Nemzeti kultúránk a reformkorban

A Hitel című munkájában felfedezi azt, hogy a nagybirtokosok gazdaságfejlesztő tevékenységének legnagyobb gátja az ősiség törvénye. (Vagyis a birtok nem eladható, nem adományozható, hanem csak örökölni lehet. Ennek következményeként a birtokosoknak ha nincs pénzük, nem tudnak eladni a földjükből, aminek árából kifizetnék az adósságukat.) Nincsenek bankok, nem tudnak hitelt felvenni, mert a bankárok nem látnak fedezetet a pénz visszafizetésére. (Ezt is az ősiség törvénye gátolja.) Széchenyi szerint az ősiséget kellene teljesen eltörölni.

Másik két könyve a Világ és a Stádium. A Stádiumban 12 pontban foglalja össze gondolatait. Ez a három könyv elméleti munkájának eredménye. Mo. és Ausztria kapcsolatával is foglalkozik. Nem volt híve a függetlenségnek Széchenyi. Ő nem akart Ausztriától elszakadni. (Kossuth és Széchenyi közt ez adja a fő ellentétet.)

3. Kossuth programja

Kossuth először az 1832-36-os országgyűlésen tűnt fel. Döntő szerepe volt a nyilvánosság és az országos közvélemény megteremtésében. Kézzel írott, majd nyomtatásos újságát, az Országgyűlési Tudósításokat kézről-kézre adták. A reakciót maró gúnnyal, a reformeszméket tisztelettel és lelkesedéssel kommentálta. Tehetsége már ekkor sok hívet teremtett a reformok ügyének. I. Ferenc halála után a hatalom Metternich kezében összpontosult, aki az erőszak, a megfélemlítés eszközét alkalmazta. Az országgyűlési ifjak után Kossuth következett. Betiltották új lapját, a Törvényhatósági Tudósításokat, melyben az országgyűlés feloszlása után a megyei ellenállást élesztette. Ellenszegült, ezért hűtlenség vádja alapján börtönbe hurcolták. 1839-40-ben ülésező országgyűlés nemcsak az önkéntes örökváltság és az ipari ütemek engedélyeztetését érte el, hanem a politikai foglyok amnesztiáját is. Kossuth a börtönben nemzetgazdaságtant és angol nyelvet tanult. 1841 januárjától Kossuth főszerkesztője a Pesti Hírlapnak, ezt a lehetőséget azért kapta, mert a kormánykörök úgy vélték, hogy a cenzúra és az anyagi érdekeltség majd megnyirbálja Kossuth ellenzékiségét. Kossuth zsenialitása viszont új fegyvert teremtett: a modern újságírást. Politikai vezércikkei sorra vitték a gazdaság és a politika valamint a társadalom égető problémáit.

Kulturális élet

1794 és 1849, azaz a jakobinusok elítélése és a forradalom leveretése nemcsak politikai, de kulturális vonatkozásban is rendkívül nagy veszteséget jelentett, ám a két csapás között bontakozott ki a magyar szabadelvűség, mely társadalmi tekintetben véget vetett a hűbériségnek, kulturálisan pedig különböző irányzatok bonyolult kölcsönhatásával jellemezhető.

Míg a díszítésnek döntő szerepet adó rokokót viszonylag hirtelen váltotta föl a századfordulón az ésszerű, már-már mértani értelemben véve szigorú szerkesztésre törekvő klasszicizmus, ez utóbbi, s a romantika között kevésbé határozottan vonható meg korszakhatár, sokkal inkább kölcsönhatás jellemző az új század elejére. Sőt, nemcsak a stílus-, de az eszmetörténet vonatkozásában is fokozatos átmenetekről lehet beszélni. A klasszicizmus a különböző művészetekben nem egy időben alakult át.

Irodalom:

A szakmai tudás és hivatásszerűség helyét a korszak végére a lángelmére jellemző küldetés és elhívatottság jellemzi. E változás fokozatai érzékelhetők a századforduló költőinél. Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805), és Berzsenyi Dániel (1776-1836) is jelentős képviselői ennek. Kölcsey előbb Csokonai, majd Kazinczy eszményeitől távolodott el s alakított ki önálló szemléletet. A Himnusz (1823) kapcsolatba hozható az újklasszikus eszménnyel, azonban később születnek a romantikához kapcsolódó versei is. A korszak első éveit kétségkívül a bécsi udvarnak a fölvilágosodással szemben megváltozott magatartása határozta meg, mivel keresztezték a magyar polgárosodás ügyét. Ezzel a arányban a nyomdák, és a nyomdai kiadványok száma is csökkent. A fejlődést azonban hosszú távon mégsem lehetett megállítani. Kazinczy és Kisfaludy Sándor (1772-1844) nemzedékével megerősödött a polgárosuló nemesi kultúra. A szépirodalomban a romantika mozgalommá szerveződése Kisfaludy Károlynak köszönhető. A magyar romantikus költészet központi alakja Vörösmarty Mihály a Zalán futása (1825) című eposzával szerzett országos hírnevet. A romantikus költői nyelv megmutatkozik más elhíresült műveiben is, mint pl. a Csongor és Tünde, a Szózat, vagy a Vén cigány című önmegszólító drámai magánbeszéd. Petőfi Sándor (1823-1849) népiességét is gyorsan befogadták. Petőfi életműve ékesen bizonyítja a romantika és a biedermeier összefonódását. Ez a népiesség megfigyelhető Arany János (1817-1882) költészetében is, melynek talán leghíresebb elbeszélő költeménye a Toldi (1846).