A polgári átalakulás és a nemzeti függetlenség kérdései a reformkorban.

1. A feudalizmus bomlásának jelei a gazdasági életben és a társadalomban

a) Mezőgazdaság

Hazánk agrár ország. A XIX. sz. első felére a földesurak kiterjesztik a majorsági területet árutermelés céljából. Ezáltal saját vagyonunk a haszon miatt gyarapszik. (Nagyobb majorság.) Eredmény: több árut tudnak termelni, több a haszon, nagyobb a bevétel). Jellemző maradt a robot, a háromnyomásos, külterjes gabonatermesztés.

Mint látható, a földbirtokosok vagyona nőtt, de a kézben lévő pénzt nem a birtokok fejlesztésére használták föl, hanem elherdálják. Néhány előnyös helyzetben lévő nagybirtokos az ország nyugati, északnyugati peremén arra használja föl a konjunktúrát, hogy birtokát korszerűsítette. A korszerűsített nagybirtokon elterjedt a vetésforgó. Vasekét, vetőgépet használtak, képzett gazdatiszteket alkalmaztak. Példájuk egyre vonzóbb lett, követésük azonban a tőkehiány miatt a legtöbb birtokos számára szinte lehetetlen.

Magyarország a mezőgazdaság szempontjából nem sokat lépett előre. Elhanyagolt gazdaságok és rossz minőség, eladhatatlan termények jellemezték Mo. mezőgazdaságát. (Ennek következménye, hogy a nemesség nagy részénél válsághelyzet alakul ki.)

 

b) Ipar

A napóleoni háborúk alatt fölvirágzott a kontinentális kereskedelem. Hatására nálunk is új manufaktúrák keletkeznek. Fönnmaradt viszont a kézműipar céhes szervezete. Később, a kereskedelem, a kézművesipar és a manufaktúrák fejlődése leáll. A megkülönböztető vámpolitika elvágta Mo.-t hagyományos kereskedelmi partnereitől, és az örökös tartományok piacává tette. (Mindez hatással volt a társadalom alakulására is.)

 

c) Társadalom

A társadalom felső rétege differenciálódik. Van a nemességnek egy kis csoportja, akik meggazdagodnak. A nemesség jelentős része viszont (kis- és középnemesség) elszegényedik. Eladási nehézségekkel küszködnek, hiteleket kell felvenniük, nem tudnak fizetni, elszegényednek, nincstelenné válnak. Így kialakul a BOCSKOROS nemesi réteg. Számuk kb. 700.000. Életformájuk, műveltségük nem különbözött a parasztétól. A nagybirtokot gyűlölték, de előjogaikhoz görcsösen ragaszkodtak.

A parasztság is differenciálódik. A parasztság felső rétegének sikerül az árutermelésbe bekapcsolódnia. A nagygazdák igaerejük révén több telket is birtokolhattak, pusztákat bérelhettek, s fölhasználták a nincstelenek munkaerejét. A zsellérek számottevő munkaerő-tartalékot képeztek. Azok a viszonyok azonban, amelyek hozzájárultak termelőeszközeik elveszítéséhez, nem biztosították munkaerejük kihasználását.

A társadalom harmadik csoportja a munkások, kiknek száma igen kevés. A polgárság Mo.-n gyenge, mert a lehetőségek nem olyan nagyok. A hivatalokat, tisztségeket a nemesség képviseli.

Az értelmiségi réteg a legalsóbb társadalmi rétegből termelődik ki. Anyagilag nem ellátottak. A módosabb réteget a jobb családból származók alkotják. A reformok és a polgárosodás legelszántabb hívei az értelmiségiek köréből kerültek ki.

 

2. Széchenyi programja

A reformkor elindítója gróf Széchenyi István volt, aki 1825-ben az országgyűlésen felajánlja egyéves jövedelmét arra, hogy létrejöjjön a MTA. Ezen az országgyűlésen sok más probléma is felvetődik (pl.: jobbágykérdés, kultúra).

A felajánlás helyszínén 154.000 pengő gyűlik össze, amit 8-10 nemes adott össze. Ez az, ami elindítja a reformokat. Ezen az országgyűlésen Felsőbüki Nagy Pál veti fel a jobbágykérdést. Ez óriási felzúdulást vált ki. A nemesek első reakciója, hogy elzárkóznak a gondolattól. Széchenyi édesapja, Széchényi Ferenc, aki sokat tett az országért. Létrehozta a Nemzeti Múzeumot és a Széchényi könyvtárat. Anyja a Festetics családból származott. Ő is a haladó gondolkodásúak közé tartozik. Széchenyi fiatal korában sokat katonáskodott és utazgatott. Így jutott el Angliába is. Itt alakultak ki reformgondolatai. Mikor visszatért, még élesebben látta a különbségeket Nyugat-Európa és Mo. között.

 

Gondolatai:

Jobbágykérdés. Azt állítja erről, hogy Magyarország mezőgazdasága azért elmaradott, mert a jobbágyokat semmi nem ösztönzi a munkára, mivel a munkájukért bért nem kapnak. Viszont a terményfelesleg kevés arra, hogy jó életet teremtsenek maguknak. (Széchenyi erre nem talál megoldást. Ő sem tudott volna igazán jobbágyai nélkül élni.)

A Hitel című munkájában felfedezi azt, hogy a nagybirtokosok gazdaságfejlesztő tevékenységének legnagyobb gátja az ősiség törvénye. (Vagyis a birtok nem eladható, nem adományozható, hanem csak örökölni lehet. Ennek következményeként a birtokosoknak ha nincs pénzük, nem tudnak eladni a földjükből, aminek árából kifizetnék az adósságukat.) Nincsenek bankok, nem tudnak hitelt felvenni, mert a bankárok nem látnak fedezetet a pénz visszafizetésére. (Ezt is az ősiség törvénye gátolja.) Széchenyi szerint az ősiséget kellene teljesen eltörölni.

Másik két könyve a Világ és a Stádium. A Stádiumban 12 pontban foglalja össze gondolatait. Ez a három könyv elméleti munkájának eredménye. Mo. és Ausztria kapcsolatával is foglalkozik. Nem volt híve a függetlenségnek Széchenyi. Ő nem akart Ausztriától elszakadni. (Kossuth és Széchenyi közt ez adja a fő ellentétet.)

 

3. Kossuth programja

Kossuth először az 1832-36-os országgyűlésen tűnt fel. Döntő szerepe volt a nyilvánosság és az országos közvélemény megteremtésében. Kézzel írott, majd nyomtatásos újságát, az Országgyűlési Tudósításokat kézről-kézre adták. A reakciót maró gúnnyal, a reformeszméket tisztelettel és lelkesedéssel kommentálta. Tehetsége már ekkor sok hívet teremtett a reformok ügyének. I. Ferenc halála után a hatalom Metternich kezében összpontosult, aki az erőszak, a megfélemlítés eszközét alkalmazta. Az országgyűlési ifjak után Kossuth következett. Betiltották új lapját, a Törvényhatósági Tudósításokat, melyben az országgyűlés feloszlása után a megyei ellenállást élesztette. Ellenszegült, ezért hűtlenség vádja alapján börtönbe hurcolták. 1839-40-ben ülésező országgyűlés nemcsak az önkéntes örökváltság és az ipari ütemek engedélyeztetését érte el, hanem a politikai foglyok amnesztiáját is. Kossuth a börtönben nemzetgazdaságtant és angol nyelvet tanult. 1841 januárjától Kossuth főszerkesztője a Pesti Hírlapnak, ezt a lehetőséget azért kapta, mert a kormánykörök úgy vélték, hogy a cenzúra és az anyagi érdekeltség majd megnyirbálja Kossuth ellenzékiségét. Kossuth zsenialitása viszont új fegyvert teremtett: a modern újságírást. Politikai vezércikkei sorra vitték a gazdaság és a politika valamint a társadalom égető problémáit.

 

Kulturális élet

1794 és 1849, azaz a jakobinusok elítélése és a forradalom leveretése nemcsak politikai, de kulturális vonatkozásban is rendkívül nagy veszteséget jelentett, ám a két csapás között bontakozott ki a magyar szabadelvűség, mely társadalmi tekintetben véget vetett a hűbériségnek, kulturálisan pedig különböző irányzatok bonyolult kölcsönhatásával jellemezhető.

Míg a díszítésnek döntő szerepet adó rokokót viszonylag hirtelen váltotta föl a századfordulón az ésszerű, már-már mértani értelemben véve szigorú szerkesztésre törekvő klasszicizmus, ez utóbbi, s a romantika között kevésbé határozottan vonható meg korszakhatár, sokkal inkább kölcsönhatás jellemző az új század elejére. Sőt, nemcsak a stílus-, de az eszmetörténet vonatkozásában is fokozatos átmenetekről lehet beszélni. A klasszicizmus a különböző művészetekben nem egy időben alakult át.

 

Irodalom:

A szakmai tudás és hivatásszerűség helyét a korszak végére a lángelmére jellemző küldetés és elhívatottság jellemzi. E változás fokozatai érzékelhetők a századforduló költőinél. Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805), és Berzsenyi Dániel (1776-1836) is jelentős képviselői ennek. Kölcsey előbb Csokonai, majd Kazinczy eszményeitől távolodott el s alakított ki önálló szemléletet. A Himnusz (1823) kapcsolatba hozható az újklasszikus eszménnyel, azonban később születnek a romantikához kapcsolódó versei is. A korszak első éveit kétségkívül a bécsi udvarnak a fölvilágosodással szemben megváltozott magatartása határozta meg, mivel keresztezték a magyar polgárosodás ügyét. Ezzel a arányban a nyomdák, és a nyomdai kiadványok száma is csökkent. A fejlődést azonban hosszú távon mégsem lehetett megállítani. Kazinczy és Kisfaludy Sándor (1772-1844) nemzedékével megerősödött a polgárosuló nemesi kultúra. A szépirodalomban a romantika mozgalommá szerveződése Kisfaludy Károlynak köszönhető. A magyar romantikus költészet központi alakja Vörösmarty Mihály a Zalán futása (1825) című eposzával szerzett országos hírnevet. A romantikus költői nyelv megmutatkozik más elhíresült műveiben is, mint pl. a Csongor és Tünde, a Szózat, vagy a Vén cigány című önmegszólító drámai magánbeszéd. Petőfi Sándor (1823-1849) népiességét is gyorsan befogadták. Petőfi életműve ékesen bizonyítja a romantika és a biedermeier összefonódását. Ez a népiesség megfigyelhető Arany János (1817-1882) költészetében is, melynek talán leghíresebb elbeszélő költeménye a Toldi (1846).

 

Színház:

Kelemen László hozta létre az első magyar színtársulatot, mely 1790.október 25-én Budán kezdte el tevékenységét, Simay Kristóf, Igazházi, a kegyes jó atya című színművének az előadásával. A pesti Magyar Színházat 1837-ben nyitották meg. A színházi kultúra fejlődésével hozható összefüggésbe Katona József (1791-1831) tevékenysége, ki színészként, fordítóként sajátította le azokat az ismereteket, melyek hozzásegítették a Bánk Bán megírásához. Kezdetben nem ismerték fel tragédiájának jelentőségét, hiába küldte el több színháznak is.

 

Oktatás:

Az oktatás fejlődése is elősegítette a polgári értelmiség térhódítását. Állami ellenőrzés alá vonták a pesti egyetemet, más hasonló intézményt azonban nem állítottak föl. 1848-ban több jogakadémia is létesült. 1806-ban a második Ratio Educationis előírta a 6 és 12 év közötti tankötelezettséget, s így megteremtette a 6 osztályos gimnázium előfeltételét.

A nagy magyar tudósok kevéssé számíthattak elismerésre a magyar nyelv elszigeteltsége miatt. Bolyai Farkas és Bolyai János szám-és mértani felismerései, valamint Jedlik Ányosnak az elektromagnetikus forgómozgások mibenlétére vonatkozó észrevételei sem váltak széles körben ismertté külföldön.

 

Festészet:

A biedermeierre jellemző műfaj az életkép, s ez szoros kapcsolatban áll a festészettel valamint a litográfiával (kőnyomattal) is. Petőfi Vándorélet című versére keletkezett például Barabás Miklós, Egy utazó cigány család Erdélyben című képe is. A festészetben azonban korlátozta a fejlődést az országon belüli oktatás, sőt a szobrászatban még az anyag hiánya is! Meg kell említenünk azonban Ferenczy Istvánt, aki Bécsben tanult Canovánál, és Thorvaldsennél.

De a külső kényszer és a belső indíttatás feszültsége a korszak festészetében is érezhető. Idősb Markó Károly (1791-1860), lőcsei születésű tájképfestő, Bécsben tanult, és röviddel a Visegrád (1828-1830) című kép elkészítése után olasz földön telepedett le. A háromszéki köznemes családból származó Barabás Miklós (1810-1898) volt jószerivel az első jelentős festő, aki Bukarest, Bécs és Olaszország után hazatért, ám az ő kezdeményezésére is rányomta bélyegét a kereslet egyoldalúsága : míg a harmincas évek közepén olasz földön készített vízfestményein kivételes, rendkívüli látványok megjelenítésére törekedett, közelítvén a romantikához, a későbbiekben- a negyvenes évek néhány életképétől eltekintve- egyre inkább a biedermeier kedvelt műfajainak, az arcképnek, az almanachokban, hírlapokban közölt kőnyomatnak, sokszorosító metszeteknek termékeny művelőjévé vált.

A magyar képzőművészet viszonylagos elmaradottsága legalábbis részben a megfelelő intézmények s a művészeti élet hiányára vezethető vissza. A műkereskedelem jóformán csak az 1839-ben alakult Pesti Műegylet létrehozásával kezdődhetett el, melynek 1840-ben megrendezett első kiállításán körülbelül 350 festmény szerepelt. A belföldi művészképzés kezdetét 1846-tól lehet számítani. Ekkor nyitotta meg magániskoláját Pesten a velencei születésű Giacomo Marastoni, aki egyébként a fényképészet területén is kezdeményező szerepet játszott, hiszen már 1841-ben állított ki dagerotípiákat (Petőfiről is készült).

A biedermeier, melyet olykor megszelídített romantikának neveznek, és általában úgy határoznak meg, mint a romantika ellenhatását és klasszicizáló visszavételét, a bútorkészítésen kívül leginkább a festett, rajzolt és írott életkép műfajában éreztette hatását.

 

Építészet:

Az építészet hosszabb ideig a klasszicizálás hagyományát követte. Hild János, Hild József, Pollack Mihály a magyar klasszicizmus legjobb képviselői rendeltetési helyüknek megfelelő épületeket is tudtak építeni. A Pollack tervezte Nemzeti Múzeum (1836-1844) példázhatja az újklasszicizmus továbbélését a század közepéig, annak ellenére, hogy a romantika már a művészet elméletében is érvényesült.

 

Zenei élet:

A zenében szinte megtorpanást sem lehet érezni, legalábbis a népszerű kultúrában nem, ahol a korai verbunkosból szervesen fejlődött ki annak a XIX. Század elején indult nemzedéknek a munkássága, melynek különösen három tagja érdemel említést: a bécsi születésű, Kolozsváron megtelepedő s ott a tízes években alapított Musikai Conservatoriumot 1837-ben átszervező Ruzitska György, névrokona Ruzitska József, a Béla futása (1822) című első fennmaradt magyar opera szerzője, valamint a zsidó származású Rózsavölgyi Márk, a palotás, a körmagyar és a szaloncsárdás egyik kialakítója. A folytonos előrehaladás csak hosszabb idő elteltével vezetett minőségi ugráshoz. A magas kultúrában a zenei élet még a századfordulón is behozatalra szorult. Joseph Haydn 1800-ban Budán vezényelte A teremtést, Beethoven számos alkalommal látogatott Magyarországra-így 1800-ban a budai várszínházban hangversenyezett és ugyanekkor, valamint a következő években Brunsvik grófék martonvásári kastélyában vendégeskedett. Francz Schubert hosszabb időt is töltött az országban: az Esterházy grófoknál volt zenetanár. Aligha lehet tagadni, hogy e szoros kapcsolat a német nyelvterület zenéjével előkészítette azt a minőségi változást, amelyet Liszt Ferenc (1811-1886) munkássága jelentett. Noha nyugat-magyarországi német családból származott, és nem tanult meg magyar, hamar kapcsolatba került a verbunkossal. Magyarnak vallotta magát, és rendszeresen hangversenyezett az országban.

A magyar zene történetében új szakasz kezdődött, amikor Erkel Ferenc (1810-1893) az olasz-francia opera sajátosságaival ötvözve a magas kultúra szintjére emelete a verbunkos örökségét, a Hunyadi Lászlóban, abban a daljátékában, amelyet a Himnusz megzenésítésének évében (1844) mutattak be. Kialakult az új stílusú népzene, a ritmus kötöttebb lett, csökkentek a díszítések és nőtt az ismétlések szerepe. A Szózat megzenésítésére 1843-ban kitűzött pályázat nyertese, Egressy Béni játszott fontos szerepet e népszerű zene kialakításában.