláig a tónusok elhalványodásán keresztül valósul meg. Felhagynak a clair-obscurnek és éles kontrasztjainak a használatával. Palettájukról hiányoznak a fekete, szürke, földszínek, csak a prizma színeivel festenek. Szerintük a szem elsődleges, mert annak közvetítésével történik az alkotás és befogadás.

Lapozz a további részletekért

1 2


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!