Nemzeti kultúránk a reformkorban

16 perc olvasás

A polgári átalakulás és a nemzeti függetlenség kérdései a reformkorban.

1. A feudalizmus bomlásának jelei a gazdasági életben és a társadalomban

a) Mezőgazdaság

Hazánk agrár ország. A XIX. sz. első felére a földesurak kiterjesztik a majorsági területet árutermelés céljából. Ezáltal saját vagyonunk a haszon miatt gyarapszik. (Nagyobb majorság.) Eredmény: több árut tudnak termelni, több a haszon, nagyobb a bevétel). Jellemző maradt a robot, a háromnyomásos, külterjes gabonatermesztés.

Mint látható, a földbirtokosok vagyona nőtt, de a kézben lévő pénzt nem a birtokok fejlesztésére használták föl, hanem elherdálják. Néhány előnyös helyzetben lévő nagybirtokos az ország nyugati, északnyugati peremén arra használja föl a konjunktúrát, hogy birtokát korszerűsítette. A korszerűsített nagybirtokon elterjedt a vetésforgó. Vasekét, vetőgépet használtak, képzett gazdatiszteket alkalmaztak. Példájuk egyre vonzóbb lett, követésük azonban a tőkehiány miatt a legtöbb birtokos számára szinte lehetetlen.

Magyarország a mezőgazdaság szempontjából nem sokat lépett előre. Elhanyagolt gazdaságok és rossz minőség, eladhatatlan termények jellemezték Mo. mezőgazdaságát. (Ennek következménye, hogy a nemesség nagy részénél válsághelyzet alakul ki.)

 

b) Ipar

A napóleoni háborúk alatt fölvirágzott a kontinentális kereskedelem. Hatására nálunk is új manufaktúrák keletkeznek. Fönnmaradt viszont a kézműipar céhes szervezete. Később, a kereskedelem, a kézművesipar és a manufaktúrák fejlődése leáll. A megkülönböztető vámpolitika elvágta Mo.-t hagyományos kereskedelmi partnereitől, és az örökös tartományok piacává tette. (Mindez hatással volt a társadalom alakulására is.)

 

c) Társadalom

A társadalom felső rétege differenciálódik. Van a nemességnek egy kis csoportja, akik meggazdagodnak. A nemesség jelentős része viszont (kis- és középnemesség) elszegényedik. Eladási nehézségekkel küszködnek, hiteleket kell felvenniük, nem tudnak fizetni, elszegényednek, nincstelenné válnak. Így kialakul a BOCSKOROS nemesi réteg. Számuk kb. 700.000. Életformájuk, műveltségük nem különbözött a parasztétól. A nagybirtokot gyűlölték, de előjogaikhoz görcsösen ragaszkodtak.

A parasztság is differenciálódik. A parasztság felső rétegének sikerül az árutermelésbe bekapcsolódnia. A nagygazdák igaerejük révén több telket is birtokolhattak, pusztákat bérelhettek, s fölhasználták a nincstelenek munkaerejét. A zsellérek számottevő munkaerő-tartalékot képeztek. Azok a viszonyok azonban, amelyek hozzájárultak termelőeszközeik elveszítéséhez, nem biztosították munkaerejük kihasználását.

A társadalom harmadik csoportja a munkások, kiknek száma igen kevés. A polgárság Mo.-n gyenge, mert a lehetőségek nem olyan nagyok. A hivatalokat, tisztségeket a nemesség képviseli.

Az értelmiségi réteg a legalsóbb társadalmi rétegből termelődik ki. Anyagilag nem ellátottak. A módosabb réteget a jobb családból származók alkotják. A reformok és a polgárosodás legelszántabb hívei az értelmiségiek köréből kerültek ki.

 

2. Széchenyi programja

A reformkor elindítója gróf Széchenyi István volt, aki 1825-ben az országgyűlésen felajánlja egyéves jövedelmét arra, hogy létrejöjjön a MTA. Ezen az országgyűlésen sok más probléma is felvetődik (pl.: jobbágykérdés, kultúra).

A felajánlás helyszínén 154.000 pengő gyűlik össze, amit 8-10 nemes adott össze. Ez az, ami elindítja a reformokat. Ezen az országgyűlésen Felsőbüki Nagy Pál veti fel a jobbágykérdést. Ez óriási felzúdulást vált ki. A nemesek első reakciója, hogy elzárkóznak a gondolattól. Széchenyi édesapja, Széchényi Ferenc, aki sokat tett az országért. Létrehozta a Nemzeti Múzeumot és a Széchényi könyvtárat. Anyja a Festetics családból származott. Ő is a haladó gondolkodásúak közé tartozik. Széchenyi fiatal korában sokat katonáskodott és utazgatott. Így jutott el Angliába is. Itt alakultak ki reformgondolatai. Mikor visszatért, még élesebben látta a különbségeket Nyugat-Európa és Mo. között.

 

Gondolatai:

Jobbágykérdés. Azt állítja erről, hogy Magyarország mezőgazdasága azért elmaradott, mert a jobbágyokat semmi nem ösztönzi a munkára, mivel a munkájukért bért nem kapnak. Viszont a terményfelesleg kevés arra, hogy jó életet teremtsenek maguknak. (Széchenyi erre nem talál megoldást. Ő sem tudott volna igazán jobbágyai nélkül élni.)

A Hitel című munkájában felfedezi azt, hogy a nagybirtokosok gazdaságfejlesztő tevékenységének legnagyobb gátja az ősiség törvénye. (Vagyis a birtok nem eladható, nem adományozható, hanem csak örökölni lehet. Ennek következményeként a birtokosoknak ha nincs pénzük, nem tudnak eladni a földjükből, aminek árából kifizetnék az adósságukat.) Nincsenek bankok, nem tudnak hitelt felvenni, mert a bankárok nem látnak fedezetet a pénz visszafizetésére. (Ezt is az ősiség törvénye gátolja.) Széchenyi szerint az ősiséget kellene teljesen eltörölni.

Másik két könyve a Világ és a Stádium. A Stádiumban 12 pontban foglalja össze gondolatait. Ez a három könyv elméleti munkájának eredménye. Mo. és Ausztria kapcsolatával is foglalkozik. Nem volt híve a függetlenségnek Széchenyi. Ő nem akart Ausztriától elszakadni. (Kossuth és Széchenyi közt ez adja a fő ellentétet.)

 

3. Kossuth programja

Kossuth először az 1832-36-os országgyűlésen tűnt fel. Döntő szerepe volt a nyilvánosság és az országos közvélemény megteremtésében. Kézzel írott, majd nyomtatásos újságát, az Országgyűlési Tudósításokat kézről-kézre adták. A reakciót maró gúnnyal, a reformeszméket tisztelettel és lelkesedéssel kommentálta. Tehetsége már ekkor sok hívet teremtett a reformok ügyének. I. Ferenc halála után a hatalom Metternich kezében összpontosult, aki az erőszak, a megfélemlítés eszközét alkalmazta. Az országgyűlési ifjak után Kossuth következett. Betiltották új lapját, a Törvényhatósági Tudósításokat, melyben az országgyűlés feloszlása után a megyei ellenállást élesztette. Ellenszegült, ezért hűtlenség vádja alapján börtönbe hurcolták. 1839-40-ben ülésező országgyűlés nemcsak az önkéntes örökváltság és az ipari ütemek engedélyeztetését érte el, hanem a politikai foglyok amnesztiáját is. Kossuth a börtönben nemzetgazdaságtant és angol nyelvet tanult. 1841 januárjától Kossuth főszerkesztője a Pesti Hírlapnak, ezt a lehetőséget azért kapta, mert a kormánykörök úgy vélték, hogy a cenzúra és az anyagi érdekeltség majd megnyirbálja Kossuth ellenzékiségét. Kossuth zsenialitása viszont új fegyvert teremtett: a modern újságírást. Politikai vezércikkei sorra vitték a gazdaság és a politika valamint a társadalom égető problémáit.

 

Kulturális élet

1794 és 1849, azaz a jakobinusok elítélése és a forradalom leveretése nemcsak politikai, de kulturális vonatkozásban is rendkívül nagy veszteséget jelentett, ám a két csapás között bontakozott ki a magyar szabadelvűség, mely társadalmi tekintetben véget vetett a hűbériségnek, kulturálisan pedig különböző irányzatok bonyolult kölcsönhatásával jellemezhető.

Míg a díszítésnek döntő szerepet adó rokokót viszonylag hirtelen váltotta föl a századfordulón az ésszerű, már-már mértani értelemben véve szigorú szerkesztésre törekvő klasszicizmus, ez utóbbi, s a romantika között kevésbé határozottan vonható meg korszakhatár, sokkal inkább kölcsönhatás jellemző az új század elejére. Sőt, nemcsak a stílus-, de az eszmetörténet vonatkozásában is fokozatos átmenetekről lehet beszélni. A klasszicizmus a különböző művészetekben nem egy időben alakult át.

 

Irodalom:

A szakmai tudás és hivatásszerűség helyét a korszak végére a lángelmére jellemző küldetés és elhívatottság jellemzi. E változás fokozatai érzékelhetők a századforduló költőinél. Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805), és Berzsenyi Dániel (1776-1836) is jelentős képviselői ennek. Kölcsey előbb Csokonai, majd Kazinczy eszményeitől távolodott el s alakított ki önálló szemléletet. A Himnusz (1823) kapcsolatba hozható az újklasszikus eszménnyel, azonban később születnek a romantikához kapcsolódó versei is. A korszak első éveit kétségkívül a bécsi udvarnak a fölvilágosodással szemben megváltozott magatartása határozta meg, mivel keresztezték a magyar polgárosodás ügyét. Ezzel a arányban a nyomdák, és a nyomdai kiadványok száma is csökkent. A fejlődést azonban hosszú távon mégsem lehetett megállítani. Kazinczy és Kisfaludy Sándor (1772-1844) nemzedékével megerősödött a polgárosuló nemesi kultúra. A szépirodalomban a romantika mozgalommá szerveződése Kisfaludy Károlynak köszönhető. A magyar romantikus költészet központi alakja Vörösmarty Mihály a Zalán futása (1825) című eposzával szerzett országos hírnevet. A romantikus költői nyelv megmutatkozik más elhíresült műveiben is, mint pl. a Csongor és Tünde, a Szózat, vagy a Vén cigány című önmegszólító drámai magánbeszéd. Petőfi Sándor (1823-1849) népiességét is gyorsan befogadták. Petőfi életműve ékesen bizonyítja a romantika és a biedermeier összefonódását. Ez a népiesség megfigyelhető Arany János (1817-1882) költészetében is, melynek talán leghíresebb elbeszélő költeménye a Toldi (1846).

 

Színház:

Kelemen László hozta létre az első magyar színtársulatot, mely 1790.október 25-én Budán kezdte el tevékenységét, Simay Kristóf, Igazházi, a kegyes jó atya című színművének az előadásával. A pesti Magyar Színházat 1837-ben nyitották meg. A színházi kultúra fejlődésével hozható összefüggésbe Katona József (1791-1831) tevékenysége, ki színészként, fordítóként sajátította le azokat az ismereteket, melyek hozzásegítették a Bánk Bán megírásához. Kezdetben nem ismerték fel tragédiájának jelentőségét, hiába küldte el több színháznak is.

 

Oktatás:

Az oktatás fejlődése is elősegítette a polgári értelmiség térhódítását. Állami ellenőrzés alá vonták a pesti egyetemet, más hasonló intézményt azonban nem állítottak föl. 1848-ban több jogakadémia is létesült. 1806-ban a második Ratio Educationis előírta a 6 és 12 év közötti tankötelezettséget, s így megteremtette a 6 osztályos gimnázium előfeltételét.

A nagy magyar tudósok kevéssé számíthattak elismerésre a magyar nyelv elszigeteltsége miatt. Bolyai Farkas és Bolyai János szám-és mértani felismerései, valamint Jedlik Ányosnak az elektromagnetikus forgómozgások mibenlétére vonatkozó észrevételei sem váltak széles körben ismertté külföldön.

 

Festészet:

A biedermeierre jellemző műfaj az életkép, s ez szoros kapcsolatban áll a festészettel valamint a litográfiával (kőnyomattal) is. Petőfi Vándorélet című versére keletkezett például Barabás Miklós, Egy utazó cigány család Erdélyben című képe is. A festészetben azonban korlátozta a fejlődést az országon belüli oktatás, sőt a szobrászatban még az anyag hiánya is! Meg kell említenünk azonban Ferenczy Istvánt, aki Bécsben tanult Canovánál, és Thorvaldsennél.

De a külső kényszer és a belső indíttatás feszültsége a korszak festészetében is érezhető. Idősb Markó Károly (1791-1860), lőcsei születésű tájképfestő, Bécsben tanult, és röviddel a Visegrád (1828-1830) című kép elkészítése után olasz földön telepedett le. A háromszéki köznemes családból származó Barabás Miklós (1810-1898) volt jószerivel az első jelentős festő, aki Bukarest, Bécs és Olaszország után hazatért, ám az ő kezdeményezésére is rányomta bélyegét a kereslet egyoldalúsága : míg a harmincas évek közepén olasz földön készített vízfestményein kivételes, rendkívüli látványok megjelenítésére törekedett, közelítvén a romantikához, a későbbiekben- a negyvenes évek néhány életképétől eltekintve- egyre inkább a biedermeier kedvelt műfajainak, az arcképnek, az almanachokban, hírlapokban közölt kőnyomatnak, sokszorosító metszeteknek termékeny művelőjévé vált.

A magyar képzőművészet viszonylagos elmaradottsága legalábbis részben a megfelelő intézmények s a művészeti élet hiányára vezethető vissza. A műkereskedelem jóformán csak az 1839-ben alakult Pesti Műegylet létrehozásával kezdődhetett el, melynek 1840-ben megrendezett első kiállításán körülbelül 350 festmény szerepelt. A belföldi művészképzés kezdetét 1846-tól lehet számítani. Ekkor nyitotta meg magániskoláját Pesten a velencei születésű Giacomo Marastoni, aki egyébként a fényképészet területén is kezdeményező szerepet játszott, hiszen már 1841-ben állított ki dagerotípiákat (Petőfiről is készült).

A biedermeier, melyet olykor megszelídített romantikának neveznek, és általában úgy határoznak meg, mint a romantika ellenhatását és klasszicizáló visszavételét, a bútorkészítésen kívül leginkább a festett, rajzolt és írott életkép műfajában éreztette hatását.

 

Építészet:

Az építészet hosszabb ideig a klasszicizálás hagyományát követte. Hild János, Hild József, Pollack Mihály a magyar klasszicizmus legjobb képviselői rendeltetési helyüknek megfelelő épületeket is tudtak építeni. A Pollack tervezte Nemzeti Múzeum (1836-1844) példázhatja az újklasszicizmus továbbélését a század közepéig, annak ellenére, hogy a romantika már a művészet elméletében is érvényesült.

 

Zenei élet:

A zenében szinte megtorpanást sem lehet érezni, legalábbis a népszerű kultúrában nem, ahol a korai verbunkosból szervesen fejlődött ki annak a XIX. Század elején indult nemzedéknek a munkássága, melynek különösen három tagja érdemel említést: a bécsi születésű, Kolozsváron megtelepedő s ott a tízes években alapított Musikai Conservatoriumot 1837-ben átszervező Ruzitska György, névrokona Ruzitska József, a Béla futása (1822) című első fennmaradt magyar opera szerzője, valamint a zsidó származású Rózsavölgyi Márk, a palotás, a körmagyar és a szaloncsárdás egyik kialakítója. A folytonos előrehaladás csak hosszabb idő elteltével vezetett minőségi ugráshoz. A magas kultúrában a zenei élet még a századfordulón is behozatalra szorult. Joseph Haydn 1800-ban Budán vezényelte A teremtést, Beethoven számos alkalommal látogatott Magyarországra-így 1800-ban a budai várszínházban hangversenyezett és ugyanekkor, valamint a következő években Brunsvik grófék martonvásári kastélyában vendégeskedett. Francz Schubert hosszabb időt is töltött az országban: az Esterházy grófoknál volt zenetanár. Aligha lehet tagadni, hogy e szoros kapcsolat a német nyelvterület zenéjével előkészítette azt a minőségi változást, amelyet Liszt Ferenc (1811-1886) munkássága jelentett. Noha nyugat-magyarországi német családból származott, és nem tanult meg magyar, hamar kapcsolatba került a verbunkossal. Magyarnak vallotta magát, és rendszeresen hangversenyezett az országban.

A magyar zene történetében új szakasz kezdődött, amikor Erkel Ferenc (1810-1893) az olasz-francia opera sajátosságaival ötvözve a magas kultúra szintjére emelete a verbunkos örökségét, a Hunyadi Lászlóban, abban a daljátékában, amelyet a Himnusz megzenésítésének évében (1844) mutattak be. Kialakult az új stílusú népzene, a ritmus kötöttebb lett, csökkentek a díszítések és nőtt az ismétlések szerepe. A Szózat megzenésítésére 1843-ban kitűzött pályázat nyertese, Egressy Béni játszott fontos szerepet e népszerű zene kialakításában.

 



Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!

Ez is érdekelhet még:
Kommunikation: Telefonieren, Computer, Internet

Kommunikation: Telefonieren, Computer, Internet Kommunikation ist in unserer heutugen Gesellschaft eines der unerlässlichen Dinge. Ohne Kommunikation läuft heute nichts mehr....

Leben in der Stadt und auf dem Lande

Wie finden Sie es, in einer größeren Stadt zu wohnen? Welche Vor- und Nachteile haben die Städte? Wie finden Sie...

Close