Hirdetés

Másodrendű kötések

6 perc olvasás

Másodrendű kötések – molekularács

Az anyagi halmazok atomokból, ionokból, molekulákból vagy ezek kombinációiból állhatnak. Fizikai és kémiai tulajdonságaikat az őket alkotó részecskék tulajdonságai és a részecskék között lévő kölcsönhatások határozzák meg. Az atomok elsőrendű kötésekkel (ionos, fémes, kovalens) kapcsolódhatnak egymáshoz, de ezek mellett másodrendű kötések is kialakultak, melyek jóval gyengébbek.

Hirdetés

A másodrendű kötések a molekulákból felépülő anyagokban, a molekulák között alakultak ki, három típusukat ismerjük. Erősségük kb. a tizede az elsőrendű kötésekének. Csak folyadékokban vagy szilárd anyagokban alakul ki, mivel rövid hatótávolságú. A fizikai állandókból (olvadáspont, forráspont) következtethetünk erősségükre.

Diszperziós kölcsönhatás:

  • Időleges töltéseltolódást alakít ki az atommagok rezgéséből adódóan.
  • Pillanatnyi dipólusosság alakulhat ki, hogyha egy apoláris molekula közel kerül egy másikhoz. Ilyenkor az egyik molekula atommagja vonzó hatást gyakorol a másik molekula elektronfelhőjére.
  • A molekula méretének növekedésével a pillanatnyi dipólusosság is növekszik, a kölcsönhatás erősödik.
Hirdetés
  • Ez biztosítja például az apoláris molekulákból álló jód vagy a nagy szénatomszámú paraffinok szilárdságát.
  • Pl.: nemesgázok, apoláris molekulák

Dipol-dipol kölcsönhatás:

  • Poláris molekulák közötti elektrosztatikus vonzóerőt jelent.
  • Pl.: dipólusmolekulák, víz (hidrogénkötés is lesz!)

Hidrogénkötés:

  • Olyan másodrendű kémiai kötés, ahol a két molekulát egy hidrogénatom kapcsolja össze.
  • Kialakulásának feltétele, hogy a molekulában legyen nagy elektronegativitású (F, O, N) atomhoz kapcsolódó hidrogén és nemkötő elektronpár.
Hirdetés
  • Az a molekula, ami a nemkötő elektronpárt adja az akceptor, amelyik a hidrogént, az a donor.
  • Pl.: víz

A jégben tipikusan hidrogénkötés alakul ki, minden vízmolekula 4 másikkal képes kötést létesíteni. Az oxigének nemkötő elektronpárjai kapcsolódnak a vízmolekula hidrogénjeivel.

A hidrogénkötés rendkívül nagy szerepet játszik a földi élet kialakításában is, ugyanis a vízmolekulák között kialakuló hidrogénkötésnek köszönhető, hogy a víz a földi körülmények között mindhárom halmazállapotban előfordul. A molekulák dipólusos jellege mellet a kialakuló hidrogénkötésnek köszönhető, hogy a víz olvadás- és forráspontja a moláris tömegéhez képest nagyon magas érték (a 2 g/mol-lal könnyebb CH4 forráspontja -161,6 °C!).

A folyadékok rendszerint lehűlés közben összehúzódnak, fagyáspontjukon a legnagyobb a sűrűségük. A lehűlő víz is +4 °C-ig így viselkedik. Tovább hűtve viszont tágulni kezd, azaz csökken a sűrűsége a fagyáspontig. Ezen a ponton a megszilárdulás közben kialakuló hidrogénkötések azt eredményezik, hogy a vízmolekulák távolabb kerülnek egymástól, mint a folyékony vízben voltak.

Mivel így a jég sűrűsége kisebb, mint a vízé, a folyók és tavak nem fagynak be a meder aljáig, a jégtáblák a víz felszínén úsznak.

Hirdetés

A hidrogénkötés kialakulása sok szerves vegyület szerkezetében is meghatározó szerepet játszik, például a fehérjék szekunder és tercier struktúrájában, valamint a DNS kettős hélix kialakulásában.

Molekularács:

A szilárd halmazállapotú anyagok részecskéi között lényegesen nagyobb vonzóerők működnek, mint a gázok vagy folyadékok részecskéi között. A részecskék csak rezgőmozgást végezhetnek. A szilárd anyagok alakja és térfogata állandó.

A szilárd anyagokat részecskéik elrendeződése alapján két csoportba sorolhatjuk kristályos anyagok és amorf anyagok.

Amorf anyagok: nem képeznek szabályos rácsot, melegítése során folyamatosan, fokozatosanlágyulnak meg, nincs élesen meghatározott olvadáspontjuk. Amorf anyag például az üveg, a zsír vagy az amorf kén.

Kristályos anyagok: részecskéik szabályos rendben, egy képzeletbeli térháló pontjaibanhelyezkednek el. Élesen elhatárolható olvadáspontjuk van. Jellemezhetőek a rácsenergiával, ami 1 mol kristályos anyag gáz halmazállapotú részecskékre történő bontásához szükséges energia, jele Er, mértékegysége kJ/mol.

Hirdetés

A kristályos anyagokat négyféle rácsszerkezet alkothatja, ezek egyike a molekularács.

Molekularács:

  • rácspontokon molekulák vannak
  • molekulákon belül az atomok között kovalens kötés, a rácsban a molekulák között másodrendű kötések alakulnak ki (hidrogénkötés, dipol-dipol kölcsönhatás, diszperziós kölcsönhatás)
  • lágyak, olvadáspontjuk alacsony
  • áramot nem vezetik
  • pl.: szerves vegyületek (pl.: szénhidrogének, cukrok, stb.), O2, N2, H2, CO2, jód

A molekularácsos anyagok olvadás- és forráspontértéke függ a halmazt alkotó molekulák tömegétől és a közöttük fellépő másodrendű kötések erősségétől. Így például a fluor- és brómmolekulák között csak diszperziós kölcsönhatás lép fel, de a molekulák tömege jelentősen különbözik, ezért a forráspontjuk között nagy az eltérés (-188 °C illetve 58 °C).

A hasonló molekulatömegű részecskékből álló halmazok olvadás- és forráspontjában nagy különbség mutatkozhat attól függően, hogy milyen másodrendű kötőerők alakulnak ki a molekulák között. Ezt jól szemlélteti a metán és a víz forráspontjának az összehasonlítása (víz: +100 °C; metán -161,6 °C).

Hirdetés

Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!